A cím Naftali Kraus blogjából való, onnan kölcsönöztem. Naftali Kraus neve nem ismeretlen a kedves Olvasónak: ő az a zsidó borzalom, aki – túlélvén a „holocaustot” – hatvan évvel ezelőtt fajtestvéreihez költözött, s azóta is a zsidó állam alattvalójaként mocskol mindent, ami nem zsidó.
Sőt: a nem ortodox zsidókat is kipellengérezi, legyen szó akár peter feldmájerről, a hazai zsidó vezérről. Kraus csak önmagával elégedett – s néha bizonyos ortodox fajtestvéreivel.
Ez a zsidó borzalom szorgalmasan nyomon követte Elie Wiesel magyarországi kirándulását. Már régen eltávozott hazánkból a „holocaust”-cápa, de Kraus nem lankadt, írta tovább internetes naplójának szokásos marhaságait. December 25-én például érdekes dolgot tudhattunk meg tőle Elie Wiesel és hazánk kapcsolatáról: „Megkérdezték E. W-t barátai New Yorkban, mi a véleménye a mai Magyarországról. Nyomdafestéket nem tűrne válasza, de az én nyomtatóm lézerrel működik, talán így menne. De nem érdemes kockáztatni…” Most persze viccelődhetnék azzal, hogy az én nyomtatóm meg gázzal működik, de nem teszem, nem érdemes kockáztatni. Mindenesetre jó tudni, hogy a „béke hírnökeként” hazánkba úszó „holocaust”-cápa csúnya szavakkal szokta illetni a magyarok honát. Nekem is lenne egy-két keresetlen szavam Wieselről, de nem írom le, sem a nyomtatóm, sem a Hunhír nem bírná el azokat.
A vén Kraus papa december 27-én ismét a Wiesel-látogatással foglalkozott internetes naplójában (http://judaizmus.blogspot.com). Az írás címe megegyezik jelen szövegem címével, az olvasó könnyen megtalálhatja az interneten. Kraus papa arról ír, hogy készült egy bizalmas feljegyzés Wiesel magyarországi látogatásáról. A feljegyzés szerzője a meghívók egyike (tehát a Chábád mozgalom hazai különítményének egyik darabja), s szövegét belső használatra készítette. Ez a belső anyag eljutott Izraelbe, személyesen Naftali Kraus zsidóborzalom kiválasztott kezeibe. Ő pedig blogjában szemelgetett ebből a bizalmas feljegyzésből. Kérdés persze, létezik-e egyáltalán ez a bizalmas feljegyzés? Nem tudom. Lehet, hogy Kraus papa ősi szokásához híven megint hazudott. Az is lehet, hogy a feljegyzés hiteles. De ha már blogjában idézett az állítólagos feljegyzésből, nem állhatom meg, hogy annak néhány részletét ne osszam meg a kedves Olvasóval.
„….Nagy, elképzelhetetlenül nagy Kiddus Hásém (értsd: Isten nevének megszentelése – a szerk.) volt, kifelé és befelé. A zsidók felemelt fejjel jártak, gerincük kiegyenesedett….a gójok pedig észbe kaptak: milyen negatív eredménye lehet részükre ennek a mostani antiszemita attitűdnek….zsidók a parlamentben, fekete kipás Nobel-díjas, azt mondja, hogy a zsidók maradjanak zsidók, ki hallott már ilyent? Előtte meg azt nyilatkozta a legnagyobb példányszámú napilapnak, hogy ő ’zsidó-zsidó’. Nem kapitalista, nem szocialista, nem szabadkőműves, nem is cionista, csak zsidó. Nettó. Zsidó-zsidó. Ilyen is van.” Hát…. Eleddig nem tapasztaltam, hogy a zsidók lehajtott fejjel, megtört gerinccel bóklásztak volna honi tájainkon. Ez azért túlzás. De a „nettó” kifejezés nagyon tetszik. Van tehát „nettó zsidó”. Mint például a „holocaust”-cápa. Kérdés, ki a „bruttó zsidó”? Szeretném, ha mutatnának egyet. Például zucker (zoltai) gerzson (gusztáv)? Mert ő aztán tényleg bruttósította a zsidóságát munkásőrséggel, emeszempé-tagsággal, azután egy ki kapitalista pénzhajhászással. Amit viszont a szerző a „gójok”-ról mond, abban kételkedem. Én például gój vagyok (nem érdem, így adódott Isten akaratából), de Wiesel hazánkba pottyanásakor sem kaptam észbe. Nem volt miért.
