Öt évvel ezelőtt a rengeteg más, robotok által elkövetett, emberiségellenes terrorcselekmény mellett egy embernek eltörte az ujját egy rendőr, egy férfinek kilőtték a szemét, egy hazafelé tartó nőt a nyakán talált el egy gumilövedék. Horváth György (Tankos Gyuri bácsi) seregélyesi ékszerész azon a napon elindított egy T/34-es harckocsit az Erzsébet téren, és bekerült a világ szinte összes híradójába. Az index objektív írást közölt a témában.
Nagy László: Az életemet nem tudják visszaadni
Nagy László a Fidesz a Fidesz nagygyűlésén vett részt az Astorián 2006. október 23-án, ám a Kálvin tér helyett a Deák tér felé próbálta elhagyni a helyszínt, vesztére. A rendőrsorfalat látva visszafordult, majd a lovasroham és a könnygázgránátok elől a tömeggel együtt a Dob utcába menekült. “Minden kis utca le volt zárva, mindenfelől rendőrök támadtak” – mondja. Ezután már csak arra emlékszik, hogy a kórházban magához térve üvölt, hogy nem lát semmit. Azonnal megoperálták, a szájpadlásán keresztül vették ki az arcüregéből a másfél centis gumilövedéket, amely az arccsontját is darabokra törte. Szemtanúk és videofelvételek igazolják, hogy a Dob utcában 15-20 méterről, fejre célzott lövést kapott egy rohamrendőrtől, azonnal elveszítette az eszméletét, mentők szállították kórházba – olvasható az Index rendőri túlkapásokról szóló sorozatában.
Nagy bal szemére véglegesen megvakult, térlátása elveszett, korábbi munkahelyét az építőiparban nem tudta amiatt folytatni. Erre a párkapcsolata is ráment. Élettársa tartós rokkantsága miatt kitette az asszony tulajdonában lévő közös otthonukból. Nagy László most arról mesél, a barátok segítettek akkor a legtöbbet, többen is befogadták a nehéz helyzetben. Állandó állása azóta sincs, alkalmi munkákból tartja el magát. Azt mondja, a történteket máig nem dolgozta fel, de szerinte ezt nem is lehet, mert az egész élete megváltozott. Amellett viszont, hogy körülötte változott mindent, az Indexnek arról mesélt, a gondolkodása ugyanolyan maradt.
Ma sem fél például jobban tömegrendezvényeken, mint korábban, és nem tart a rendőröktől sem. Azóta kiment több október 23-ai megemlékezésre is. Évekig járt utána bírósági tárgyalásokra, a szeme kilövéséért felelős rendőr azonban nem került elő. A Budapesti Nyomozó Ügyészség 2007-ben megszüntette a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és más bűncselekmény miatt indult nyomozást, mert az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható.
A nyomozás során kiderült az is, hogy Nagy Lászlót ért lövés pillanatában a helyszínen a Rebisz bevetési osztálya és más rendőri egységek oszlattak, köztük legalább öt gumilövedékes puskával rendelkező rendőr dolgozott. De hogy melyikük lőtte ki a sértett szemét, nem lehetett megállapítani, mert a kilőtt gumilövedékek – az éles lőszerrel ellentétben – a fegyver azonosítására alkalmatlanok. 2009-ben 4,5 millió forintot kapott peren kívül a Rebisz jogutódjától, a Készenléti Rendőri Szolgálatától. Sem akkor, sem az idén ősszel először börtönbe kerülő rendőr eseténél nem érzett elégtételt. Azt mondja, az életét úgysem tudják visszaadni, és nem is igazán számít arra, hogy az igazi felelősöknek valaha el kell számolniuk. Nagy László esete azóta a politikai közbeszéd része lett, kilőtt szeme pedig a 2006-os rendőri brutalitások szimbóluma. Bocsánatot azóta sem kértek tőle.
Apáthy Gabriella: Dőlt a vér, sokkot kaptam
Apáthy Gabriella 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűléséről tartott haza a férjével az Astoriától a Rákóczi út 10-be. A házba nem tudtak bemenni, igy a Síp utcába fordultak, mivel ott van egy hátsó bejárat. Az út felénél tartottak, amikor Síp utca-Dohány utca sarkán álló rendőrök mindenféle felszólítás nélkül gumilövedékkel kezdték el lőni őket. “Az egyik lövedék a nyakamon, jobb oldalt talált el. Iszonyatosan fájt, a sebből dőlt a vér, sokkot kaptam.” A Síp utca másik oldalán pár perc múlva a rendőrök Révész Máriusz fideszes képviselőt verték meg.
Apáthy Gabriella nem mert mentőt vagy orvost hívni, mert attól félt, hogy sérülése miatt szólnak a rendőröknek. Később egy olyan orvossal nézette meg a sebet, akiben megbízott, és tudta, hogy nem értesíti a hatóságokat. Nyakán a mai napig látszik a lövés helye. Apáthy Gabriella egy hónappal később szívinfarktust is kapott, ezek után leszázalékolták. Azóta rokkantnyugdíjas. Ügyében per indult, de végül peren kívül egyezség született és 3 millió forint kártérítést kapott.
2007-ben Barna Tiborral és Göbl Györggyel megalakították a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesületét. A szervezet a 2006. őszi rendőri fellépés áldozatait tömöríti és segíti, de megnyilvánult politikai ügyekben is. 2009-ben például hangsúlyozottan nem a melegek, hanem a melegfelvonulás ellen tiltakozott, és követelte a budapesti rendőrfőkapitánytól a menet betiltását. Apáthy Gabriella azt mondja, a vele történtek ellenére politikai beállítottsága azóta sem változott: “akkor is Fidesz-tag voltam, most is az vagyok”.
