Pár perccel később pedig egy srác lett meglőve. Ott mutatta a válla alatt a lyukat a karján ami akkora volt, hogy a kisujjam belefért volna a sebbe. Ezek az állatok szétlőtték a karját.
Én Londonból utaztam haza erre a történelmi jelentőségű eseményre. Október 23-án a dicsőséges 1956-os forradalom 50. évfordulójára Alkotmányozó Nemzetgyűlésre lett összehívva a magyar nép, hogy a Kossuth téren közfelkiáltással visszaállítsuk ősi Alkotmányunkat. A repülőtérről egyből a Kossuth térre mentem. Kb. este fél tíz körül értem oda. A téren mentek a szokásos színpadi felszólalások műsorok. A tüntetők képviselői közben egész nap azon tárgyaltak a rendőrségen, hogyan maradhatnak a téren az ünnepségek ideje alatt is. Végül is megszületett a megállapodás. A tüntetőknek éjjel kettőkor be kell engedni a rendőrség tűzszerészeit és ideiglenesen átadni a teret, hogy átvizsgálhassák a területet. Még abba is beleegyeztek, hogy a rendőrökkel együtt néhány Kossuth téri rendező is jelen legyen és ellenőrizhesse az átvizsgálást és azt, hogy nem a rendőrök tesznek-e oda valamilyen illegális eszközt. Ezt Takács András be is jelentette éjfél előtt néhány perccel …amiért le árulózták és majdnem meg is lincselték. Ezután a Kossuth téri tüntetők két táborra szakadtak. Az egyik tábor ideiglenesen hajlandó lett volna átengedni a teret a vizsgálatra a másik fele viszont – általában ittas és gyanús külsejű és felemenőjű egyének – pl. az egyik ilyen vezéralaknak az anyja Kádár János titkárnője volt anno – azt kiabálták a színpadról, hogy nem fáj annyira a gumibotozás és ők maradnak de aki betojt a rendőröktől azok távozzanak.
Közben a hatalom emberei kerítéssel szépen körbe kerítették a teret hagyva egy kis kaput ahová állítólag egy fémdetektoros beléptető kaput akartak felállítani. A döntés nem volt egyszerű, de miután egyik testvérünk is ott volt a tárgyaláson és neki Lapid Lajos tábornok szóban és írásban is garantálta a megállapodás betartását elkezdtük kitessékelni az embereket a térről. (Ekkor már csak max. 3-400 ember volt ott) Sokan ki is mentek de a részegek és a – szerintem és mások szerint is – ittas provokátorok bent maradtak. (Most a rendőrök erre fogják azt, hogy a tüntetők megszegték a megállapodást) Ekkor kértük a rendőröket, hogy küldjék ki a képviselőjüket és jöjjönek az átvizsgálásra. A rendőr tábornok azt mondta, hogy még nem üres a tér és így nem tudják átvizsgálni de még adnak egy kis időt kb. tíz percet. Két óra 35 percig adjuk át a teret üresen. Ezt persze a titkosszolgálat fizetett pribékjei lehetetlenné tették. Kb. 50-en maradtak benn. A határidő lejárta után kb. tíz perccel megindultak a rendőrök… csak nem az átvizsgálásra hanem pajzsokkal gumibottal kb. 2000 rendőr jelent meg és felszólították a jelenlévőket a távozásra… esélyünk sem volt ellenállni.
Több utcán át jöttek utánunk és szétzavartak mindenkit. Kb. egy órát sétáltunk mire újból visszaértünk, de a Kossuth tér már kerítésekkel le volt zárva többé nem lehetett bemenni. Aztán a jelenlévő rendőrök azt mondták, hogy az állami ünnepség után vissza lehet majd jönni – hát nem lehetett.
