Öt évvel ezelőtt Elie Wiesel kitöltötte azt az emléklapot, amely alapján édesapját a Yad Vashem a „holocaust” áldozatai között tartja számon. Az előző rész végén felhívtam a figyelmet arra a kétperces interjúra, amelyben Wiesel mesél édesapjáról. Ez a 2004-es Wiesel-interjú gyanút ébresztett bennem. A filmben látjuk Elie édesapjának, Shlomo Wieselnek a fényképét, sőt az Elie által kézzel, héberül kitöltött emléklapot is. A Yad Vashem adatbázisában kisebb kutakodás után megleltem az emléklapot, annak angol nyelvű átiratát, és Shlomo Wiesel fényképét is.
Hogyan is nyilatkozott a filmben Elie Wiesel? „Miért kellene egy lapra sűríteni mindazt, amit néhány könyvben kell elmondanom?” Ha megnézzük a Wiesel által leadott emléklapot, akkor kétségeink támadnak: a baj nem a sűrítéssel van, hanem az emléklap hiányosságaival, képtelenségeivel. Ízelítőül néhány példa. Az emléklapon szerepel két rubrika: az áldozat születési éve, illetve ha ezt nem tudja az adatszolgáltató, akkor meg lehet jelölni, hozzávetőlegesen hány éves volt az áldozat, amikor meghalt. Elie Wiesel sem a születési dátumot, sem a hozzávetőleges életkort nem jelöli meg, holott a halál időpontját napra pontosan rögzíti (1945. január 27.). Aki nem született meg, az meg sem halhatott. Elie Wiesel, a „holokauszt-emlékezet” atyja nem tudja saját apja születési dátumát, illetve hozzávetőleges életkorát? Ugyanakkor a halálozási dátummal is baj van. Az előző részben idéztem Elie Wieselt, aki szerint „Az éjszaka” című önéletrajzi könyvének minden szava igaz. Igen ám, de ebben a könyvben 1945. január 28-án még él a szerző édesapja….
A héber adatlap
Az áldozat állampolgárságára vonatkozó rubrika viszont ki van töltve: „Austro-Hungarian Empire”. Osztrák-Magyar Monarchia – 1944-ben? A héberül kitöltött adatlapon egyetlen rubrikában szerepel magyar szöveg, az áldozat utolsó lakcímében, kissé magyartalanul: „Kigyó utca, 1” Miért nem héberül? Kérdések, kérdések, kérdések….
Tehát nem tudjuk, mikor született a „holocaust”-cápa édesapja, s azt sem tudjuk, körülbelül hány éves volt, amikor meghalt. Ugyanakkor „Az éjszaka” című könyvben van egy részlet, amely eligazít az életkor tekintetében. Amikor Wieselék megérkeznek Auschwitzba, egy „régi” fogoly fel akarja őket világosítani arról, milyen életkort kell majd bemondaniuk. Idézem Wieselt:
„’Hé, te fiú! Hány éves vagy?’
Egy fogoly intézte hozzám a kérdést. Arcát nem láttam, hangja fáradt volt és barátságos.
’Még tizenöt sem vagyok.’
’Fenét. Tizennyolc vagy!’
’Nem. Csak tizenöt.’
’Te hülye! Annyi vagy, amennyit én mondok.’ – Aztán apámat kérdezte.
’Ötven.’ – válaszolta apám.
’Nem igaz!’ – mondta erre a fogoly, még dühösebben.
’Negyven! Értitek? Tizennyolc és negyven.’
Ekkor eltűnt, együtt az éjszaka egyéb árnyaival.”
A beszélgetéssel azt akarja sugallni a szerző, hogy a „szelekciónál” a munkaképesek közé a fiatalabbak kerültek. Tehát a gyerekekre és az idősebbekre rögtön halál várt. De a lényegre térve: Elie Wiesel először azt mondja magáról, hogy még nincs tizenöt éves. Hivatalos életrajza szerint 1928. szeptember 30-án született, a fenti párbeszéd 1944. május végén zajlott le, tehát akkor négy hónap híján tizenhat éves volt. Édesapja pedig azt válaszolja: ötven éves. Számunkra ez az adat a lényeges. Mivel Elie Wiesel könyvének minden szava igaz, édesapja 1894-ben született. Legyen ez a kiindulópont.
Mielőtt továbbmennék, fel kell vázolnom Elie Wiesel családfáját, méghozzá írásai lapján. Szigorúan ragaszkodom Wiesel szövegeihez, csak olyan neveket említek, akikről ő is beszél.
