“Valaki hallotta, hogy az egyik rendőr a másiknak azt mondja, hogy “enyém a fehér pólós”. Ezután figyelmeztette a köztünk haladó fehér pólós, piros sapkás, kb. 100 kilós, szemlátomást jó erőben lévő fiatalembert, hogy vigyázzon, mert ezt hallotta. Kb 10:50-kor szemtanúja voltam, amint egy alkalmas pillanatban a kiszemelt fiatalembert a rendőrök hátulról elgáncsolták, majd a földön agyba-főbe verték, minden különösebb indok nélkül.” 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlésen emlékezett az 56-os szabadságharc 50. évforudlójára. Az ünnepség után brutális rentőrterror következett. Szemelvények a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot felkeresők sérelmeiből, beszámolóiból.

1.

2006.10.23-án este kerékpárral kinéztem a tüntetés színhelyére. A tömeget még reggel láttam, elkerültem. Néhány rendőrtől megkérdeztem, merre mehetek. Ők az esetek többségében mosolyogtak és az Astoria, illetve “a tank” felé irányítottak, két esetben átkutatták a kerékpártáskámat, amit az adott helyzetben természetesnek is tartottam. Mindvégig udvariasak voltak, én is “erőt, egészséget” kifejezéssel búcsúztam tőlük, miután megköszöntem útbaigazításukat. A Deák tér, ahol a tank volt, körül volt zárva. Ahogy a teret a mellékutcákon megkerültem, jutottam el a Városház utcába, ahol Kossuth Lajos u. felőli végén már bele tudtam szagolni a könnygázfelhőbe, a földön gumilövedéket is találtam. 4-6 perce időzhetem ott, mikor a rendőrség belőtt a mellékutcába, belőve egy kisbusz hátsó szélvédőjét. A kisbuszt fényképeztem a Városház utcában, egyedül, háttal Kossuth Lajos utcában álló a rendőrségi kordonnak. Ekkor, a hátam mögé lopakodva? futva? minden figyelmeztetés nélkül először fejbe vertek, majd miközben ütlegeltek, rám ordítottak, hogy “Földre! Földre!”. Azonnal a földre hasaltam, kezemet a hátam mögé tettem. Ekkor könnygázzal az arcomba fújtak, miközben az arcomat rugdosták. Egy fogam pereme letörött, szám vérzett, feldagadt. Kidobálták táskámból a sapkám, kerékpároskesztyűm, gumipókjaim és kerékpáros szerszámjaim. A hátsó kereket nem tudom hogy bakanccsal vagy gumibottal, de tönkretették: két küllő elszakadt, a váltó elhajlott, a kerékben akkora nyolcas lett, hogy nem tudott akadálytalanul elfordulni. A rendőrök miközben egyedül a földön feküdtem, elmentek, csak mikor gyanús lett hogy csönd van körülöttem és már nem ütnek, néztem fel és vettem észre hogy egyedül vagyok újra. A rendőrök nem mondták hogy ne menjek arra, sőt, útba igazítottak. Rengeteg rendőr mellett mentem el, békésen. Rámtámadtak figyelmeztetés nélkül, miközben egyedül voltam Ütöttek, mikor nem jelentettem fenyegetést, földön feküdtem hátratett kézzel. Esélyt se adtak hogy elkérjem az igazolványuk számát. Rendbontásban, kiabálásban, dobálózásban nem vettem részt, rendőröket nem ingereltem.

2.

23-án a Kossuth tér Szalay utca felőli sarkánál voltam. 10 óra után néhány perccel az itt ácsorgó embereket a rendőrség felszólította, hogy a Szalay utca – Honvéd utca útvonalon távozzanak a Szent István körút irányába. A nézelődők ennek eleget is tettek, majd találkoztak az onnan – más útvonalon -korábban kiszorított demonstrálók csoportjával. Mintegy 2-300 ember elindult a Szent István körút felé. Ott a Nyugati felé vezető sávokat elfoglalva vonultunk tovább. A nyugatinál egy szakasz kommandós rendőr szegődött a nyomunkba, és tereltek minket tovább az Oktogon felé. Valaki hallotta, hogy az egyik rendőr a másiknak azt mondja, hogy “enyém a fehér pólós”. Ezután figyelmeztette a köztünk haladó fehér pólós, piros sapkás, kb. 100 kilós, szemlátomást jó erőben lévő fiatalembert, hogy vigyázzon, mert ezt hallotta. Kb 10:50-kor szemtanúja voltam, amint egy alkalmas pillanatban a kiszemelt fiatalembert a rendőrök hátulról elgáncsolták, majd a földön agyba-főbe verték, minden különösebb indok nélkül. A felháborodott tömegből néhányan körülvették a kommandósokat, akik a beavatkozástól tartva könnygázt használtak, többek közt egy másik fiatalemberrel szemben, akit fél méterről fújtak arcba. Ezután a társaságot tovább hajtották, nem tudom a megvert férfival mi lett.