De folytassuk egy következő idézettel: „…A lapok megírták, és így mindenki tudja, hogy a Parlamentben elénekelték a ’Szól a kakas már…’ című magyar-chászid dalt, melynek története a nagykállói rebbéhez vezet vissza. Azt azonban kevesen – vagy egyáltalán nem – tudják, hogy a szervezők mellékelték egy papírlapon a parlamenti résztvevőknek a ’Szól a kakas’ teljes szövegét, annak héber betéteit is, amelyek úgy szólnak, hogy ’De mikor lesz az már?’ vagyis mikor virrad már meg, a sötét gálut után, a megváltás napja, mikor lesz már vége az elnyomásnak, a szenvedésnek?” Ez az éneklés tényleg szép lehetett: a magyarok országának patinás házában egy csomó kipás, elnyomott és szenvedő zsidó arról danolt, hogy mikor lesz már vége az elnyomásnak és a szenvedésnek. Amikor ezt olvastam, szinte elsírtam magam, annyira megrendültem. Szegény elnyomott, szenvedő peter feldmájerre gondoltam, és csak patakzottak a könnyeim….
De nemcsak az én könnyem folyt – tudtam meg Kraus papa blogjából. A titokzatos feljegyzésből ugyanis azt is megtudtam, hogy „másnap 25 Soá menekülttel (értsd: „holocaust”-túlélővel – a szerk.) találkozott a vendég, sok könny folyt ott az arcokon”. Könny-találkozó volt tehát az elegáns hotel falai között, s közben ettek-ittak a könnyek tulajdonosai. Aztán – olvasom a feljegyzésben – a „holocaust”-cápa „egyházfőkkel is találkozott és kérte, írjanak alá egy nyilatkozatot az antiszemitizmus ellen, de dadogtak, és azt mondták, hogy ez nem áll módjukban”. Ezek szerint Erdő Péter is dadogott (bár a híradókban látott felvételen ez nem látszott), s neki sem állt módjában téntába mártania tollát. Megtudtuk tehát, hogy Elie Wiesel elhozván közénk a „béke üzenetét” cserébe kisebb aláírás-gyűjteményt akart magával vinni. De nem sikerült, a püspök urak beintettek neki. Ha így történt, akkor dicséret illeti az egyházfőket.
Kraus papa még sok részletet idéz a titokzatos feljegyzésből, de én nem akarom rabolni az óév utolsó napján az olvasók drága idejét. Még csak annyit, hogy a feljegyzés szerzője szerint „a Wiesel-látogatás utórezgéseit még sokáig fogják érezni a magyarországi zsidók”. Bízzunk benne, hogy így lesz. Hogy olyan utórezgések lesznek itt a Kárpát-medencében, hogy meg sem fogják hallani, mikor szólal már meg végre az a kakas.
A Kraus nevű zsidóborzalom azzal zárja az írását, hogy a titokzatos feljegyzésben „van egy sor dolog, amit most még korai lenne szellőztetni”. Ez a magyarázata a címben – zárójelben – szereplő kérdőjelnek. Tehát várjuk a folytatást. „De mikor lesz az már?” – kérdezhetjük a zsidó dallal. Amikor elmúltak végleg a rettenetes wieseli utórezgések?
Falusy Márton – HunHír.Hu
