Emlékeztünk, ünnepeltünk, gyászoltunk, őszintén vagy hamisan 2006 őszén a magyarországi népfelkelés ötvenedik évfordulóján, otthon vagy idegenben. Az események krónikája és értékelése a jövő feladata. Sajnos, a forradalom 50. évfordulója nem oldotta meg 1956 elmaradt értékelését.

Ötven éve végezték ki Dudás Józsefet és Szabó Jánost
1957 – 2007. január 19.

Emlékeztünk, ünnepeltünk, gyászoltunk, őszintén vagy hamisan 2006 őszén a magyarországi népfelkelés ötvenedik évfordulóján, otthon vagy idegenben. Az események krónikája és értékelése a jövő feladata. Sajnos, a forradalom 50. évfordulója nem oldotta meg 1956 elmaradt értékelését. Éppen ezért túl az évfordulón is emlékeznünk kell! A legkevesebb, amit tehetünk az, hogy a hivatalosok helyett mi magunk emlékezünk meg kivégzett mártírjainkról is.

Átfutottam a négy országos magyar napilapot és nem találtam benne megemlékezést Dudás József és Szabó János „bácsi” kivégzésének ötvenedik évfordulójáról. A magyar médiák hallgatását előre borítékolni lehetett volna. Ez van, ezt nevezik sajtószabadságnak és sokrétű objektív információnak.

A két ötvenhatos hőst 1957. január 14-én „ítélték” halálra és január 19-én hajtották végre a „bírósági” határozatot. Mi magyarázza azt a pánikszerű kapkodást, amely az ítélkezés és a végrehajtás legelemibb jogi ismérveit s szabályait is nélkülözi?

A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A rögtönítélő bíróság összehívására, a halálbüntetés kiszabására és végrehajtására az utasítást egy Budapesten tartózkodó SZKP delegáció adta ki.

Miért éppen Dudás József és Szabó Jánossal kezdték. Mind a kettő évtizedeken át elkötelezett kommunista volt. Szabó János a „tanácsköztársaság” vörös hadseregének századparancsnoka volt. Negyven évvel később a Széna téri forradalmárok legendáshírű parancsnoka lett. Dudás János aktívan részt vett a az antifasiszta ellenállásban, és tagja volt a Moszkvába küldött Faust-Acél Bizottságnak amelynek feladata a fegyverszüneti tárgyalások előkészítése volt. A forradalom alatt Dudás nem csak fegyverrel, de tollal is harcolt a forradalom sikeréért. Lapot alapított, de lehetővé tette a Népszabadság megjelenését is.

1989-ben rehabilitálták Dudást és Szabót. Bizonyára olyanok is síkraszálltak rehabilitálásukért, akik nem csak cinkosan és cinikusan hallgattak 1956-57 telén, de talán személyesen is felelősek két becsületes erdélyi származású magyar hazafi kivégzéséért.

Dudás József és Szabó bácsi emlékét megőrizzük és ápoljuk! Megilletné őket egy emléktábla Marosvásárhelyen.

Nádasdi István (Liėge)
Az MVSZ elnökségi tagja

HunHír.Hu