Teremtő Atyám! Választottjaid, a Szívednek kedves magyar nép – mely oly sok szenttel gazdagította Egyházadat – történelme legsötétebb óráit éli. Megcsonkítva, árván, magunkra maradva állunk egyedül a hőn szeretett Kárpátok óvó bércei közt. Külső és belső ellenségtől gyötörten.

Igen, tudom, bűnösök vagyunk, mert kezdetben hagytuk a féligazságot, majd tűrtük sokáig a leplezetlen hazugságot. S nem kiáltottunk föl, hogy ELÉG VOLT! Becstelen, alkalmatlan vezetőket választottunk magunk fölé, hazánk irányítására. Akik azután végtelen romlásba, mocsokba, mindent megmételyező erkölcstelenségekbe taszították országunkat. A züllés oly fokát értük el, hogy hamis próféták álszent szavaira, csábításaira hallgatva megtagadtunk, leköptünk Téged, kirekesztettünk mindennapi életünkből. Szent parancsolataidból gúnyt űztünk, kéjelegve megszegtük. A gyermek, áldás helyett immár terhessé vált! S még mindig nem kiáltottunk föl, hogy ELÉG VOLT!

De… Istenem, annyi balsors közt, megfogyva bár, megmaradt a MAG. Ha mégoly kicsinynek is tűnik. Mi megőriztük szívünkben a legfontosabb, múlhatatlan értékeket, megtartottuk keresztény hitünket, szeretjük, tiszteljük Istenünket, Hazánkat. Számunkra a gyermek, áldás!

Évek óta tisztán láttuk a megannyi bűnt, gazságot, mit elkövettek Ellenünk. Mégis tűrtük egy darabig – talán jóhiszeműségből, naivitásból… A Gonosz azonban addig feszítette a húrt, míg elpattant. Tavaly szeptemberben. S Mi, végre fölkiáltottunk, hogy ELÉG VOLT! Tízezernyi, és tízezernyi torok egyszerre! S lángba borult tőle a hazugsággyár. Közel volt a győzelem. Ám a Gonosz aljas ravaszságaival, fondorlataival megbontotta sorainkat, és a lelkesedésünk átmenetileg kihunyt. De nem adtuk fel! A pislákoló parazsat életben tartottuk.

Atyám! Nélküled nem győzhetünk! Talán, áldozatvállalásainkkal, kitartásunkkal méltóvá lettünk a segítségedre. Adj erőt Nekünk, hogy e sok kis parázs hatalmas lánggá változzék, s perzselő, Szent Tüzével megtisztítsa a Gonoszságtól Hazánkat!
Úgy legyen! Ámen.

Sánta Péter – HunHír.Hu