Időközben reggel lett elmentünk reggelizni, kávézni utána indultunk a vármegyés közgyűlésünkre, ami eredetileg de. 10 órakor kezdődött volna… Közben kaptuk a hírt, hogy a rendőrök a Szent István bazilikánál verik az embereket. Végül is a közgyűlés elmaradt, mert már eléggé nagy tömeg indult spontán a korvin közbe ahol Wittner Mária is felszólalt. Itt a tömegbe mindenkinek mondtuk, hogy délutánra vissza kell menni a Kossuth térre megtartani az Alkotmányozó nemzetgyűlést. Kettő után el is indultuk vissza. Egyre többen csatlakoztak hozzánk. Miután az Astoriát elhagytuk szembe is jöttek tömegek – ők a FIDESZ gyűlésre készültek. Mi mentünk tovább a Bajcsy úton egészen az Alkotmány utcáig. Itt utunkat állta egy kis kerítés ami egyből le lett döntve de a Kossuth teret csak kb. 300 méterre tudtuk megközelíteni a rendőrsorfal miatt. Ekkor egy kissé megtorpant a tömeg, mert sok lány és egészen fiatal diák is volt köztünk és nem akartak összecsapni a rendőrökkel. Mellettem épp egy kedves idősebb kendős nénike jött.
Itt aztán a keményebb legények az első sorba álltak utána pedig három négy sorban egymás után felfejlődtünk egymásba karoltunk és nekiindultuk a rendőr sorfalnak. Megpróbáltuk, hogy átnyomuljunk rajtuk. Ahogy testközelbe – pontosabban pajzsközelbe étünk a rendőrök vadul csépelni kezdtek bennünket. Én csak toltam az előttem állót, ahogy engem is toltak hátulról – közben kiabálás és plexi ropogását lehetett hallani – miután a rendőrök “viperákkal” és gumibottal próbáltak a hátsóbb soraikból kárt tenni a mi első sorunkba törtek a pelxik a pajzsok tetején… Majd hirtelen durranások és a könnygáz ott hömpölygött köztünk a sorfalunk közepét benyomták a pajzsosok és láttam amint már a nekem oldalt vannak a rendőrök és nem előttem… Nyomultak középre – az első sorból többen elkiáltották magukat: FUTÁS!!!
A gáztól fuldokolva és könnyezve elkezdtünk visszafutni, a gumibotosok pedig utánunk. Visszajöttünk egészen a Bajcsy utcára – szegény kis aranyos kendős nénike is ott prüszkölt melletem a könygáztól. Ezután már csak folyamatosan hátráltunk vissza az Astoria felé. Közben az Erzsébet tér előtt egy mellékutcából is rendőrök jelentek meg de itt már puskákkal. Gyorsan ki is próbálták. Eldördültek a lövések és kb. a 4-dik emeleti ablak a fejem fölött csörömpölve tört szét. Na ezek állatok! – gondoltam és kiabáltunk a többieknek, hogy siessenek egy kicsit a visszavonulással nehogy be legyenek kerítve. Pár perccel később pedig egy srác lett meglőve. Ott mutatta a válla alatt a lyukat a karján ami akkora volt, hogy a kisujjam belefért volna a sebbe. Ezek az állatok szétlőtték a karját. Na ekkor telefonáltam Dr. Eva Mari Barki egyik ismerősének, egy hölgynek, aki nekem is barátom, hogy mi folyik, mert ő közben a Viktor beszédét hallgatta kb. 4-500 méternyire az Astoriánál. Utána közölték a fidesz vezetőkkel is (Pokorni és Smidth ), hogy mi folyik a pesti utcán. A hölgy visszahívott és azt mondta, hogy az ügyvédnő ezt nem hiszi el, és ha én ezt személyesen láttam, akkor velem is akar beszélni, mert annyira hihetetlennek tűnt.