3.

Október 23-án délelőtt tizenegy óra körül a Teréz körúton a Radisson Szállodával szemben, miközben az út egyik oldalán a maratonfutás zajlott, a Parlament környékéről elzavart 30-40 fő, jól öltözött polgár haladt nyugodtan. Rohamrendőrök követték őket, akik a csoporttal tartó harminc év körüli férfit felszólítás és bármilyen látható indok nélkül megtámadták és brutálisan bántalmazták. A szemtanúk szerint a férfi ismeretlen volt, az sem biztos, hogy a Kossuth tér felől jött. A férfit a rohamrendőrök először rálökték a korlátra, aki ekkor mindössze annyit tudott csak kiáltani, hogy Mit csináltok?, ezután a földre került, ahol négy karhatalmista agyba-főbe verte, fejét rugdosta és bottal ütötte, miközben öt társuk sorfalat állt körülöttük. Egy idősebb embert, aki szót emelt az ütlegelt érdekében és segítségére próbált sietni egyetlen ütéssel leütötték. A két tanút, akik számon kérték a rendőrökön az eljárásukat oszlatással fenyegetve elzavarták, ők az út túloldalán, a maratonfutás mögött találtak menedéket. Onnan látták, ahogy a rendőrök, segítségnyújtás vagy mentő hívása nélkül az eszméletlen áldozatot egy rabomobilba tették és elvitték.

4.

Október 23-án este, miután a Corvin közben koncertet adott a Kárpátia együttes, dobosa és egy ismerőse egy Rákóczi úti sörözőbe tértek be. Éjjel tizenegy körül arra lettek figyelmesek, hogy az egyébként teljesen üres Rákóczi úton rendőrsorfal indult el a Keleti felé. Amikor a telt házas söröző elé értek a rendőrök, egy négy-öt fős csoport betört a helyiségbe. Már kifelé mentek, mikor egyikük észrevette rajtuk a Kárpátia feliratú pólót, mire az összes benti rendőr odament hozzájuk, és ütötték gumibottal, rúgták őket, ahol érték. A zenész ismerőse közben kérte a rendőröket, hogy ne bántsák, de azok tovább ütötték gumibottal és rugdosták, miközben némelyik közülük haragosan és kérdőn kiabálta gúnyosan, hogy Kárpátia, Kárpátia. Az egyik rendőr pedig azt üvöltötte, hogy miattatok nem voltam otthon három hete, te köcsög. Mikor a rendőrök észrevették, hogy akciójukat filmre veszik Kamera, kamera szavakkal sietősen elhagyták a területet. A zenész ismerőse nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, fején szétnyílt a fejbőre, komoly zúzódásokat szenvedett, és begipszelt kezén, amivel védekezni próbált, eltörték a gipszet. A zenész kisebb zúzódásokkal megúszta, mivel védeni tudta a fejét.

5.

Az Erzsébet-hídon október 24-én hajnalban egy kanadai-magyar kettős állampolgár üzletembert bántalmaztak olyan súlyosan a rendőrök, hogy több napos kórházi ellátásra szorult. A sértett nem vett részt a tüntetésben. Az Erzsébet hídon a budai oldal felől sétált visszafelé és ment volna le a lépcsőn a Belgrád rakparti lakásába, amikor meglepetéssel észlelte, hogy hátulról, Buda felől jön több száz rohamrendőr a tüntetők felé a Ferenciek terére. A férfi állítása szerint egyedül állt a hídon a járdán és majdnem az össze rendőr elment mellette, amikor hirtelen megállt az egész sor és a rendőrök, akik ott álltak mellette, rákiabáltak és mielőtt bármit tudott volna tenni ütni kezdték. Amikor már három nyílt seb volt a fején, akkor a földön össze-vissza rúgták úgy, hogy eltört a bordája. Ezután a rendőrök megbilincselték a földön úgy, hogy az egyik rá ült a férfira és olyan szorosan, hogy vérzett a karja. Ezután bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol miután a rendőrségi orvos megvizsgálta, két rendőr kíséretében kórházba szállították, ahol ellátták sebeit.

6.