Fábián Gábor: Nem lehet elfelejteni
“Fábián Gábor 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlésén vett részt az Astoriánál, majd hat óra körül elindult a Károly körúton a Deák téri metróállomás felé. A Dob utcáig jutott, ott a fal mellé húzódva várta, hogy a szemből érkező rendőrsorfal elhaladjon az Astoria felé. Az odaérkező rendőrök azonban leteperték, aztán öten-hatan nekiestek: a hátát, a veséjét és a fejét ütötték, arcára, vállára, derekára és mindkét lábára ráálltak, gumibottal ütötték, és bakanccsal rugdosták.
Miután megbilincselték, az egyik intézkedő rendőr a férfi már bilincsben lévő bal kezének középső ujját eltörte. Ezután felültették, fejét lenyomták, lábait szétfeszítették. Az ekkor odaérkező rendőrök egyike rohadt Fidesz-bérencnek nevezte, és arcon köpte, egy másik pedig azt mondta neki, hogy a régi rendszerben már a helyszínen agyonlőtték volna, de ezt most majd a Gyorskocsi utcában fogják megtenni” – olvasható az Index korabeli cikkében.
A rúgások miatt a férfi szárkapocscsontja is eltört. Járni akkor már nem tudott, a Madách téren várakozó rabszállító kocsihoz vonszolták, és beszállították a Gyorskocsi utcába. Ott az ügyeletet ellátó orvos a csonttörések miatt a Szent János Kórházba irányította, ahová három civil ruhás rendőr vitte el. Eleinte telefonálni sem engedték, de a látlelet elkészülte után visszaadták a papírjait, és otthagyták.
“Mindenre pontosan emlékszem, az ilyesmit nem felejti el az ember” – meséli ma Fábián. Azt mondja nem hitte el, hogy ez vele történik és hogy egy demokráciában ilyesmi megtörténhet. “Ha én okoztam volna a bajt, vagy csináltam volna bármi rosszat, az más lett volna, mert akkor számít rá az ember, hogy lehetnek következményei. Vagy egy baleset, még azt is jobban fel lehet dolgozni, de ezt nem” – mondja Fábián. Hetekig gipszben feküdt ezek után, feleségének kellett ellátni, “újra olyan voltam, mint egy gyerek”. Fábián ujja azóta sem jött rendbe, és mivel nem tudja mozgatni, idővel el is fog sorvadni.
Az ujját eltörő Vágó László lett idén szeptemberben az első rendőr, akit letöltendő börtönbüntetésre ítéltek – róla részletesebben később. Fábián maga nem látta, hogy ki törte el az ujját, hiszen ekkor már a földön feküdt, és többen térdeltek rajta. Azt monda, amikor meglátta a tárgyalóteremben Vágót, nem tudta megérteni, hogy csinálhat valaki ilyet.
Fábián élete is megváltozott az eset után. Munkahelyéről kirúgták nem sokkal később, azzal az ürüggyel, hogy túl sokat szerepel – szerinte valójában szakmai féltékenység volt a háttérben, de ez kapóra jött a főnökének. Jó darabig nem talált munkát (“ötven évesen, hova vesznek fel?”), végül az eset után megismert barátai segítettek találni neki új helyet.
Megváltozott az élete olyan szempontból is, hogy sok embert ismert meg emiatt, és olyan helyekre jutott be, ahol korábban sosem járt, például parlamenti bizottsági ülésekre. Igazán ezek az élmények változtatták meg a gondolkodását, nem is maga a rendőri brutalitás.
“Azóta nem bízom már egyáltalán a politikában. Ott benn a parlamentben láttam, hogy akik benn a teremben nagy hangon vitatkoznak, azok a folyosón közös üzletekről beszélnek. Akkor miről beszélünk?” Bár a politika egészében csalódott, azért voltak, akik segítettek neki. Az eset után közvetlenül a Fidesz ajánlott jogi segítséget, a mai napig kapcsolat
ban van például Gonda Lászlóval és másokkal, Vágó ítélete utána pedig Morvai Krisztina hívta fel, és gratulált a kitartásért. “De miért csak ők? Én sosem voltam elfogult, de miért csak nekik jutott ez eszükbe? A kormány is megtehette volna, de azóta sem szóltak egy szót sem” – mondja Fábián.
Nagy Lászlóval ellentétben Fábián bízik még abban, hogy kiderülnek fontos dolgok. A világot viszont ő sem látja másként, mint azelőtt. Ma is kimegy érdeklődésből tüntetésekre és nem fél a rendőröktől. És mivel nagy Újpest-szurkoló, a mostani hétvégét leginkább a nagy rangadó miatt várta.
Tankos Gyuri bácsi
Az egész világot bejárta az Erzsébet téren elkötött tankról készült felvétel, aminek láttán a magyar viszonyokat kevésbé ismerők joggal hihették azt, most aztán tényleg kitört a forradalom Budapesten. Horváth György, egy seregélyesi ékszerész, aki utoljára fiatalkorában, a hadseregben vezetett tankot, elindította a téren kiállított, de működőképes T/34-es harckocsit, és megtett vele 150 métert. Ennyi is elég volt azonban a világhírhez.
Horváthot a bíróság egy év nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és három évre eltiltották a járművezetéstől is. Horváth később csatlakozott a Magyar Gárdához, egyébként visszavonultan él Seregélyesen.
Hunhír.info
