A minap valaki – amúgy a tekintélyére igen gőgös fiatalember – egy másik ember becsületbeli ügyének önvédelmekor puszta hiúsági kérdésként aposztrofálta azt. Mondhatnám, el sem tudta képzelni, hogy a másikat nem a saját gőgje, hanem az igazságérzete iránti, éppen hogy alázata vezérli. Alázni, támadni kezdte az illetőt, fennhéjázón, felülről lekezelve, durván.