– Március 15. előtt sokan meglepetéssel fogadták Molnár Tamás bejelentését, miszerint kilép a Kossuth téri tüntetéseket kezdetektől szervező Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivői közül. Molnár egyebek mellett arról is beszél, nem érzi-e az ügy elárulásának személyes döntését.

-A négy egykori ügyvivő közül én maradtam legtovább a színen. Döntésemet két ok motiválta. Az egyik egy elvi következetesség, a másik inkább gyakorlati megfontolás. Mivel kezdetektől nem engedtünk a tüntető civil szerveződés vezetői közé pártembereket, most hogy megválasztottak az UDK egyik ügyvivőjének, nekem is illet lemondanom. Már beadtam felmondásomat a barátaimnak, amit ők egyelőre nem fogadtak el. A másik ok ennél sokkal egyszerűbb. Nem akarom szellemi energiáimat értelmetlen és személyeskedő belső vitákra pazarolni. Magyarul nem akarok naponta a Tulipán presszóban ücsörögni és sétálgatni a Kossuth téri kordonok előtt. Identitásomat megtartva, a tavaly őszi tüntetések politikai felvetéseit a jövőben is képviselem, de a felszínen megjelenő számomra vállalhatatlan arcokkal már nem tudok értékes közösséget építeni. A politika emberi tisztesség kérdése is. Nem akarom felelőtlenül tönkretenni a mögöttem álló közel harminc éves következetes politikai életutat.

-Személyes ellenérzései vannak a tüntetők jelenlegi vezetőivel kapcsolatban?

-Az MNB 2006. jelenlegi két ügyvivőjével igen korrekt és baráti a kapcsolatom. Tisztelem és csodálom őket, hogy immár fél éve folyamatosan minden nap, nyomás alatt tartják ezt a brutális hatalmat. Rengeteg tisztességes és jó szándékú embert ismertem meg, akikből azonban hiányzott az ügy iránti alázat és a profizmus. Ma már látható, hogy ilyen szervezettséggel, ilyen szaktudással és ekkora tömegerővel nem lehet gyorsan távozásra bírni ezt a népnyúzó rezsimet. Miközben az értelmiség már a kezdeteknél kihátrált a tüntetők mellől és a magyar vidék is csendes fásultsággal reagált a megszorító intézkedésekre, addig a tüntetőcsoportok koordinációja és integrációja akadozott. Koncepció nélküli önjelölt vezetők emelkedtek fel, virtuális mozgalmak alakultak sorra, ahol parttalan indulat és sokszor beteges küldetéstudat vetélkedett egymással. Egyre inkább azt érzékeltem, hogy országos összefogás hiányában ezt a kártékony Gyurcsány jelenséget csak a teljes gazdasági összeomlás buktathatja meg.

-Most, hogy hamarosan távozik a Kossuth téri tüntetők ügyvivői közül, mire a legbüszkébb?

-A látványos sikerek elmaradása mellett, életem legszebb korszaka marad ez a hosszú tüntetés sorozat. A Kossuth téri emberek tízezrei több szempontból is történelmet írtak, remélem objektív módon hamarosan tanítani fogják ezeket az országot megrázó eseményeket az iskolákban. Személy szerint büszke vagyok arra, hogy egyik /talán hiteles/ arca lehettem az őszi megmozdulásoknak, hiszen javarészt én irányítottam a tüntetések kommunikációját. Rendszeres hazai és nemzetközi sajtótájékoztatókat tartottunk, közleményeket, felhívásokat és eseményeket szerveztünk. A sajtó tájékoztatása mellett jelentős szerepem volt a nemzetközi emberjogi szervezetek behívásában, és egy tüntetőket segítő magyar jogász csoport létrehozásában. Emellett igen büszke vagyok a Magyarok Világszövetségével kötött együttműködési megállapodásunkra is. Örülök, hogy olyan, azóta elterjedt kifejezéseket, mint például „negyedik köztársaság”, „morális forradalom”, „politikai foglyok”, „tavaszi hadjárat” be tudtam emelni a köztudatba. Végül meg kell említenem az értelmiségiekből álló Magyar Október Mozgalmat, amely nagyfokú szellemi segítséget jelentett a háttérben.

-Mi az, amire kevésbé büszke az elmúlt időszakkal kapcsolatban?