Nézzük az apai ágú felmenőket. Elie Wiesel apai nagyapja: Eliezer Wiesel. Nagyanyja keresztneve: Nisel. Legidősebb gyermekük Shlomo – magyarul Salamon – volt, őt követte Mendel és négy lány. Tehát Elie Wiesel édesapjának öt testvére volt. Hosszú lenne valamennyiükre kitérni, ezért csak Nisel nagymamával és röviden Mendellel foglalkozom.
Elie Wiesel gyerekkorában a nagypapa – akinek a nevét örökölte – már nem élt. Nisel nagymama viszont igen, ráadásul ő is Máramarosszigeten lakott, nem messze tőlük. Wieseltől tudjuk, hogy a nagymama Auschwitzban halt meg. Kutakodtam a Yad Vashem adatbázisában, s két emléklapra bukkantam. Mindkettőn Nisel Wieselként szerepel. Az emléklapok szerint leánykori neve Bash, férjét pedig Eliezer Wieselnek hívták. Kétségtelenül arról a Niselről van szó, akiről oly sokat – és semmitmondót – írt Elie Wiesel. A születési dátuma az egyik lapon 1880, a másikon 1881. Érdekesség, hogy már 1957-ben leadta az egyik emléklapot Nisel unokaöccse, Yaakov Fishkovitz. A másik adatlapot egyik unokája, Eliezer Shlomowitz 1999-ben töltötte ki.
Az apai nagymama adatai tehát megvannak. De a születési dátummal valami nem stimmel. Idéztem „Az éjszaka” című könyvből, hogy Elie Wiesel édesapja ötven évesnek vallotta magát, tehát 1894-ben született. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy Nisel nagymama 13 vagy 14 évesen szülte meg első fiát.
Az Elie Wiesel által kitöltött héber nyelvű adatlap angol átirata
Mivel a „holocaust”-cápa nem töltötte ki rendesen az apjáról szóló emléklapot, kutakodtam tovább a Yad Vashem adatbázisában. Említettem fentebb, hogy Yaakov Fishkovitz adta le Nisel nagymamáról az egyik emléklapot. Megnéztem, adott-e le másokról is hasonló lapot. Igen. Méghozzá egyszerre többet is, testvéreiről, rokonairól. Ráadásul mindegyiket ugyanazon a napon: 1957. április 25-én. Az egyik emléklap unokatestvéréről, Shlomo Wieselről szól. Akinek édesapja Eliezer volt, édesanyja pedig Nisel, és Máramarosszigeten élt. Elie Wiesel édesapjáról van szó, akinek emléklapja tehát már 1957-ben a Yad Vashembe került. S ezen születési dátum is szerepel: 1903. Ez reálisnak tűnő adat: az 1880-ban (vagy 1881-ben) született Nisel elsőszülött fiáról van szó.
Egyetlen probléma van a Yaakov Fishkovitz által leadott emléklappal. Nemcsak Elie Wiesel édesapjának születési dátuma szerepel rajta, hanem az elhalálozás éve is: 1943. A halál helye nincs megjelölve. Ha a halálozási dátum hiteles, akkor „Az éjszaka” című könyvben Shlomo Wiesel haláláról szóló rész nem igaz. Akkor Shlomo Wiesel nem halhatott meg 1945 elején Buchenwaldban.
Hogy egyéb bizonyítékot is szerezzek, megnéztem, vajon van-e valami adat a Yad Vashem-ben Mendel Wieselről, Shlomo Wiesel öccséről, akiről Elie Wiesel is beszél emlékirataiban. Van adat. Az ő emléklapját is az említett Yaakov Fishkovitz adta le 1957. április 25-én, szintén unokatestvérének nevezve a halottat. Az emléklap szerint Mendel Wiesel édesapja Eliezer, édesanyja Nisel volt. Foglalkozása: kereskedő, Máramarosszigeten. Elie Wiesel írja, hogy Mendel nagybátyjának „a város másik végén volt szerény boltja”. Minden stimmel. Az emléklap szerint Mendel 1905-ben született, tehát tényleg öccse volt Shlomo Wieselnek. S mikor halt meg? Ő is 1943-ban. Az elhalálozás helye szintén nincs megjelölve.
