A Magyar Nemzeti Gárda március 15-e alkalmából eskütétellel egybekötött megemlékezést tart a jövő szombaton 11 órai kezdettel a Hősök terén. A ünnepségen egyebek mellett beszédet mond vitéz Porubszky István, Potyka bácsi, a legendás kispesti 56-os hős is. A BRFK első körben elutasította a szervezők kérelmét, a Fővárosi Törvényszék azonban felülbírálta a rendőrség álláspontját.
A Magyar Nemzeti Gárda eredetileg március 15-én akart rendezvényt tartani a Hősök terén, de – mivel a „fülkeforradalmárok szinte az egész fővárost lefoglalták” – az eseményt két nappal későbbre, csütörtökről szombatra halasztották.
A szervezők közölték, hogy a résztvevők terepszínű, de nem egységes ruhát fognak viselni, és mellőzik a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet jelképeire utaló „jeleket”. A BRFK azonban első nekifutásra nem engedélyezte a gárdisták eskütételét (avatását) is magában foglaló demonstráció megtartását a Hősök terén. A rendőrség a forgalom akadályozására hivatkozott, mondván, hogy a „tömegközlekedési és a közúti járműforgalom ellehetetlenítése a térség közlekedésére rendkívül nagymértékben kedvezőtlen befolyással lenne”.
A Fővárosi Törvényszék jogerős végzése ugyanakkor hangsúlyozza: a kérelmező bejelentése nem tartalmazott olyan részleteket, amelyek a közrend, közbiztonság megszegését tennék megállapíthatóvá. Amennyiben a „bejelentéstől eltérően a helyszínen ilyen esemény megvalósulna, akkor az megalapozhatja a rendőri intézkedéseket és az esetleges oszlatás elrendelését is” olvasható a végzésben.
Hunhír.info kommentár:
Pongrácz Gergely halála után nekem már csak egyetlen élő 56-os hősöm van, vitéz Porubszky István, Potyka bácsi. Potyka, aki a legendás kispesti ellenállókat vezette, fegyverrel a kézben szállt szembe a megszállókkal. Nem finnyáskodó, posztra vágyó, és állandó tiszteletért könyörgő műforradalmár, egy igazi, szabad kispesti vagány, aki a forradalom leverése után Kanadába emigrált, tájképeket festett, és csavarogva beutazta a tengerentúl minden zugát: nem egzisztenciát akart, beilleszkedést és mellverős magyarkodást, hanem látni, tapasztalni az idegenben úgy, hogy szívébe beleégett a magyar haza. Az öreg hobó, Potyka bácsi, akikor azt hitte ő is, hogy lehullt a birodalmi csillag, elsőként jött haza. Szabad választásából. És ez a lényeg, mert a “vén csavargó” választhatott. Marad ott, a viszonylagos jólétben, az állampolgárság nyújtotta lehetőségek függvényében, vagy hazajön az alakulóba, a “ki tudja, milyen lesz”-be. És Potyka jött. Véresre verték Kuncze rendőrei 1988-ban, a Metesz-tüntetésen, mint néhai Pongrácz Gergelyt akkor a Hősök terén, és később is szívta a könnygázt rendesen, amikor a kurcsányista diktatúra ellen kellett demonstrálni. Jön az öreg vagány, fekete bomber-dzsekijében, hogy lelkesítse a fiatalokat, a fogadott nemzeti unokáit. Az én szememben Potyka az igazi, élő hús-vér hős, a szabadon választó, csintalan öreg, de a múltját soha meg nem tagadó vagány. Aki, ha végig is járta a számára kijelölt utat, mindig tudta, hol a helye, és mi a küldetése. A múltkor azt mondtam neki: Potyka, az élet adománya az neked, hogy mindig meg tudtál maradni annak, aki vagy. A pesti vagánynak, az amerikai hobónak, önmagadnak, magyarnak, látónak. Potyka rám nézett, és a szemében megcsillant egy könnycsepp. Nagyon remélem, hogy Potyka nem jut Pongrácz Gergely sorsára a Hősök terén, és nem vérzi fel a kezét a bilincs, mint Gergely bácsinak a liberálisok uralkodása idején. Mert Potyka most is csak egyet akar: független, szabad magyar hazát!
Koldus Kálmán – Hunhír.info
