A 2006. októberi brutális rendőrségi fellépés miatt, amely súlyosan sértette az ENSZ Alapvető Emberi Jogok Nyilatkozatát és a Magyar Köztársaság Alkotmányát is, eddig 199 eljárás indult. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható az, hogy csak az nem nyert pert a rendőrség ellen a 2006 őszi hatósági jogtiprások miatt, aki nem indított.

A 2006. októberi brutális rendőrségi fellépés miatt, amely súlyosan sértette az ENSZ Alapvető Emberi Jogok Nyilatkozatát és a Magyar Köztársaság Alkotmányát is, eddig 199 eljárás indult. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható az, hogy csak az nem nyert pert a rendőrség ellen a 2006 őszi hatósági jogtiprások miatt, aki nem indított. A 2006-os őszi rendőri jogsértések miatt indított kártérítési perekben eddig öt rendőri szerveket elmarasztaló elsőfokú ítélet született.

2006 őszén a rendőrségnek szabad kezet adott a kormányzat, amely az eszközökben nem válogatott, brutálisan léptek fel nemcsak a tüntetők ellen, hanem békés és védtelen járókelőkkel szemben is. A rendőrség által előállított személyekkel szemben ugyan indultak büntetőeljárások, de ezen polgárok döntő hányadát felmentették. Ezek után a meghurcoltak jogosan indítottak a magyar állam és a rendőri szervek ellen kártérítési pereket, mivel jogellenesen tartották őket fogva másrészt a rendőrségi bántalmazások súlyosan sértették az emberi méltóságot is.

Akkor amikor a polgárokat vállogatás nélkül állították elő a rendőrök, megbilincselték és jogellenesen tartották fogva őket igenis sérültek az emberi méltóság védelméhez és a szabadsághoz fűzödő személyiségi jogok.

A brutális indokolatlan rendőri fellépés következtében a maradandó fizikai sérülést szenvedő áldozatok kártérítési perei még évekig elhúzodhatnak. Azonban az már bizonyosággal kijelenthető, hogy a símaszkban azonosítószám nélkül randalírozó rendőrok soha nem fognak bíróság elé kerülni, mivel képtelenség beazonosítani a bántalmazó rendőrök személyét. De azokat a rendőröket akik maszk nélkül cselekedtek szerencsére sikerült azonosítani, így nekik bíróság előtt kell felelniük hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás védtsége miatt.

Minden jóérzésű demokrata számára elfogadhatatlan, hogy a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg, fizikailag, személyes szabadságától jogellenesen megfosztott embereket évekig tartó pereskedésre kényszerítik az egyértelmű jogalapú ügyekben is. Az egyértelmű jogalapú esetekben mindkét fél érdekét az szolgálná ha mihamarabb peren kívüli megállapodás születne, amelyre az igény megvan még az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is felajánlotta közvetítő szándékát a felek között, amellyel a rendőri szervek nem kívánnak élni.

A rendőrség pedig még mindig ahhoz az álláspontjához ragaszkodik, hogy a rendőri intézkedések arányosak és jogszerűek voltak. Ezt annak ellenére állítják, hogy a tények ennek ellenkezőjét bizonyítják és már több ezzel kapcsolatos ügyekben ítélkező bíró is kijelentette, hogy a rendőrök falaznak társaiknak emiatt se lehetett bíróság elé állítani az azonosítószám nélkül símaszkban garázdálkodó rendőröket.

Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a rendőrök utasításra tették azt amit igaz visszaélve a jog által biztosított lehetőségeikkel. Ebben az esetben pedig ugyanolyan felelősség terheli azt aki utasította a rendőrséget. A demokráciába és a rendőrségbe vetett bizalom addig nem fog helyreállni amíg az utasítást kiadó személy nem felel cselekedete következményeiért. Reméljük előbb vagy utóbb ez is bekövetkezik.

Harangi Fülöp