Magyartalan a cím, de mit tegyek? Úton-útfélen azt halljuk, hogy a nemzeti szocialista bűnök tagadásának egyik formája, ha valaki jelentéktelen színben tünteti fel a történteket. Ezt a törvény bünteti. Azt viszont nem tiltja a törvény, ha valaki felnagyítja, fölhízlalja a bűnöket, vagy a deportáltak, az áldozatok számát jelentősen – az áfa mértékét is messze meghaladóan – megemeli. „Elie Wiesel” ezt teszi. És érdekes módon senki nem rója meg ezért.
Az atv nevű tévécsatornának szerdán telefonon nyilatkozott [1] az ún. „Elie Wiesel”. Az Amerikában élő szélhámos nagyon aggódik. Ezt már egy ideje tudjuk, hisz megírta aggodalmát a Kövér László házelnök úrnak címzett levelében. A mostani telefoninterjúban nem is ez az érdekes. Mert kit érdekel, hol, mikor és miért aggódik a világhírű „holocaust”-csaló?
Ami igazán érdekes, az egyetlen szóban foglalható össze: Auschwitz. „Elie Wiesel” Horthy Miklósról beszélve azt mondja, hogy az ő kormányzósága idején 600 ezer zsidót deportáltak – Auschwitzba. A magyar riporter pedig nem vág közbe, nem teszi helyre a szélhámost.
Tessék megnézni a Páva utcai „holocaust”-központ honlapját. Megtudjuk – amit egyébként minden, a témával foglalkozó kézikönyvben is megtalálunk -, hogy Magyarországon 1944. május 14-én kezdődött a zsidók deportálása, s 56 nap alatt 437 ezer zsidót vittek el Magyarországról. Többségük Auschwitzba, kisebb részük más táborokba került (utóbbiak közé tartozott például Kertész Imre is). A Páva utcai intézmény honlapja arra is kitér, hogy Auschwitzban „több mint háromszázezer honfitársunkat ölték meg”. Tehát több mint 300 ezer magyar állampolgárt. A többiek túlélték a háborút.
Ezek tehát a hivatalos történetírás számai. De akkor miért beszél 600 ezer, Auschwitzba deportáltról „Elie Wiesel”. Miért hazudik folyamatosan?
Érdekes, hogy ez a szélhámos úgy alkotta meg híres önéletírását, Az éjszaka című rövid művet, hogy abban a saját állítólagos deportálásának az ideje sem stimmel. A turpisság nem derült ki azonnal: a könyv az 50-es évek végén jelent meg franciául, s az angol kiadás hozta meg a szerzőnek az elismerést. A 60-as években már világhíres szerző „Elie Wiesel”, de kit érdekelt abban az időben, hogy egy távoli erdélyi városkában, Máramarosszigeten mikor kezdődött a zsidók deportálása? Magyarországot, Romániát akkoriban vasfüggöny zárta el a világtól.
Aztán egyszer csak eltűnt a vasfüggöny, s nálunk is téma lett az ún. „holocaust”. Ma már pontosan tudjuk – könyvek tucatjai tájékoztatnak róla -, hogy hol, mikor kezdődött a zsidók gettósítása, majd deportálása.
Írtam fentebb: Magyarországon 1944. május 14-én kezdődött a zsidók deportálása. Jegyezzük meg jól a dátumot.
S most üssük fel „Elie Wiesel” híres, Az éjszaka című könyvének magyar kiadását (Bp., Láng Kiadó, 1990, 127 o.). Ha az olvasásban elérünk az 50. oldalhoz, egy nagyon rövid, tényközlő mondatot találunk. Az elbeszélő ekkor már friss auschwitzi tapasztalatait meséli, túl vannak a szelektáláson, s éppen arról beszél „Wiesel”, hogyan támadják meg és verik meg apját a cigányok. Igen, ilyen cigány – akarom mondani: roma – sztori is van a könyvben. No, a romák akciója után új bekezdés kezdődik, ezzel a rövid mondattal:
„Szép áprilisi nap volt.”
Majd azt írja „Wiesel”, hogy „tavaszi illatok szállongtak a levegőben”.
Érdekes: 1944. május 14-én indulnak el az első transzportok Magyarországról, s „Elie Wiesel” már 1944 áprilisában meg is érkezik Auschwitzba. Tehetséges gyerek volt, nemde? Még az idő folyását is képes volt megváltoztatni.
Sok ilyen „baki” van a könyvben, de a külföldi olvasók közül ki figyelt föl ezekre? Senki.
„Elie Wiesel” szerencsétlenségére – mint mondám fentebb – 1990 után új szelek fújtak errefelé, például „holocaustos” szellők is lengedeztek, s valaki szólt „Elie”-nek, hogy gáz van, 1944 áprilisában ő nem szippanthatott tavaszi illatokat Auschwitzban. S „Elie Wiesel” nem tétovázott – a néhány évvel ezelőtt „revideált” kiadásban már ez szerepel:
„It was a beautiful day in May.”
(E. Wiesel : Night. Penguin Books, 2006, 40. o.)
Csak egy szócskát kellett kijavítani: az áprilist májusra. A tavaszi illatok persze maradtak: „The fragrances of spring were in the air”.
Hát ilyen fickó ez az „Elie Wiesel”. Szeret hazudni. Ebből él. Aggódjunk érte?
Szalay László – Hunhír.info