A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja tegnap volt: 1945. január 27-én léptek be a németek által már másfél héttel korábban elhagyott auschwitzi koncentrációs táborba a Vörös Hadsereg katonái. Ugyanezen a napon halt meg Elie Wiesel édesapja Buchenwaldban – az izraeli Yad Vashemben található dokumentum legalábbis ezt az adatot tartalmazza. De mikor is halt meg valójában Elie Wiesel édesapja, Shlomo Wiesel?
Elie Wiesel első könyve – Az éjszaka – 1958-ban jelent meg francia nyelven, nem sokkal később pedig angolul is piacra került. Ez a könyv alapozta meg a szerző karrierjét, hiszen az eltelt évtizedek alatt több millió példányban kelt el a vékonyka önéletrajzi regény. Pontosabban szólva nem is regény, hiszen a szerző egy néhány évvel ezelőtti tanúvallomásában azt állította, hogy a könyv minden szava igaz. Tehát Az éjszaka maga a színtiszta valóság, semmi fikció nem színezi a kőkemény tényeket.
Tudjuk, hogy Auschwitzból 1945. január 17-én gyalogmenetben indították útnak a foglyokat a németek, csak a betegeket hagyták hátra. Wiesel Az éjszakában leírja, hogy kb. egy napi gyaloglás-futás után érkeztek Gleiwitzbe, ott három napig időztek, majd nyitott marhavagonokba zsúfolták a foglyokat, s útnak indultak – a célállomás Buchenwald volt. Az éjszaka eredeti szövegében az olvasható, hogy „tíz nap és tíz éjszaka tartott az utazás”. Az éjszaka című könyv eredeti szövege azonban 2006-ban új angol fordításban látott napvilágot (a fordító Wiesel felesége volt), s ebben a kiadásban a világhírű mű számos apró – de igen fontos – részlete új megvilágításba került. A 2006-os szövegben már nem említődik „tíz nap és tíz éjszaka”, helyette ez a talányos megfogalmazás olvasható: „There followed days and nights of traveling”. Tehát csak napok és éjszakák teltek utazással, de az már titok marad, pontosan hány nap és hány éjszaka múltán ért a vonat rendeltetési helyére.
Buchenwaldba érkezve néhány nap múltán Wiesel apja beteg lesz. Vérhas. A legyengült apát több rabtársa is bántalmazza, miközben fia – Elie – hiába igyekszik orvost szerezni. „Egy hét telt el így” – olvassuk Az éjszaka ősszövegében, s a 2006-os „javított” kiadás is ugyanezt a mondatot tartalmazza.
S most adjuk át a szót az írónak, aki apja utolsó napjáról így ír:
„Aztán mennem kellett lefeküdni. Fölmásztam a priccsemre, apám fölé, aki még élt. 1945. január 28. volt.
Január 29-én hajnalban ébredtem. Apám helyén egy másik beteg feküdt. Nyilván még napkelte előtt elvitték a krematóriumba. Talán még lélegzett…”
Az apa – Shlomo Wiesel – tehát nem 1945. január 27-én halt meg, hanem vagy másnap, vagy január 29-én kora hajnalban.
Erre a picike eltérésre azért fontos felhívni a figyelmet, mert – ismétlem – Elie Wiesel nem oly rég azt vallotta eskü alatt, hogy Az éjszaka című könyv minden szava igaz. Ha így van, akkor viszont hamis dátumot tartalmaz ama adatlap, amelyet 2004. október 8-án adott le a szerző a Yad Vashemben, ahol a zsidó áldozatokra vonatkozó anyagokat gyűjtik össze. A mellékelt adatlap „Date of death” rovatába ezt írta Elie Wiesel: „27. 1. 45.” Tehát 1945. január 27. Elfelejtette volna, mit írt első könyvében? A két adat közül melyik igaz? Mikor nem mondott igazat Elie?
Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy az adatlap nem tartalmazza az édesapa születési dátumát, s az a rovat is üresen maradt, ahol az édesapa hozzávetőleges életkorát lehet megadni. Az éjszaka című könyv eredeti és „javított” verziójában is szerepel: Shlomo Wiesel 50 éves volt, amikor Auschwitzba deportálták. Most hosszú lenne elmesélni, vajon miért töltötte ki hiányosan az adatlapot a túlélő Elie. Ez egy másik írás témája.