Közben anyukák is jöttek és nagymamák sétáltak az unokáikkal az Erzsébet térre és ünneplő emberek sétálgattak pár száz méterre a fideszes tömegtől. Ezek a gyilkos ÁVH-s állatok őket sem kímélték. Tisztes távolból – 2-300 méterekről lőtték közénk a paprika- és könygázt. Bementem a fideszes tömegbe (kb. ekkor köthették el a tankot a többiek) és kiabáltam nekik, hogy lövik az embereket de csak lestek rám mint birka az újkapura és látszott a szemükben, hogy nem hiszik el – meg egyébként is csak a fradista csürhét “kezelik” ott hátrébb. Csak akkor döbbentek meg amikor vége lett a Viktor mókájának és indultak hazafelé. Pesti hölgyek és urak nagymamák és unokák, diákok – fiatal lányok indultak el a rendőrök felé, mert nem hitték és nem is tudták mi folyik arra, csak éppen elindultak hazafelé. Öt perc múlva felbőszülten könnyezve prüszkölve szaladtak vissza. Nem akarták elhinni. Hát az előbb még a Viktor beszélt most meg lövik őket. Kész! – a fideszes tömeg sokkot kapott. A férfiak azt mondták söpörjük el őket, hisz nagyon sokan vagyunk. (tényleg én nem is tudtam, hogy kb. 100 ezer ember lehetett akkor ott) – Ja igen akkor tessék előre menni! Csak mikor az ember taknya-nyála egyben van a könygáztól és még gumit is lőnek rá, meg viperával és gumibottal verik szét a fejét akkor hiába vannak sokan.
A rendőrsorfalat nem lehetett megközelíteni, mert rögtön lőttek ütöttek és festékes vízzel lőttek a vízágyúkból! Így hát mindenki hátrált. Közben pedig a legdurvább az volt, amikor kivont kardokkal lovasrohamot indítottak a tömegen keresztül a Dohány utcai zsinagóga felé. Kb. 30-40 lovasrendőr kivont karddal vágtázva belegázolt a tömegbe. Ekkor a tüntetők kb. 100-200-an utánuk eredtek. Gondolom a lovasparancsnok felmérte mekkora baromságot csináltak és mindjárt szét lesznek szedve a több ezeres tömeg közepén – ugyan úgy ahogy bevágtattak vissza is vágtattak – de volt akit majdnem kilöktek a nyeregből zászlórúddal. Nagyon nagy szerencséje volt, hogy nem esett le. Azt hiszem a többi benne van a hírekben és a letöltehető videókon.
A városban minden felé ünneplő és emlékező emberek voltak. Semmi sem indokolta a hatalom ilyen mértékű brutalitását. Egyetlen dolog volt, ami miatt ezt tették. Mindent bevetettek és elkövettek azért, hogy ne legyen egyetlen egy hely sem ahol az emberek összegyűlhetnének, hogy meg legyen tartva az Alkotmányozó Nemzetgyűlés! Bármelyik politikus bármit is mond. Bármelyik politológus és elemző-szakértő bármit is kitalál és bemagyaráz akkor is ez az igazi és egyetlen oka a brutális szétverésnek. Mi pedig nemzetgyűlésre mentünk ki az utcára és nem háborúzni. Egyébként nem üres kézzel mentünk volna.
De itt a vége! Nem lesz többé békés tüntetés Magyaroszágon. Ha legközelebb utcára megyünk, akkor mi is harcolni megyünk majd. Tudjuk és készülni fogunk a harcra. Őseink is megvédték a hazát és a Szent Koronát – Alkotmányával és a jogokkal együtt! Mi is ezt fogjuk tenni. Aki nincs velünk, az ellenség! Nem maradt semmilyen más lehetőségünk. Homokba lehet dugni a fejeket! Lehet azt mondani, hogy én nem politizálok, meg engem ez nem érdekel. A felelősség alól ez nem mentesít!
Magyarok Ébresztő! Háború van a kárpát medencében és ha nem harcolunk kiírtanak bennünket. Mi végtelenül türelmesek és megbocsátóak vagyunk – voltunk! Eddig! Most majd megtudják milyen amikor harcolunk!
Ujj Mihály
A HVIM-Londoni elnöke
HunHír.Hu