Az alkoholizmus kezelésével kapcsolatban Zacher Gábor toxikológus azt állítja, „fel kell nőnie egy olyan nemzedéknek, amelyik tud kulturáltan alkoholt fogyasztani”, másfelől hogy „bár mi úgy tudjuk, hogy kis mennyiségű alkohol kifejezetten egészségvédő hatású lehet”, mégis, „az egészségesség szempontjából ajánlatos alkoholmennyiség a 0 gramm. Azaz a legegészségesebbek azok, akik egyáltalán nem isznak.”
Mens sana in corpore sano, ép testben ép lélek, tartja a római közmondás. Ha valaki azt hinné, az orvos munkaterülete csupán a test, súlyosan tévedne. A lélek gondviselete, a bűnök alóli feloldozás a bűnbánat, a töredelem, vagyis a gyónás szentségében természetesen kizárólag a második Krisztus, tehát a pap feladata, ámde rengeteg múlik azért a prevención, a megelőzésen, a betegségekhez vezető, testi bajokat is előidéző bűnök elleni küzdelemben a testet kezelő orvoson is.
Ha végigtekintünk a nagy magyar orvosok életrajzán, azt találjuk, hogy szinte kivétel nélkül mélyen keresztények voltak. Egy Markusovszky Lajos, egy Semmelweis Ignác, egy Hőgyes Endre már eleve felkiáltójel ma is minden orvos számára. Példájuk által ma is el kell ismernie minden orvosnak, amit maga Jézus Krisztus mond: „Vagy nem tudjátok-e, hogy tagjaitok a Szentléleknek temploma, ki bennetek vagyon, kit az Istentől vettetek, és nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6, 19). (A „tagjatok”-on az eredeti görög szöveg szerint azt kell érteni, hogy a „testetek”., s Szent Pál apostol szerint ez végső soron a paráznaság elkerülésére vonatkozik (Ef 5, 3. 6: Kol 3, 5. 6: 1Tessz 4, 3-5, 7.).)
Mindez Zacher Gábor toxikológus szakorvosnak a „Magyar Nők Lapja” legújabb számának adott interjúját (Erő, aminek nem lehet ellenállni) olvasva ötlik egy keresztény ember eszébe. A szakmai teljesítményei alapján bizonyára vitathatatlan tekintélyű Zachernek az őt faggató újságírói kérdésekre való válaszaiból most témánk szempontjából egyetlen konkrét pontjára koncentrálunk. Egyfelől – az alkoholizmus kezelésével kapcsolatban – azt állítja, „fel kell nőnie egy olyan nemzedéknek, amelyik tud kulturáltan alkoholt fogyasztani”, másfelől viszont (s ennek ellentmondva!) azt – egy külföldi magazin felmérésére való hivatkozással –, hogy „bár mi úgy tudjuk, hogy kis mennyiségű alkohol kifejezetten egészségvédő hatású lehet”, mégis, „az egészségesség szempontjából ajánlatos alkoholmennyiség a 0 gramm. Azaz a legegészségesebbek azok, akik egyáltalán nem isznak.”
Mit mond ezzel szemben a katolikus Anyaszentegyház?
„Az az állítás, hogy az »alkohol méreg«, így általánosságban nem igaz. Tapasztalt orvosok állítják, hogy egy felnőtt ember naponta megihat 40-50 gramm alkoholt (tehát másfél liter sört, vagy egy fél liter bort) anélkül, hogy egészsége kárt szenvedne. Az orvosok kimutatták, hogy az alkohol kis mértékben élvezve evés előtt az étvágyat fokozza és evés után az emésztést elősegíti. Azt is kimutatták, hogy azok, akik mértékkel isznak, átlag magasabb kort érnek el, mint azok, akik egyáltalában nem isznak. Néha az alkohol valóságos orvosság. Így például akit mérges kígyó harapott meg, kigyógyul, ha sok pálinkát iszik. Az influenzajárvány idején is tapasztalták, hogy az alkohol gyógyítólag hat ezen betegség ellen. Az ember szellemének sincs ártalmára az alkohol, sőt kis mértékben fogyasztva élénkíti a szellemi tehetségeket. Azt is megfigyelhetjük, hogy olyan népek, amelyek alkoholt fogyasztanak, a műveltségben előrehaladottabbak, mint a mohamedánok és a buddhisták, akiknek a vallása tiltja az alkohol élvezetét. Azok, akik az alkohol ellen harcolnak, tudják meg azt is, hogy a tőlük alkohol helyébe ajánlott italok, úgymint kávé, tea, csokoládé, szintén tartalmaznak mérget (koffeint és teint). Nincs tehát ok arra, hogy az alkohol mértékletes élvezetét tilalmazzuk.”
(Franz Spirago: Felnőttek katekizmusa. II. rész: Erkölcstan. A X. német kiadás nyomán átdolgozta: Dr. Scheffler Ferenc theologiai tanár. Budapest, 1929. Szent István Társulat. 155. old.)
A kereszténység tehát ismeri ebben is az „aurea mediocritas”-t, az aranyközéputat. Ám ami alighanem méltán döbbent meg bennünket, hogy egy olyan kitűnően képzett orvos, mint Zacher, a vele készült hosszas interjúban egy szót sem szól az igazi prevencióról, vagyis arról, ami a talán mégiscsak a legfontosabb: lelkünk egészségéről. Pedig olyan orvoskollégái, mint Bene Éva, Csókay András vagy Kásler Miklós a megmondhatói, mennyire létfontosságú lelkünk egészsége, maga az üdvösség, az, hogy Isten színe látására jutva üdvözüljünk majdan, s ezért kerüljük a maradandó, sőt sokszor halálos betegségeket előidéző erkölcsi bajokat. Emlékezzünk csak, mit mondott Kásler professzor, a jeles onkológus: ha betartanánk a Tízparancsolatot, nem lenne annyi rákos!
Igen, óriási az orvos felelőssége, különösen is, ha toxikológus. A szenvedélybetegségek elleni – amúgy természetesen nagyon helyes! – küzdelem azonban hamar csütörtököt mond, ha nem abból indul ki, hogy éljünk Isten törvényei, Krisztus akarata és Egyháza igazságai szerint. Ezt és ha kell, ennek részleteit is el kellene minden orvosnak mondania akárhányszor – de főleg, ha nagy nyilvánosság előtt kap szót –, mert ez tehát messzemenően nem csak a pap feladata! Gondoljunk csak végül a jeles néhai köpcsényi-körmendi szemészorvosra, Batthyány-Strattmann Lászlóra, aki betegeinek gyakran adott lelki tanácsot, egy jó katolikus könyvet, vagy küldte őket paphoz.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info