Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT’56) álságosnak tartja azt az érvelést, miszerint az elmúlt időszakban napvilágra került példátlan rendőri bűncselekmény sorozat csupán egyes megtévedt rendőrök számlájára írható, a rendőrséget, mint testületet meg kell védeni az alaptalan támadásoktól

Éppoly önbecsapás ez, mint az, hogy a 2006. október 23-i brutális tömegoszlatás alkalmával egy-egy rendőr megfeledkezett magáról, de a rendőrség, mint testület szakszerűen és törvényesen járt el. Sőt, a két dolog szorosan összefügg egymással. Bár a gondok évtizedesek, de rendőreink az ‘;56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján kaptak vérszemet. Okkal hihették azt, hogy ha a nagypolitika cinkosságot vállalt velük, akkor nekik egyre többet szabad.

A DEPORT’56 szerint ugyanis 2006. október 23-án a rendőrség részéről előre megfontolt szándékkal, szervezetten, súlyos bűncselekmények történtek. Attól kezdve törvénytelen volt a fellépésük, hogy azonosító jel nélkül, símaszkban vonultak fel, még ha egyébként formailag jogos is lett volna az oszlatás. Hiszen ott nem egy szabályosan kivezényelt közhatalmi alakulat intézkedett, hanem egy anonim, az esetleges felelősségre vonás elől rejtőzködő, vagyis bűncselekményekre készülő társaság oszlatta a tömeget. Számításuk bevált, hiszen a sértettek nem ismerték fel őket, a rendőrök pedig megtagadták a vallomást.

Mint az köztudott, a rendőrség a Magyar Televízió épületének szeptember 18-i ostrománál megalázó vereséget szenvedett, amelynek okairól eltérőek a vélemények. Mindenesetre ez a kudarc megalapozta a későbbi visszavágókat, amelyek megtorló jellegűek voltak. Ennek jelei már érzékelhetőek a szeptember 19-i és 20-i tömegoszlatások alkalmával, de teljességükben október 23-án bontakoztak ki. Az nem lehet vitás, hogy e visszavágásokra magas szintű döntés meghozatalára volt szükség, csupán az képezheti vita tárgyát, hogy ez a döntés még a rendőrségi hierarchián belül született-e, vagy pedig magasabb szintű politikai utasítás előzte meg. Az egyáltalán nem életszerű, hogy a hirtelen formajavulás az oszlató közrendőrökben végbemenő változások következménye lett volna.

A DEPORT’56 szerint az ilyen visszavágók nem illeszthetők bele a jogállami keretekbe. Hiszen a későbbi atrocitások elszenvedői között tömegével voltak olyan, eredetileg békés tüntetők, akik televíziós székház ostromakor ott sem voltak. (Hasonló logika érvényesült az 1956-os megtorló jellegű sortüzek alkalmával. Például a Magyar Rádió épületének ostromát a Kossuth téri sortűz követte.)

Ha a rendőrség ilyen megtorló jellegű akciókban részt vesz, akkor az utasítást kiadó parancsnokot felelősségre kellene vonni. Eddig nincsen arra utaló jel, hogy ez megtörténne.(Érdekes a hasonlóság a DEPORT’56 által kezdeményezett 56-os sortűzperekkel, ahol azideológiai tűzparancs kiadóit bevallottan azért nem vonták felelősségre, mert nem akarták a Kádár rendszert a vádlottak padjára ültetni. Csupán egy-egy lövöldöző karhatalmistát ítéltek el.) A vádmonopólium birtokában az ügyészség joga és felelőssége dönteni a parancsnoki felelősség kérdésében.

A DEPORTúgy véli, hogy a rendőrbűnözés visszaszorításához mindenekelőtt a nagypolitika és a rendőrség viszonyát kellene tisztázni – áll a szervezet hírportálunkhoz eljuttatott közleményében.

HunHír.Hu

HunHír.Hu-információ