A 2006-os őszi események sorában a TMRSZ és annak vezetője volt az egyetlen olyan rendőrségi szakember, aki kritikai hangvétellel bírálta a politika kézi irányítását, ráhatását a rendőrség legfelső vezetésének ténykedésére.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a kormány által beterjesztett és Balsai István-Völgyesi Miklós nevével fémjelzett törvényjavaslattal és az ehhez kapcsolódó, a rendvédelem területén működő érdekvédelmi szervezetek megnyilvánulásaival kapcsolatban az alábbi állásfoglalást teszi közzé.

A 2006-os őszi események sorában a TMRSZ és annak vezetője volt az egyetlen olyan rendőrségi szakember, aki kritikai hangvétellel bírálta a politika kézi irányítását, ráhatását a rendőrség legfelső vezetésének ténykedésére.

A TMRSZ szólalt fel az MTV ostromaként elhíresült esemény másnapján a végrehajtó állományt veszélyeztető felsővezetői magatartás és az elégtelen felszerelést szóvá téve.
A TMRSZ kért először bocsánatot a rendőri eljárások esetenkénti törvénytelensége miatt a sértett, önérzetükben megalázott magyar állampolgároktól.

Állásfoglalásaink felszólalásaink kiállták az idők próbáját, de a rendszer elvtelen kiszolgálói megbüntették a TMRSZ első számú vezetőjét.

Senki nem mondhatja a TMRSZ-re azt, hogy ne képviselné a rendőrségi munkavállalók érdekeit, ne szólalna fel szükség esetén az érdekeik védelmében, és mindemellett munkaügyi és egyéb perek százaiban képviseltük kollégáink, tagjaink érdekeit.

A 2006-os őszi események óta több mint 4 év telt el.

Meggyőződésünk, hogy a 2006-os őszi események kivizsgálása, a felelősök elszámoltatása nem történt meg maradéktalanul. Nem történt valós vizsgálat és felelősségre vonás sem a fő felelősök, vagyis az akkori rendészeti minisztériumi vezetés és az akkori rendőrségi vezetés felelőseinek a beazonosítására. Ellenben perek sokasága indult a közvetlen végrehajtásban ténykedő rendőrök ellen vélt, vagy valós vádak alapján.

Rendőrségi szakszervezetként a Semmisségi törvény értékelése összetett, bonyolult és több tényezős kihívás szakszervezetünk számára is. Most amikor a semmisségi törvény elsősorban az eljárások alá vont személyek „rehabilitálása” céljából került megfogalmazásra, kétségtelen tényként vetődik fel az a kérdés is, hogy mennyiben célszerű általánosságban és mintegy 5 hét időtartamban összességében megkérdőjelezni a rendőri jelentések bizonyító erejét, a rendőr szavahihetőségét.

Tény, hogy ebben a vetületben nem szerencsés azt mondani egy törvényben, hogy 5 héten keresztül a több ezer intézkedő rendőr mindegyike figyelmen kívül hagyva az esküjét járt el.

Ez egy sarkított értelmezése a semmisségi törvénynek és meggyőződésünk, hogy az ezt hangsúlyozottan hangoztató többi szakszervezet véleménye álságos és farizeus.

A társadalmi béke megteremtése több fokozatban történhet, amelynek egyik lépcsőfokaként értékelendő a jelenlegi kormány azon szándéka, hogy a zűrzavaros időszak jogi értékelését úgy oldja meg, hogy minden, jogaiban bántott és megalázott magyar állampolgár rehabilitációt nyerjen a törvény által. Sajnálatos velejáró az, hogy ennek során azok a valóban garázda és rendbontó személyek is rehabilitációt nyernek, ahol rendőrkollégáink szakszerűen, tisztességesen és a törvények szellemében jártak el, csak éppen a helyzetből adódóan nem állt rendelkezésre más bizonyíték rögzítésének lehetősége, mint a rendőr által elmondottak, a rendőr által írt jelentés, mint egyedüli bizonyíték.

Tény, hogy a rendőr szavát kollektíven kétségbe vonni nem lehet. Az is tény azonban, hogy 2006. őszén a rendőrség részéről tömeges jogsértések történtek.

A felmerülő kérdés, és a nyilatkozatunk tartalmának legfőbb felvetése a semmisségi törvényről az, hogy ennek elmaradása esetén bűnhődjenek-e az ártatlan állampolgárok, akiket szakszerűtlen és jogaikat sértő intézkedések értek, vagy rehabilitálja őket a törvény és ezzel együtt mentesüljenek-e a törvény erejénél fogva azok is, akik bűnös magatartást fejtettek ki, és akikkel szemben az igazságszolgáltatás egyedül a rendőr szavát tudja felhozni bizonyítékként?