Az egybeeső halálozási dátumokon elgondolkodtam, s eszembe jutott, hogy a gyermekkoráról amúgy is ködösen nyilatkozó Elie Wiesel egy valamit soha sem említett írásaiban. Soha nem beszélt a munkaszolgálatról. Észak-Erdély visszacsatolása után az ottani zsidókat is munkaszolgálatra kötelezték. Tudjuk, a behívottak közül sok ezren vesztették életüket. Lehet, hogy köztük volt Shlomo és Mendel Wiesel is? 1943-ban ugyanis náci táborban nem halhattak meg, hiszen csak egy évvel később kezdődött a deportálás. Kivéve, ha állampolgárság hiányában kiutasították őket az országból.
Nézzük most Elie Wiesel anyai ágú felmenőit. Édesanyja neve: Sara Feig. Az anyai nagymama korán meghalt, Sara félárvaként nőtt fel, apja, David (Dodije) Feig nevelte. Sara mellett David Feignek – Elie Wiesel szerint – volt még négy fia, akik közül hárman Auschwitzban haltak meg: Izrael, Chaim-Mordecháj és Ezra. Mindhárom fiúra van adat a Yad Vashemben: gyermekeik adták le az emléklapokat. Ezek szerint Izrael 1885-ben, Chaim-Mordecháj 1896-ban, Ezra 1899-ben született. Az emléklapok szerint apjuk neve David, anyjuk neve Dvora. Kérdés persze, hogy azokról a személyekről van-e szó, akiket Wiesel említ. A három fiú és Sara Feig apjáról, tehát Elie Wiesel nagyapjáról – David Feigről – ugyanis nincs semmi adat. Ő Nagybocskóban élt, közel Máramarorszigethez. Két nagybocskói David Feigről tud a Yad Vashem, de egyiknek sem volt Dvora nevű felesége. Itt tehát már homályos a történet, de még homályosabb lesz, ha Elie Wiesel édesanyja, Sara Feig után kutatunk.
A Yad Vashem adatbázisában két emléklapot találtam. Az egyik Sara Wieselről szól, aki Auschwitzban halt meg özvegyként 60 éves korában. A másik emléklap életkort, születési dátumot nem említ, itt viszont Sara édesapjának és édesanyjának a neve nem stimmel. Egy szó mint száz: Elie Wiesel édesanyjának nincs nyoma a Yad Vashemben.
Tudom, a fenti sorok túl szárazak, sok a név, sok az adat. De nem tehettem mást: igyekeztem Elie Wiesel őseit felkutatni, s csak részleges sikerrel jártam. Maga Elie Wiesel csak az apájáról adott le emléklapot. Két életben maradt – állítólagos – testvére, Bea és Hilda nem adott le semmit a szülőkről. S nemcsak róluk hiányzik megbízható adat. Elie Wiesel „Az éjszaka” című könyvét szülei és Cipora húga emlékének ajánlotta. A „holocaust”-cápa szerint anyját és húgát Auschwitzban elégették. Ha így van, akkor miért nincs Ciporáról emléklap a Yad Vashemben? Éppen Elie Wiesel, a „holocaust-emlékezet” atyja felejtkezik meg saját halottairól?
Megpróbáltam persze utánanézni Elie Wiesel állítólagos húgának, aki Wiesel angol szövegeiben „Tzipora” néven említődik. Mielőtt kutakodni kezdtem, eszembe jutott az „Az éjszaka” című könyv előszavát író Francois Mauriac egyik naplójegyzete. Elie Wiesel 1956-ban mint újságíró ismerkedett meg a világhírű íróval, aki évekkel később így emlékezett vissza első találkozásukra: „Amikor elmondtam ennek a fiatal, izraeli újságírónak, aki interjút kért tőlem, hogy a feleségem a megszállás alatt egy gyerekekkel telezsúfolt vonatot látott az Austerlitz pályaudvaron, ennyit mondott: ’Én is köztük voltam.’ Ezekkel a szavakkal született meg a barátságunk.” Elie Wiesel egyik későbbi könyvében cáfolta Mauriac szavait, mondván, hogy „bizonyára arról beszéltem, hogy zsidó gyerekekkel együtt voltam a lágerben”. Mauriac szavai azonban szöget ütöttek a fejemben. Miért ne hinnénk neki? Pláne akkor, ha azt is tudjuk, hogy Elie Wiesel – annak ellenére, hogy már fél évszázada az USÁ-ban él – máig franciául írja műveit, holott saját bevallása szerint csak a háború után tanulta meg a nyelvet. Írói nyelve a francia, elképzelhető tehát, hogy azt már gyerekkorában, a háború előtt-alatt – Franciaországban – tanulta meg. Mert itt is éltek Wiesel nevű zsidók. Méghozzá olyanok is, akik éppen a már említett Nagybocskóról származtak. Onnan, ahol Elie Wiesel anyai nagyapja is élt.
