Régi lapokból szemezgetek, elcsendesülni igyekezve, próbálva elfeledni a napi politika iszapáramlatait s összepontosítani a lényegre, Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepére, amit eleink teljesen másképp éltek meg, mint mi. Hol vannak az 1945, a bolsevizálás előtti meghitt karácsonyok, amikor falvaink, városaink magyarjai egyként tudták, mennyire egybetartozik e két címbeli szó?
Igen, karácsony és Trianon. Az, amit materializmusnak nevezünk, persze akkortájt sem volt már teljesen ismeretlen fogalom hazánkban sem, vagy ahogyan akkor írták, „Csonka-Magyarország”-on. Mert akkortájt olybá tűnt, inkább csak a területi csonkolást sínylettük meg, mint a lelkit. Pedig az akkor is megvolt már, ámde messze nem terjedt ki nemzettörzsünk tagrendszereire annyira szerteágazóan, mint azóta.
Előttem hát egy vers e kor vezető keresztény folyóiratainak egyikéből (Brenner Tivadar: Betlehemi imádás. Credo!, 1937. december 26. 178. old.). Távol áll ugyan Petőfi, Arany vagy Babits poétikai virtuozitásától, mégis minden benne van:
Betlehemi jászol előtt / hódoljon meg Ég és a Föld; / boruljon le szegény, gazdag; / koldus, király; ifjú és agg.
Betlehemi pólyás Gyermek / magyarjaid esdekelnek: / hallgasd meg hő imáinkat, / szabd vissza a határinkat.
Betlehemi Istenember, / elszenvedünk bármit, ha kell; / csak Hazánkat ne uralja / – Trianonnak gaz uralma.
Az a démonikus szó, amit a végén ama nagy T betű jelöl, ma már messze nem csupán geopolitikai értelmezésű. Akármennyire is megcsonkították ugyanis száz éve országunkat, manapság már lelki-szellemi életünk országhatárok változásaitól teljesen független iránytűit is el akarják téríteni azok, akiknek a fentebbi két szó semmit sem jelent.
Jöhetnek a világ bármely pontjáról eddig ismeretlen, vagy csupán annak tekintett vírusok, ezek csak a testet támadják. Vannak azonban ezeknél hasonlíthatatlanul súlyosabb vírusok is, melyek viszont magát a lelket, a szellemet, de amikről az önmagát nemzetinek-kereszténynek mondó médiumok zöme is legfeljebb csak elvétve szól. Ilyen vírus mindenekelőtt a gyakorlati ateizmus, amelynek képviselői közül sokan vizet prédikálnak, de bort isznak – és messzemenően nem csak a politikai paletta bal féltekén!
A fentebbi – mégoly primitív – vers bizony nagyon is igazat állít. „Betlehemi Istenember, / elszenvedünk bármit, ha kell; / csak Hazánkat ne uralja – Trianonnak gaz uralma.” Trianon „gaz uralmá”-t ma már viszont nem Trianonban kell keresnünk, hanem – önmagunkban. Most küzdünk ugye egy egzotikus biológiai vírus okozta járvány ellen – de ugyanezt tesszük vajon a többi testi és főleg lelki vírussal szemben is?
Karácsony a megváltás, Trianon a megváltatlanság. Előbbi a bűnből való megszabadulás, utóbbi a benne való megátalkodottság.
Csak rajtunk, magyarokon múlik, életünkben mikor válik el már végre egymástól e két címbeli szó, s marad csak az első? Ennek mielőbbi bekövetkezésének reményében ezúttal kívánunk minden tisztelt olvasónknak Krisztus Urunk kegyelmével teljes boldog, áldott – magyarokként magyarul megélt – karácsonyt!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