-Tavaly szeptemberben a spontán tüntetők felkínáltak egy lehetőséget az ország számára. Sajnos a legtöbb elégedetlen ember nem ismerte fel ennek a történelmi kezdeményezésnek a jelentőségét és fontosságát. A széles együttműködés hiánya mellett, talán az a legfájdalmasabb, hogy az értelmiség jelentős része is távolmaradt a rendezvényektől. Ennyi elbukott kísérlet után a magyar társadalom érthető történelmi okoknál fogva kerüli a nyíltszíni ütközést. A jobboldali értelmiségtől azonban sokkal több kitartást vártam! Igazán sajnálom, hogy nagyformátumú és véleményformáló személyiségek, az írószövetség vagy a tudóstársadalom csak megkésve és gyengén reagált a felháborító őszi eseményekre. Örömteli viszont, hogy a Morvai bizottság bátor civil kezdeményezésként, alulról szerveződve áttörte a hazugság és némaság falait.

-A tüntetések kapcsán a jobboldal pártjainak szerepéről mi a véleménye?

-A MIÉP kezdettől fogva a szokásos sértett módon, alpári stílusban támadta az őszi megmozdulások céljait és ügyvivőit. A Jobbik előtt nagy lehetőség állt volna, ha fiatal vezetői bátrabban viselkednek és felismerik az előttük magasodó történelmi lehetőséget. A Fidesz szokásos kettős kommunikációjával az események lenyúlására, megosztására és semlegesítésére törekedett. A történelmi pártok ledarálását követően sikeresen megosztotta, egymás ellen fordította a radikális erőket. Most a tüntetőcsoportok megtagadása, szembefordítása és szétforgácsolása folyik. A Fidesznek nagy szerepe volt az értelmiség távoltartásában is! Mindenki saját önző politikai érdekeinek megfelelően használta a tiltakozókat. Mindenki inkább kihasználni igyekezett a növekvő társadalmi elégedetlenséget, miközben a Kossuth tér politikai üzeneteit senki sem merte felvállalni.

-Melyek voltak ezek az úgynevezett Kossuth téri politikai üzenetek?

-A tiltakozók először kizárólag a hazug kormányfő távozását követelték. Később már az egész bűnrészes kormány felelősége is felvetődött, majd a követelések kitágultak a Gyurcsány-jelenség felszámolásának irányaiba. Ezt követte aztán egy átfogó politikai elitet érintő kritika, amely megkérdőjelezte a rendszerváltás módját és beteljesülését. A tüntetők folyamatosan követelték a magyar történelmi alkotmány helyreállítását, a jelenlegi csalásokra és korrupciókra alkalmat adó pártstruktúra és választójog felülvizsgálatát. Az emberek valódi népképviseletet és szabad választásokat követeltek.

-Hogyan érti, hogy mindkét politikai oldal használta a tüntetőket?

-Látható, hogy a kormány reform-kommunikációja vesztésre áll. A tüntetők lassan felőrlik Gyurcsány hangzatos kezdeményezéseit. A baloldal mégis bizonyos értelemben sikeres. Harcias, egymással szembefeszülő szekértáborokat épít, amikor verbális radikalizmusra kényszeríti (és ezzel mintegy hitelteleníti) Orbánt. Kitolva a centrumból látványosan összemossa őt, az un. szélsőjobboldali csoportokkal. A stratégiai cél világos. A tömegek megfélemlítésén túl, a kormányfő szakadást gerjeszt a Fideszen belül lévő kritikus nemzeti szabadelvűek és a hithű orbánisták között, mely feszültségre ráadásul ráerősítenek a kormány pénzére vágyakozó, elégedetlenkedő pragmatikus polgármesterek. Orbán most veszélyes játékot játszik. A hatalom megszerzésének érdekében gátlástalanul összeturmixolja a bal és jobboldal szélén lévő üzeneteket, ami viszont riasztja a tudatosan jobboldali Fideszes törzsszavazót. Én úgy értékelem, hogy Gyurcsány a nemzet, Orbán a jobboldal ellen indított most frontális támadást. Nem véletlenül akar a jobboldali szavazók közel 40% egy új és hiteles pártot látni a politikai palettán.

-Miért van az, hogy a jelenlegi nemzeti radikális pártok nem tudják szavazatra átváltani a növekvő társadalmi elégedetlenséget?

