Nem tévedés, ilyen is született Magyarországon Kun Béláék 1919-es 133 napos terrorja alatt. Íme belőlük kettő: „I. Szüleiteknek nem tartoztok hálával, ők a saját gyönyörűségüökre nemzettek titeket… II. Az egykorúak közötti szerelem az, mely a legeredményesebb gyönyörökhöz vezet…”
Egy mára sajnos csaknem teljesen elfeledett felvidéki magyar írónő, Mezőssy Mária 1940-ben „Örvényben” címmel megjelent (1945-ben a kommunisták indexére került) regényéből – is – hajszálpontosan kiderül, mi volt a kommunisták legelső dolga: a lélek, a hit, az ifjúság megrontása. Ennek illusztrálására álljon itt a regény talán legfontosabb részletének ismertetése.
Hirtelen vöröskatonák tódulnak be a leánytanulók tanórájára, akik felismerik közöttük egyik egykori osztálytársukat, Jozefint. A vöröskatonák kiküldik az óráról a két addigi nevelőnőt: „Most mi tartunk órát, elvtársnők!”– mondják, elfoglalva a katedrát, majd így folytatja egyikük: „Kis elvtársnők! Vegyétek tudomásul, hogy ti már nem vagytok olyan kicsinyek, amilyennek szüleitek tartanak titeket.” Majd átveszi tőle a szót másikuk: „Úgy van! Felnőtt lányok vagytok! Tizenkét éves korban már felnőtt lányok vagytok. Tizenhárom éves korotokban már gyermeket is szülhettek. Jozefin! Írd fel a táblára nekik a tízparancsolatot a gyerekek számára…”
Az írónő végül is csak az első kettőt másolta ide:
„I. Szüleiteknek nem tartoztok hálával, ők a saját gyönyörűségükre nemzettek titeket…”
„II. Az egykorúak közötti szerelem az, mely a legeredményesebb gyönyörökhöz vezet…”
Amikor véget ért az „elvtársóra”, e szavakkal integettek az elvtársak a meghőkölt leányoknak: „Szervusztok kis elvtársnők! Jól megtanuljátok, mert eljövünk kikérdezni…”
(Mezőssy Mária: Örvényben. Budapest, 1940. A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének kiadása-Révai Nyomda, 62-65. old.)
E röpke részlethez kommentárul legyen elég csak annyi, hogy mindez sajnos nem a múlté. Aki tudja, minemű „trendek” vannak ma a liberális pedagógusok köreiben, azonnal észreveszi, mintha őket idéznék a fentebbi mondatok. Úgy tűnik, mégiscsak igaz a nyolcvanas évek végi vicc: „Áron bácsi, lehet rosszabb a kommunizmusnál?” „Hogyne fiam, ami utána jön!” Merthogy a második parancsolat mára olybá módosul, hogy nemcsak az egykorúak, hanem az egyneműek közötti szerelem is elég a „legeredményesebb gyönyörökhöz”.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info