2006. október 23-án késő este nem jártak a tömegközlekedési eszközök, így gyalogosan tartottam hazafelé a Teréz körúton. Körülbelül 23 óra 30 perckor, az Aradi utca és a Szondi utca közötti szakaszon szóban elegyedtem egy székely fiatalemberrel. Polójának felirata a következő volt: “Székely vagyok, nem tápos!” A fiúval még csak néhány mondatot váltottam, amikor észevettük, hogy egy kb. húsztagú rendőrcsapat tart felénk. Nem értettem a helyzetet. Minden egy szempillantás alatt történt. Egy, a csapatból időközben kivált rendőr a felirat szövegét szemrehányó stílusban, kérdő hanglejtéssel elismételte, miután lábát a magasba
lendítve szájbarúgta a szerencsétlen fiatalembert. Nekem sikerült elugranom. Székely nemzettársam a rúgás erejétől a földre zuhant, miután a bűnös rendőr csapatával együtt elégedetten a Nyugati pályaudvar irányába továbbmasírozott. Hangsúlyozom: a fiú senkit sem provokált, békésen beszélgettünk egy kapu előtt. Ha nem öt centire állok a fiatalembertől, el sem hiszem, hogy mindez megtörténhet. Megtörtént. Megfogalmazódott bennem a kérdés: Mit ér az ember 2006-ban Magyarországon, ha magyar?Kérem kedves segítségüket abban, hogy a fenti esetet eljuttatják a megfelelő fórumokhoz. Szolgáltassék Igazság!!!

7.

Október 23.án részt vettem a Fidesz nagygyűlésén, majd az utána következő, eleinte békésnek tűnő tüntetésen. Éjszaka én is ott voltam a Ferenciek terénél ragadt tömeg között. Amikor megkezdődött az oszlatás, több más emberrel együtt a Dunapart felé menekültünk, a műveleti területet elhagytuk. Egy kis utcában egyedül gyalogoltam a Petőfi híd felé, amikor hátulról rohamrendőrök minden felszólitás nélkül rámtámadtak. 4-5 ember vert folyamatosan a földön gumibottal, majd az utánuk rohanó rendőrök a vesémet rugdosták. Közben folyamatosan kiabáltam, hogy nem csináltam semmit, a válasz az volt, hogy : Kuss legyen.

A fejemet nem tudtam felemelni, mert rögtön megrúgtak volna, majd hallottam a rendőrök mögött érkező ember hangját, ő valószinűleg rendőrtiszt lehetett, azt mondta, hogy : “Ha nem csinált semmit, hagyjátok…”

Ezek után az akkor már a hátamon térdelő rendőrök otthagytak, kérdésük nem volt, igazoltatás nem történt, kb. fél liter vérben tocsogott a fejem, de ők segitségnyújtás nélkül ott hagytak.

Az utcában fotoriporterek is voltak, akik a vérben úszó fejemről több felvételt is készitettek, sajnos nem tudom, melyik médiától voltak, de valószínűleg elő lehet keríteni őket, az esetre biztosan emlékeznek, mert rajtam kivül ott senki sem volt már akkor, és ők hívtak mentőt hozzám.

A kórházba szállítottak, ahol összevarták a fejemet, és a sérüléseimről zárójelentés készült, amikor a kórházat elhagytam. Itt kijelentem, hogy én semmiféle erőszakos cselekményben részt nem vettem, követ, egyéb hasonló tárgyat még csak a kezembe sem vettem, a rendőröket nem provokáltam, csupáncsak békésen vettem részt a demonstrációban, valamint az említett cselekmény műveleti területen kívül történt velem, felszólítás nélkül. Tanúim az illető fotoriporterek lehetnek erre. Mivel úgy érzem, hogy az események velem szemben teljesen jogtalanok voltak, panaszommal bátran fordulhatok bármilyen szervhez, az én lelkiismeretem tiszta, és mint hangsúlyoztam, nem hogy nem tartóztattak le, de még csak nem is igazoltattak, csupáncsak szórakozásból szétverték a fejemet, majd továbbálltak. Én úgy érzem, hogy ma ezt egy jogállamban semmi esetben nem tehetik meg, és ezen esetet joga van a közvéleménynek is megtudni.

8.

A Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indultunk. A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felől füstöt láttunk felszállni, ettől az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst melyet sűrű pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszercsak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. Szemben velem vágtató lovasrendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülő tömegbe. Szinte egy másodperccel később, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tűnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendőrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak időt felocsúdni, már fújtak is. Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket.

9.

Az alábbiakban szeretnék Önöknek beszámolni az okt.23.-i Fidesz nagygyűlés után velem és feleségemmel megtörténtekről. Ezek egyértelműen cáfolják a kormányzati állításokat, mely szerint a demonstrálók támadták volna a rendőröket, és bizonyítja azt, hogy előre eltervezett rendőri provokáció, bosszú volt, azzal a célzattal, hogy a nemzeti érzületű embereket megfélemlítsék, megverjék. Az események az alábbiak voltak:

