(…) Egyet ne felejtsünk el testvéreim: akkor, ott, hajnalban maga a kormány rendőrsége kiáltotta ki a diktatúrát!!! Leköpték istenadta és alkotmányos jogainkat, a nép fiait és leányait! Micsoda aljasság ez, ahol néhány parlamenti csőcselék átgázolhat a hazafiakon?! Ez az, amit nem hagyhatunk többé megtörténni! (…)
A (MORÁLIS) FORRADALMÁROKHOZ
Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában!
Úgy érzem, eljött az idő, hogy az engem ért személyes vádakra és rágalmazásokra válaszoljak mindazoknak, akik morális felháborodásuk kifejezéseként kijöttek a Kossuth térre 2006. szeptember 17-ével kezdődően.
Nem azért teszem ezt, hogy védjem magam, vagy hogy magyarázkodjak. Nincs szükség magyarázkodásra, hiszen eddigi társadalmi tevékenységem tényei, vélt vagy valós érdemei – úgy érzem – önmagukért beszélnek. Azért teszem, mert tartozom egy nemzetnek, tartozom a magyarságnak, tartozom a Kossuth téri tüntetőknek azzal, hogy amennyiben rajtam áll, ne vegyem el tőlük a reményt, a célt, hogy egy új, nemzetibb, magyarabb társadalomban élhetünk, őseink és hőseink hagyatékához híven.
Sosem tartottam fontosnak, hogy önmagamat menedzselve hangsúlyozzam vélt vagy valós érdemeim. Akit érdekel, az bárhol utánam tud nézni. Sosem tartottam azt sem fontosnak, hogy 2006. elején való vitézzé avatással kapott jogosultságomként született nevem elé illesszem a vitéz jelzőt. Ezek nem fontosak, ahogy az sem, ahogy az a bírósági ítélet sem, amit Budaházy Györggyel kaptunk EU ellenes plakátunkért. Fontosabb, hogy méltók maradjunk nemzeti gyökereinkhez, tudjuk, hogy honnan jövünk, és merre tartunk. De mindez csak akkor ér valamit, ha ezt őszinteséggel és tartással, gerincességgel tesszük.
Sok vád és rágalom ért engem mostanában, mellyel nemcsak személyemet szennyezték be, de eddigi társadalmi munkámat is. Nem érdekelne, ha csak a munkámról lenne szó – hiszen a nemzet ápolása nem munka, hanem kiváltság – de ezekkel a vádakkal sok embert osztottak meg, bizonytalanítottak el úgy, hogy már lassan én sem tudom, hogy mikor, kivel állok szemben.
Ezért írok most, hogy ki-ki döntse el maga, mi a helyes és járható út; felettem pedig ítélkezzen a Magyarok Istene.
2006. szeptember 17-én (tudomásom szerint) spontán tüntetésként indult a morális forradalom. Igen, morális forradalom, mert bárhogy is kezdünk megfeledkezni róla, egy olyan kormány hazudott nekünk, akiket Magyarország többsége választott és ez minden jóérzésű emberben morális felháborodást kelt. Hazugsággal érték el megválasztásukat és ez alapjaiban kérdőjelezi meg az emberi értékek fontosságának megtarthatóságát, a lehetőséget, hogy ezeket az általunk oly fontos evidenciákat, értékeket átörökíthessük fiainkba anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék jövőjüket.
(Megdöbbentő, hogy ezek a választók a mai napig nem vonultak utcára, pedig őket csapták be a legjobban. Micsoda mélységes közöny ez!) Mi, akik soha nem akartuk, hogy posztkommunisták szivárogjanak vissza a hatalomba és a régi bevált szokásuk szerint folytassák fosztogatásukat – mi tudtuk már régebben, hogy hazudnak. Minket nem lepett meg… de ami sok, az sok! Ezért voltunk akkor ott mindannyian szeptember 17-én, és ezért lettünk még többen 18-ra. Muszáj ezeket a dolgokat újra átismételni, nem szabad elfelejteni, mi hozott ennyi embert össze, milyen cél mellett tettünk hitet országszerte!
2006. szeptember 18-án létrejött az MNB 2006, amely nem bejegyzett jogi személy, de mindenképpen a morális forradalmat akarta képviselni. Bizonyos dolgok megszervezéséhez (bérlés, szerződések stb.) jogi személyre volt szükség. A Szabad Magyarországért Mozgalom (SZMM) pedig hivatalosan bejegyzett jogi személy, mely mozgalom bír az efféle lehetőségekkel. Így kerültem én a képbe, mint ennek a mozgalomnak az elnöke, aki vállalta a harcot a bürokráciával, úgy, hogy háttérbe helyezte szervezetét.
Mindannyian tudtuk már akkor, hogy valami nem mindennapi, régóta érő dolog került felszínre, kezdődik el végre hatalmas erővel. (Talán ezért nem akarták magánszemélyek hivatalosan adni a nevüket a szervezés technikai részének lebonyolításához. Ez érthető, nem is ítélek el érte senkit sem, hiszen saját bőrömön tapasztalom, hogy mekkora felelősség ez. Hiszen ma már nemcsak engem, de családom tagjait is életveszélyes fenyegetések érik az eddig történtek miatt. Mindannyian tudjuk, hogy kiknek a módszerei ezek…)
Leszögezem, hogy mint magán ember és mint az SZMM elnöke a magyar törvények betartásával, a jogszerűség figyelembe vételével és a demokráciába, valamit a maradék alkotmányos jogok gyakorolhatóságába vetett hit által cselekedtem.
