“A rendőrökön már akkor érződött, hogy “nagyon akarnak” verekedni és csak az alkalomra várnak, hogy üthessenek. Mi fegyelmezetten viselkedtünk – elvégre egy megemlékezésre utaztunk fel, de mégis úgy viselkedtek velünk, mintha körözött bűnözők lennénk.”

Több mint háromszáz kilométert utaztunk, hogy részt vegyünk a Corvin közi megemlékezéseken. Azt már újságokból és szórólapokról tudtuk, hogy a Magyarok Világszövetsége és Jobbik Magyarországért Mozgalom kettőtől, a MIÉP pedig fél négytől tart ünnepi megemlékezést. Fél kettő körül bementünk a Práter sörözőbe elfogyasztani egy kávét és üdítőt. Nem sokkal kettő előtt bejöttek a kommandósok és felszólítottak minden fiatalt, hogy adja át a személyi igazolványát. Abból a helyiségből ahol mi tartózkodtunk két raktár nyílik. Az egyik rendőr be akart menni oda, de nehezen nyílt az ajtó így elővette a viperát és harmadszori kísérletre lábbal berúgta – az amúgy nyitott – ajtót. Arra a kérdésre, hogy miért vették el az okmányokat, nem kaptunk választ, és arra, hogy mikor kapjuk vissza, csak egy flegmán odavetett “mindjárt” volt a felelet. A rendőrökön már akkor érződött, hogy “nagyon akarnak” verekedni és csak az alkalomra várnak, hogy üthessenek. Mi fegyelmezetten viselkedtünk – elvégre egy megemlékezésre utaztunk fel, de mégis úgy viselkedtek velünk, mintha körözött bűnözők lennénk. Tudom, a rendőrök helyzete sem könnyű, mert nem tudják, honnan támadnak rájuk, de ez nem mentség a viselkedésükre. Az okmányokat kultúráltabban is el lehet kérni, az ártatlanság vélelme mindenki megillett. A helyiségben nők és fiatal lányok is voltak, akikkel ugyanolyan durván beszéltek a “rend őrei”. Ne pár békésen kávézó civil előtt tartsanak erődemonstrációt, hanem keressék az igazi bűnözőket, és azok ellen lépjenek fel ilyen keményen, amit persze nem tesznek…

Mindez két óra körül zajlott az “összecsapások” előtt jóval. Lassan már egy békés megemlékezésre sem lehet majd elmenni, mert rendőrök belekötnek mindenkibe…

Vajda Sándor

HunHír.Hu