Miután a Fidesz rendezvény véget ért, 6 óra körül jómagunk is a tömeggel együtt a Deák tér felé indultunk, amikor a Filmmúzeum után kb. 50 méterre vaskordon zárta el az utunkat. A kordon után kb. 100 méterre zárt vonalban felsorakozott rohamrendőrség és vízágyúk voltak. (Tehát nem igaz az az állítás, hogy a Deák téri demonstrálók a Fidesz rendezvény résztvevői közé keveredtek, ezt a rendőrsorfal és kordon miatt nem is tehették volna meg.) Mielőtt a tömeg a kordont elérte volna a Károly körúton a szemben lévő ház tetejéről mesterlövészek kb.10 lövést adtak le gumilövedékkel a tömegre, ami következtében többen megsérültek. Ezt azonnal követően a rendőrsorfalból 50-100 könnygáz gránátot, fej és lábmagasságban lőttek folyamatosan az emberek közé (még a távolabb 100-200 méterre lévők közé is). Az egyik gránát feleségem lábát súrolva esett le, amit sikerült azonnal széttaposni. A felvonulók meg sem közelítették a rendőr sorfalat, a felé semmit el nem dobtak, tehát egyértelmű volt, hogy a békés elvonulást, demonstrációt megakadályozandón arra kaptak utasítást, hogy a Fidesz rendezvényről távozó tömeget megakasszák és provokálják. A járdán kb. 10 méterre megközelítettem a rendőröket, és szóltam, hogy engedjenek utunkra. Erre csak artikulálatlan üvöltés és gumibottal fenyegető hadonászás volt a válasz. Ezt követően feleségemmel a Rákóczi úton a Körút felé próbáltuk meg elhagyni a helyszínt. Azonban néhány száz méter megtétele után láttuk, hogy kb. az Emke magasságában is rendőr sorfal van, akik szintén könnygáz gránátokat lőttek ki, egészen a Rókus kórház utánig. Miután beláttuk, hogy erre sem juthatunk tovább, visszafordultunk, és megvárva, amíg a rendezvénynek a Kossuth Lajos utcát elzáró és a továbbhaladást akadályozó berendezéseit lebontják, este 9 óra körül sikerült eljutni a Ferenciek teréig, ahol akkor még csak a mellékutcákban voltak láthatóak rendőrök…

11.

Épp arra jártam kocsival és magam vittem be kórházba egy huszonéves srácot, akinek a feje tetejét meglékelte egy rendőr, olyan kontrasztos volt a lyuk körvonala, hogy azt vélhetően inkább vipera okozhatta mintsem gumibot! A srácot a Baross utca-József körűt sarkán találtam guggolva félig észnél, mivel már 30-40 perce ott várt mentőre…ami nem jött hívásra sem, miközben rendőr magától is termett bárhol! Az ütlegelést nem láttam, csak a sérültet és a sebet.

12.

A 2006. október 23-i Fidesz által rendezett megemlékezésen vettem részt. A Deák téren, az Evangélikus templom mellett találtam helyet. A megemlékezés és a beszédek még javában zajlottak a fülsiketítő helikopterek zajában, amikor már az első könnygáz gránátok felrobbantak mellettünk. Mire a beszédeknek vége volt, már a kivetítőt nem láttam a könnygáz hatására, csak sejtettem, hogy merre sodor a tömeg. Amikor aztán véget ért az ünnepség, a Himnusz és a Székely Himnusz alatt sem pihentek a gránátok, addigra már semmi mást nem kerestem, csak hogy hogyan tudnék hazajutni, ezért próbáltam az Erzsébet-híd felé tájolódni, hiszen Budán lakom. Ám fel sem ocsúdhattunk, amikor a könnygáztól ködös légkörben lódobogás zaja tört elő, velem szemben vágtatott egy egész hadseregnyi lovas és ha egy fiatalember tanár nem húz el onnan, lehet, hogy most nem írnám ezeket a sorokat Önöknek. Végül is a Körútra sodort a tömeg, más irányban nem tudtam araszolgatni, és mire közelebb értünk az Astoriához, két könnygáz sortüzet kellett átvészelni, hol kapualjban, hol a tömegben botorkálva-futva. Akkor azonban kiderült, hogy az Astoriánál lezárták a Kossuth Lajos utcát, arra nem tudtunk menni, vissza a Deák térhez szintén nem lehetett, tehát maradt a túlélés könnygázgránát robbanások és vágtató lovak között. Ahogy így utólag is saccolom, úgy két órán keresztül nem tudtunk semerre sem menni. Szép példáját tapasztaltam az összefogásnak. Ki-ki tehetségéhez mérten segített elestünkből föltápászkodni, vaksin botorkálókat a vágtató lovak elől elhúzni. Végre nagy nehezen el lehetett szivárogni az Erzsébet-híd felé és sikerült hazaérni. Horzsolásokkal, kék foltokkal, véraláfutásokkal, lehet, erre azt mondanák, 8 napon belül gyógyul.

Hunhír.info