Éppen ezért elkezdtem kutakodni a Yad Vashemben, s rátaláltam egy 1908-ban, Nagybocskón született Wieselre, akinek a keresztneve nem Shlomo, hanem Ignác-Nahum. A felesége Ester, s feleségének anyja Tzipora Feiga. Érdekes, hogy nemcsak a Wiesel vezetéknév bukkan itt fel, hanem a Feig családnév is. Ignác-Nahum és Ester is Auschwitzban halt meg az emléklap szerint, amelyet lányuk, Cipora (Tzipora) Wiesel 1982-ben adott le a Yad Vashemben. Ráadásul ez a Cipora meg is adja szülei születési dátumát: 1908 és 1906.
A Cipora Wieselről szóló fenti közléssel semmit sem akarok állítani, csak elgondolkodtatott a név. S Cipora pontos adatközlése. Ahogy a fentebb említett Yaakov Fishkovitz is pontos adatokkal szolgált. Elie Wiesel és állítólag életben maradt két húga azonban nem törődött a holtak emlékével. Saját hallottaik emlékével. Vajon miért?
Hosszú – háromrészes – írásom végére értem. Csak részleteket közöltem abból, amit eddig kiderítettem Elie Wieselről, így is elég hosszú lett ez az írás. Foglaljuk össze hát mindazt, amit a „holocaust”-cápáról tudunk.
Elie Wiesel nem azonos az „A-7713”-as auschwitzi fogollyal. Az egy másik Wiesel, aki 1913-ban született. Ez bizonyított tény. Ha azonos lenne vele, akkor most 96 éves lenne. Elie Wiesel tehát elorozta az „A-7713”-as számot.
Elie Wiesel édesapja születési dátumát, illetve megközelítőleges életkorát sem tudja. Ezzel szemben a Yad Vashem adatbázisa szerint édesapja és annak testvére, Mendel 1943-ban meghalt. Wiesel tehát nem mond igazat, amikor azt állítja: 1945. január 27-én halt meg Buchenwaldban az édesapja, Shlomo Wiesel.
Shlomo Wiesel
Elie Wiesel azt állítja, hogy édesanyját és húgát Auschwitzban elégették. Róluk a Yad Vashem-ben semmilyen adat nem található.
Érdekes történet ez. Adva van egy ember, akit a „holocaust-emlékezet” atyjaként tartanak számon. Aki állandóan az emlékezés fontosságáról beszél. Ugyanakkor ez az ember éppen a saját szüleiről, testvéréről felejtkezik meg. Ha valaki elolvassa a „holocaust”-cápa terjedelmes önéletírását, akkor sem tud meg például semmi konkrétumot a szülőkről. Wiesel óvatosan kerüli a születési dátumokat, a konkrét adatközléseket. Van is oka az óvatosságra.
Igaza van Grüner Miklósnak: Elie Wiesel személyazonossága kétséges. Nem az, akinek állítja magát. Lehetséges, hogy őt is Wieselnek hívják, lehetséges, hogy éppen Franciaországból deportálták, ki tudja? Csak éppen nem azonos az „A-7713”-as fogollyal. Kicsoda hát ez az ember?
Még nem tudom. Csak annyit tudok, hogy alapos munkával gyártott magának egy hihetőnek tűnő családfát. Sok névvel, helyszínnel. Konkrétumok nélkül. Egyet viszont bizton állíthatok: aki sem az apja, sem az anyja születési dátumát nem ismeri – az meg sem születhetett.
Megkérhetné valaki Elie Wieselt, hogy kenetteljes szavak helyett végre cselekedjen. Sűrítse egy lapra a sűrítenivalót. Addig ugyanis a „holocaust-misztérium” főpapja maga is misztérium: a történelem felett lebeg. Állítólagos lágerélményeivel együtt. Mindenesetre nyomozok tovább, s remélem, talán Grüner Miklós is a segítségemre lesz. Hogy kiderüljön végre cáfolhatatlanul: Elie Wiesel maga a „holocaust-tagadás”.
Falusy Márton – HunHír.Hu