Tudom, talán rossz a cím, hányan tudják manapság már ugyanis, ki volt Szabó Dezső? Egyszer egy bölcsészkari felvételin az volt az egyik kérdés, kicsoda Püski Sándor? „Ő a kocsis a falunkban”– vágta ki magát a megkérdezett. Nos, ennek analógiájára persze nem csodálkozhatnók, ha Szabó Dezsővel kapcsolatban ugyanez történne. No de miért szól róla most mégis a fáma?
„Az elsodort falu” írója híres vagy hírhedt volt önmítoszáról is. Néhai tanárkollégája, Pintér Jenő szerint Szabó Dezső csak egy valaki előtt borul le valójában, és az önmaga. Egy lelkes híve – az író által kiadott-szerkesztett Ludas Mátyás Füzetek terjesztőinek köréből – pedig ekként fogalmazott:
„Egyszer a Gugger-hegyi kiránduláson Bognár József – aki akkor egyetemista volt – megkérdezte a Mestertől, hogy mi a véleménye a népi írókról. Gyorsan válaszolt Szabó Dezső: »Képzeljenek most a hegyoldalra egy kecskét, az a Szabó Dezső. Amit pedig elpotyogtat maga után – azok a népi írók.«”
(Részlet Eötvös Flóra tanítónő visszaemlékezéséből. Idézi Budai Balogh Sándor: „Megtöröm a villámokat”. Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről. Válogatta és szerkesztette: Balogh Sándor. Budapest, 2004. Püski – Magyar Líra Bt. 144. old.)
Ámde miért is idézem mindezt? Ünnepi – a kilencvenedik – könyvhét után vagyunk. A Duna-korzón egyre kevesebb volt a könyv, az író, pláne a kortárs. Utóbbiak műveit (tisztelet a néhány kivételnek!) kár lenne minősíteni – pláne Szabó Dezső idézett sorai után.
Felesleges pengeváltásokat elkerülendő, két dolgot leszögezek. Egyrészt nem óhajtok pálcát törni ezen Szabó Dezső-idézettel senki és semmi felett (azon túl, hogy az amúgy azért elgondolkodtató adalék életműve még jobb megértéséhez, netán további árnyalásához), másrészt viszont érdekelne, hogy vajon Szabó Dezső ma nem írná-e meg pont száz éve megjelent regényének, „Az elsodort falu”-nak folytatását, csakhogy annak címében a falut fővárosra cserélve? (És akkor még Kálmán Olga újdonsült szerepéről s a körötte folyó propagandáról nem is beszéltünk.)
Száz szónak is egy a vége: ha ma Szabó Dezső megszólalna, ismét lenne ribillió. Sőt csak most lenne igazán.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info