-Putyin elnök nemzetbiztonsági tanácsadója nagyon szellemesen fogalmazott ebben a kérdésben. Azt mondta, hogy a gondtalanul kézben tartott közélet érdekében mindig kell egy ragadós légypapír, amire felragadnak az indulatok által vezérelt nemzeti radikálisok. Sajnos az elmúlt évtizedekben nem fűződik egyetlen igazi sikerélmény sem a nemzeti értékeket képviselő radikális pártpolitikához. Ebben a nemzeti identitást és szimbólumrendszert kíméletlenül támadó közegben egyre nő a sokszor mesterséges eszközökkel gerjesztett indulat és az ebből fakadó lelki kétségbeesés. Ebben az örök támadásnak kitett bizalmatlan politikai közegben már mindenki lő mindenkire, könnyen hihetővé válik egy-egy jól irányzott és megtervezett összeesküvés elmélet. A nemzeti táborban könnyen lesz ügynök, áruló, kommunista bérenc mindenkiből. Erre aztán még rájátszik a posztkommunista politikai befolyás alatt lévő nemzetbiztonság. Mifelénk is jól érvényesülhet a régi „Oszd meg és uralkodj!” álláspont. Itt végleg elveszik a racionalitás. Építkezés helyett a dühös rombolás és a destrukció lesz az irányadó. Talán ez a kétségbeesett és ingerült vagdalkozás riasztja el leginkább a jó szándékú választókat. Ez a gyűlölködő fegyelmezetlenség szüli a kényszerszavazók tömegeit, akik a kisebbik rossz felé fordulva a biztosabbat, a kockázatmentesebb megoldásokat választják. Tovább éltetik ezzel a kényszeredett döntéssel a nagyra nőtt korrupt és hazug parlamenti pártokat.

-Mit vár a közelgő nemzeti ünnep eseményeitől?

-A felfokozott hazai és nemzetközivé szélesedett sajtó-hisztéria légkörében egy igencsak aktualizált politikai ünnepet jósolok. A tervszerűen kivitelezett kormányzati megfélemlítési akciók következtében -a sok bejelentett rendezvény ellenére-, relatív értelemben kevesebb ember várható az utcákon. Nyilvánvaló, hogy a két szembenálló tábor vezére most is hevesen támadni fogja egymást. Folytatódik a kölcsönösen vádaskodó, értelmetlen egymásra mutogatás. Nagy horderejű, a jelenlegi összetett válság megoldására utaló beszédeket nem várhatunk. Annak ellenére, hogy a radikális tüntetőket felszívja és maga alá tereli a Fidesz, nem valószínű, hogy komolyabb utcai erőszakra sor kerül. Ismerve azonban a kormányfő kezdeményező, háborús logikára épülő magatartását, nem kizárható egy váratlanul felbukkanó provokáció. Olyan, amely felboríthatja az előzetes várakozásokat. A mesterségesen keltett antiszemitizmussal vádaskodó hisztéria miatt könnyen elképzelhető például, egy ügyesen megtervezett utcai zsidóverés, amelyet remekül fel lehet használni a jobboldal nemzetközi lejáratására. Sajnos minden előre kiszámíthatatlan esemény Gyurcsány terveinek függvénye. Nyilvánvaló, hogy nemzeti ünnepünkön a pokolba vezető út a Diktátor ördögien kiagyalt „jó szándékaival” lesz kikövezve. Ez az ember céljai elérésének érdekében minden gonoszságra képes. A pokol erői állnak a békés tüntetőkkel szemben!

-Nem vár igazi áttörést ezen az ünnepen?

-Ne legyen igazam, de sajnos Kossuth kicsinyke lelkes népe kevés a gyors kormánybuktatáshoz és a valódi rendszerváltozáshoz. Ha Kádár népe felébred végre csipkerózsika álmából és csatlakozik hozzánk, akkor elképzelhető egy sorsdöntő változás. Én úgy érzem ennek még nincs itt az ideje. Hosszú és küzdelmes út áll előttünk. A tüntetések folytatása mellett, meg kell jelenjen a hiteles politikai alternatíva is. Ha a sors akarata előrehozott választásokat jelöl ki számunkra, a tüntető tömegek nem maradhatnak hiteles politikai érdekképviselet nélkül. Rendületlenül építkeznünk kell tovább, ennek az igaz, történelmi Magyarországnak a szellemében! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan győzni fogunk!

Molnár Tamás

HunHír.Hu