Nehéz kérdés és jelen helyzetben nincs igazán jó, minden félnek maradéktalanul igazságot szolgáltató döntés. A kormány a tervezet beterjesztésével hitet tett a meghurcolt állampolgárok rehabilitálása mellett és sajnos ennek során a rendőrség szavahihetőségét is általánosságban megkérdőjelező kinyilatkoztatásra tett javaslatot az Országgyűlésnek.

A 2006-ban hallgató az akkori kormányzattal és rendészeti irányítással cinkosan együttműködő szakszervezetek most a rendőri hivatás presztízse védelmének álságos jelszavával takarózva, az általuk többször elárult munkavállalók érdekei védelmében felszólalva támadják a semmisségi törvény ezen – kétséget kizáróan – árnyékos jellegét.

A TMRSZ álláspontja az, hogy a társadalmi béke megteremtése, a jogaikban sértett állampolgárok rehabilitálásának nemes szándéka mellett időszerű és indokolt lenne a 2006-os ősi események során szolgálati balesetet szenvedett rendőrök rehabilitációja kereteinek a megteremtése is, ellensúlyozandó a semmisségi törvény árnyoldalát a rendőr szavahihetősége vonatkozásában.

Mindemellett a Belügyminisztériumban folyó jogalkotási munka rendőrellenessége vonatkozásában is időszerű lenne a kormányzat rendészeti koncepciójának a felülvizsgálata is, mert ha ez nem történik meg, akkor a társadalom civil érintettjeinek a rehabilitációja mellett a rendőrök mostoha gyermekként való kezelésének sztereotípiája fog erősödni a magyar rendőrök gondolkodásában.

Az a körülmény, hogy 5 hét vonatkozásában általánosságban kérdőjeleződik meg az őszi eseményekben részt vevő rendőrök szavahihetősége a semmisségi törvény jelenthet egy lezárt szakaszt, de jelentheti új idő kezdetét is.

Bízunk abban, hogy csupán 5 hétre vonatkozik a semmisségi törvény és nem többre. Ez esetben a társadalmi béke szempontjából szemet lehet hunyni az árnyoldal megléte mellett is, ha a Kormány kinyilvánítja a rendőri hivatás iránti megbecsülését. Mégpedig úgy, hogy a semmisségi törvény elfogadásával egyidejűleg a kormányzat hatékony és gyors lépéseket tesz

– a rendőr munkavégzése technikai feltétele javítása terén a korszerű, könnyen kezelhető technikai rögzítő-eszközök biztosítására minden szolgálatos rendőr és minden szolgálati gépjármű felszerelése vonatkozásában, amelynek a XXI. században nem lehet sem technikai, sem pénzbeli akadálya, valamint

– érdemben vizsgálja meg a 2006-ban hivatalban lévő, magukat „morálisan és papucsban szolgálatba helyező” és hasonló dilettáns magatartást illetve cselekményeket kifejtő személyek büntetőjogi felelősségét, továbbá

– a felelősség vizsgálatát elsősorban az irányítást végző személyekkel kezdi, illetve folytatja, nem pedig a csapaterőben – elvileg – parancs alapján ténykedő végrehajtók magatartását értékeli csupán és kizárólagosan, ezen túlmenően pedig

– a rendőri hivatást megalázó jogszabály módosítások során az érdemi érdekképviseleti javaslatokat tevő szakszervezetek véleményét figyelembe véve határozza meg, illetve vizsgálja felül a rendészeti koncepciót, nem pedig – egyes újgazdag, hozzá nem értő egyéni képviselők által benyújtott – egyéni képviselői indítványok benyújtása révén kerüli ki az érdemi egyeztetést, és ez alapján határozza meg a rendőri hivatás jogszabályi kereteit, azok esetleges jövőbeli módosítását.

Ebben, és csak ebben az esetben lehet azt mondani, hogy a civil érintettek rehabilitációját rendezni kívánó törvény a társadalmi igazságosság jegyében fogalmazódott meg.

A rendőrök többsége az egyre nehezebb körülmények között is a szakmáját alázattal, tisztelettel végző munkavállalókból tevődik össze.

A semmisségi törvény szükségszerű velejárója kell, hogy legyen a rendőri hivatás tisztességes önbecsülése visszaadásának kormányzati igénye is egyben.

Jelen esetben ez a szándék, ez a kormányzati igény hiányzik, de legalábbis nem látható, hogy fennállna a kormányzat részéről, sőt éppen a rendőri hivatás folyamatos ellehetetlenítését tapasztaljuk.

A semmisségi törvényt a rendőrök tudomásul fogják venni, mást nem tehetnek, de igazából csak akkor tudják értékelni és lélekben elfogadni a kormánynak a civil társadalom irányában meglévő rehabilitáló szándékát, ha ugyanezt tapasztalják saját hivatásuk gyakorlása kapcsán is a kormányzat, illetve az Országgyűlés irányából.

A TMRSZ állásfoglalását tagjai és a közvélemény tájékoztatása céljából a fentiek szerint teszi meg – tájékoztatott a TMRSZ.

Hunhír.info