A lélek távozni készül… Az ajtó már nyílik, kilincsen a kéz, ráér, türelmes, ott feledkezett. Felismerhető rajta az elrendező erezet, amely teremteni szokott, most magával ragad, mert így szeret. Nincs nyikorgás, jajongás, ajtócsapkodás… Csend van… A gyertyacsonk leégett, lángja kanócig térdepel…