Térjünk vissza Shlomo Wiesel halálához. Elie Wiesel az 1990-es években két terjedelmes memoárt is publikált. Az elsőben (Minden folyó a tengerbe siet) azt írja, nem tudja, melyik órában halt meg édesapja: „Nem tudom, nem láttam őt meghalni.” Ennek a kijelentésnek néhány oldallal később ellentmond, amikor így fogalmaz: „Apám halott, láttam meghalni.” (Wiesel: Minden folyó a tengerbe siet. Bp., 1996, Esély Könyvklub, 140. és 144. oldal).
A későbbi memoárkötetben azt írja Elie Wiesel, hogy apja mellett volt annak utolsó napján, utolsó éjszakáján, de… „Mellette voltam, amikor agonizált, de nem voltam ott a halála óráján.” (Wiesel: And the Sea Is Never Full. New York, 1999, Schocken Books, 270. o.)
Miért érdekes mindez? Azért, mert éppen minap kezdődött Budapesten az a per, amelyet Grüner Miklós egykori auschwitzi fogoly indított Köves Slomó rabbi ellen. Grüner azért perelte be Kövest, mert a rabbi 2009. decemberében megjelent egyik cikkében történelemhamisítással vádolta meg őt. Köztudott, hogy Grüner hosszú évek óta harcol azért, hogy ország-világ előtt bebizonyítsa: Elie Wiesel csaló, szélhámos, soha nem volt Auschwitzban. (Zárójelben jegyezzük meg: nemcsak a Grüner Miklós által beszerzett, cáfolhatatlan bizonyítékok bizonyítják Elie Wiesel csaló voltát, hanem sok-sok más dokumentum is. S bár a bizonyítékok önmagukért beszélnek, a világ mégis hallgat. Elie Wiesel ma is szélhámoskodik, hivatalos amerikai segédlettel.)
Köves tehát történelemhamisítással vádolta meg azt a Grünert, aki minden állítását dokumentumokkal tudja alátámasztani. Ne kerteljünk, mondjuk ki nyíltan: nem Grüner, hanem a fiatal, sokszor igen modortalanul viselkedő rabbi a történelemhamisító. Igazi mítoszépítő. Köves Slomó rabbi úgy építi Wiesel mítoszát, úgy vezeti félre a hazai közvéleményt, hogy az már több mint hiba.
2009. decembert 9-én a Szombat című zsidó honlapon Szegő Péter számolt be arról a sajtótájékoztatóról, amelyet a közelgő Wiesel-látogatás szervezői tartottak. Ezen az eseményen Köves azt találta mondani, hogy Shlomo Wiesel a fia – tehát Elie – „karjai között halt meg”. Köves vagy tudatosan hazudott, vagy nem olvasta a sokak által csak „Mr. Holocaust”-nak nevezett személy önéletrajzi írásait, s ezért sikerült történelmet hamisítani. A végeredmény szempontjából ez mindegy: Köves butaságot beszélt. Történelmet hamisított.
Kérdés persze, hogy a valóságban mikor és hol halt meg Shlomo Wiesel. Fentebb részletesen fölsoroltam Az éjszaka című könyvből az idő múlására vonatkozó részleteket. 1945. január 17-én kezdődik az auschwitzi foglyok evakuálása, kb. egy napi gyalogmenet után érnek Gleiwitzbe, ott három napot időznek, majd marhavagonokban viszik őket Buchenwaldba (az ősszöveg szerint tíz nap és tíz éjszaka tartott az utazás, a „javított” verzió szerint közelebbről meg nem határozott mennyiségű „napok és éjszakák” teltek el), s ott minimum egy hét múltán meghalt az édesapa. Vonjuk le a következtetést: sem január 27-én, sem 28-án, sem 29-én nem halhatott meg Shlomo Wiesel. Azért nem, mert soha nem volt a buchenwaldi táborban. Ahogy a fia sem, a magát Elie Wieselnek nevező talányos múltú és jelenű férfiú.
Szalay László – Hunhír.info