Ezen (utólag már végképp) naivságnak értékelhető hozzáállásom következménye lett a Kossuth tér teljes kiürítése és az engem ért támadások kezdete.
Ezt még megelőzte az a tény, hogy a Fidesz Kossuth térre tervezett 1-2 órás napi tüntetései első alkalmával, szeptember 23-án élesen bíráltam Orbán Viktor megalkuvó beszédét és nem vállalta fel egyértelműen a morális forradalmat. Igen, akkor éreztem először, hogy nem áll ki mellettünk egyetlen parlamenti párt sem. Szót kellett emelnem már akkor is ezért, hiszen akkor mégis kinek az érdekeit képviselik az Országunk Házában?! A magyar föld a miénk, a hazánk pedig nem eladó, sem haszonélvezetre ki nem adható!
2006. október 23-án hajnalban kitoloncoltak minket a Kossuth térről a köztársasági elnök akarata és ígéretük ellenére.
Igen, hiba volt hinnem nekik! Hiba volt elhinni, hogy az ország első közjogi méltósága képes a demokratikus jogokat megvédeni.
De egyet ne felejtsünk el testvéreim: akkor, ott, hajnalban maga a kormány rendőrsége kiáltotta ki a diktatúrát!!! Leköpték istenadta és alkotmányos jogainkat, a nép fiait és leányait! Micsoda aljasság ez, ahol néhány parlamenti csőcselék átgázolhat a hazafiakon?! Ez az, amit nem hagyhatunk többé megtörténni!
Mélységes csalódásomban és felháborodásomban egy társammal együtt mi adtunk ki elsőként közleményt október 23-án reggel, melyben figyelmeztettük a kormányt: ne provokálja a jogos népharagot! Rengeteg helyre elküldtük ezt a közlemény, mégsem adta le egy médium sem! Egy sem! Mindezeket megélve bebizonyosodottnak látom azt a tényt, hogy ezek oszlatni jöttek!
Sokat gondolkodom azóta is, hogy mi lett volna ha’… Látva a Gyurcsány-féle diktatúra erősödését, egyre inkább hiszem, hogy ha akkor bent maradunk a téren, akkor nem csak vér folyik, hanem súlyosabb következmények is lehettek volna, amit politikailag aligha tudtunk volna igazolni. Egy morális forradalomban a morálnak abban is meg kell jelenni, hogy ne a test küzdjön test ellen, hanem az igazság és az erkölcs a hazugság és erkölcstelenség ellen. Ahogy az IGE is mondja: NEM TEST ÉS VÉRELLEN VAN TUSAKODÁSUNK, HANEM SZELLEMI HATALMASSÁGOK ELLEN. Nem én voltam ott sem az egyetlen, aki békés szándékkal, jogainak gyakorlásával kívánta és kívánja elérni ennek a mocskos rendszernek a bukását!
Igen. Talán jobb volt ez így… Nem tudtam volna nyugodtan élni azzal a gondolattal, hogy esetleg miattam sérülnek meg emberek. Viszont amit észre kell vennünk: ha az a pár bennmaradt ember szerintük megadta a jogalapot a tér műveleti területté nyilvánítására, akkor viszont szerintem a pribékek meg nekünk adták meg a jogalapot a tiltakozásunk folytatására! Sőt! Bármilyen ellenállásra, amit egy ilyen hazug, gerinctelen kormány megérdemel, és amivel kötelesek vagyunk élni ellenük, hogy magakadályozzuk aljas, népírtó törekvéseiket!!!
Ez az egyik vád, ami ért – hogy eladtam a tüntetést… Nem adtam el. Nem én adtam el! Sosem adnám el azt, ami éltet, amiért élek immáron 58 éve! Nem adom el a magyarságot, ősi jogainkat!!! Soha!
A másik a Gonda-féle sikkasztási vád.
Leszögezem: nem nyúltam a kasszához, nem is akartam. Az aktuális egyenlegem, mely a Kossuth téri tüntetéssel kapcsolatban keletkezett jelenleg 710.000,- forint mínusz, melyet – mivel az SZMM kasszája üres – saját zsebemből kényszerülök kifizetni. Ezt nem is kívánom jobban lereagálni, mivel ezek a vádak messzemenőkig alaptalanok, így a szükséges jogi lépéseket is nyugodt lelkiismerettel tettem meg.
Azt viszont elismerem, hogy egy kedves házaspár (felismerve a háttérmunka és szervezés költségeit) saját költségeim fedezésére átadott nekem készpénzt, hogy ezzel is segítse munkámat. Ezt én köszönettel és nem kevés meghatódottsággal elfogadtam, a pénzt a Kossuth tériek közös céljaira fordítottam. (Mint kiderült, másoknak is ugyanígy adtak, azon összegek mértékéről és sorsáról nem tudok.)
A közeljövőben nyilvánosságot fog kapni több olyan dokumentum, ami érthetővé teszi az ellenem folytatott koncepciós eljárást, hogy milyen alantas eszközzel dolgoznak a diktatúra szolgái.
“Merjünk magyarok lenni!” /Teleki Pál/
Őszinte hazaszeretettel,
Takács András
HunHír.Hu