Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) képviseletében kérem, szíveskedjék tájékoztatni a nyilvánosságot arról, van-e elvi lehetősége a rendőrségnek arra, hogy eseti szerződést kössön őrző-védő cégekkel karhatalmi feladatok megoldására, és arról is, hogy a gyakorlatban megvalósult-e ez az elvi lehetőség 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján alkalmazott tömegoszlatások alkalmával.
Tisztelt Országos Rendőrfőkapitány Úr!
Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) képviseletében kérem, szíveskedjék tájékoztatni a nyilvánosságot arról, van-e elvi lehetősége a rendőrségnek arra, hogy eseti szerződést kössön őrző-védő cégekkel karhatalmi feladatok megoldására, és arról is, hogy a gyakorlatban megvalósult-e ez az elvi lehetőség 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján alkalmazott tömegoszlatások alkalmával.
Minderre azért van szükség, mert a Magyar Gárda megalakulása kapcsán megfogalmazódott az az állítás, hogy a már tömegével létező őrző-védő szervezetek a kormánypártok magánhadseregeiként működnek, és a különféle gárdák csupán azok ellensúlyaként jöttek létre.
Az érintettek ezt tagadták, és azzal érveltek, hogy az őrző-védő cégek csupán különféle létesítményeket védenek, és semmi közük a pártokhoz, a politikához.
Az október 23-i tömegoszlatás gyanúsítottjai ellen az ügyészség több esetben arra hivatkozva szüntette meg a nyomozást, hogy bár bűncselekmény történt, de a símaszkos, azonosító jelvény nélküli elkövetők személyazonossága nem állapítható meg. A szétvert tüntetés résztvevői viszont több esetben arra utaltak, hogy az álarc mögé bújtatott rendőröknek nem csak hazai, de külföldi, idegen nyelven beszélő verőemberek is besegítettek. Sajnálatos módon érdemi, hiteles cáfolat ez ügyben nem hangzott el felelős vezető szájából. Márpedig erre szükség lenne, hiszen ha a tömegoszlatásban illetéktelenek is részt vettek, akkor az egész akció törvénytelen volt, még akkor is, ha egyébként indokolt lett volna.
A különféle gárdák megalakulása elleni fő érv az, hogy a legitim erőszak alkalmazásának monopóliuma parlamentáris demokráciákban az államot illeti meg. Ez valóban így van, de a legitim erőszakot alkalmazó állami erőszakszervezeteknek semmi okuk nincsen arra, hogy álarcot öltsenek. Erre csak akkor van szükség, ha valami hátsó szándék munkál bennük, mondjuk, bűncselekmények elkövetésére készülnek. A jogállami keretek közül tehát először az anonimitásba burkolódzó karhatalom lépett ki, amely ezáltal megteremtette annak elvi lehetőségét, hogy kívülről profi tömegoszlatókat alkalmazzon.
Ezzel a legitimációs dilemmával küzdött a kormány által kinevezett Gönczöl-bizottság is. A neves szakembereket is felvonultató testület számos kritikai észrevétele mellett írásba adta a hatalom számára a legfontosabbat, nevezetesen azt, hogy a tömegoszlatás törvényes és indokolt volt, csupán egyes rendőrök követtek el bűncselekményeket. Mindezt annak ellenére tette, hogy maga a tömegoszlató alaphelyzet volt már önmagában törvénytelen, hiszen a személytelenné vált karhatalom elvesztette legitimitását. Sőt, az utólagos miniszterelnöki elismerés, a parancsot kiadó – azóta már leváltott – budapesti rendőrfőkapitány kitüntetése, a súlyosan hibázó parancsnokok előléptetései azt sugallják, hogy mindezt politikai döntés előzte meg, és a rendőrség a párt rohamosztagaként működött.
A DEPORT-’56 rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a rendőrség politikai okok miatt súlyosan kompromittálódott, és kívánatosnak tartaná, ha a helyzet rendeződne, és a Magyar Köztársaság visszakapná rendőrségét. Erre azonban csak akkor van esély, ha a történtek valóban nyilvánosságra és tisztázásra kerülnek. Nyilvánvaló, hogy Önnek, mint az Országos Rendőr-főkapitányság új vezetőjének lehetősége van arra, hogy érdemi választ adjon az eddig megválaszolatlan kérdésekre, és eloszlassa a kételyeket.
Tisztelettel:
Budapest, 2007. szeptember 6.
dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-’56 elnöke
HunHír.Hu-információ