A katolikus morálteológia tanítása szerint a bűnben végképp megátalkodottak akkor sem gyónnának a pokolban, ha lenne abban gyóntatószék. Igen, ez jut az ember eszébe, amikor szembesül azzal, miként folyik balliberális körökben a kommunizmus bűneinek kisebbítése, sőt tagadása. Mert is mond a balliberális tábor ilyenkor, a kommunizmus áldozatainak emléknapján is?. „De azok a nácik voltak a legkegyetlenebbek.” „Ők népirtók voltak, a kommunisták nem!”

A valóság azonban úgy tűnik, továbbra sem érdekli őket. Most a két világháború közti Magyarország egyik meghatározó protestáns vezető személyiségének vallomását szólaltatjuk meg ez ügyben:

„Amit a német propaganda mondott az oroszok garázdálkodásairól, az enyhített gyerekmese a rideg valósághoz képest. Az orosz katona féktelenségének nincs határa.”

(Protestáns hősök. 3. Félszáz portré az elmúlt fél évezred történelméből. Szerk.: Faggyas Sándor. Budapest, 2018. Press-Pannonica-Media–Euro Press Media, 204. old)

Raffay Sándor (1866-1947) evangélikus főpásztort idéztük. Ám van memoárjában egy másik nem kevésbé döbbenetes vallomás. Aki csak egy kicsit is ismeri az 1945-től hazánkban megkezdődött kommunista bosszúhadjáratot, tudja, hogy a kommunista pribékek között milyen sok volt a zsidó származású. Erre való tekintettel írta Raffay:

„A zsidók most mutatják meg igazi természetüket. Utálatos, hálátlan, komisz nép. Sohasem voltam antiszemita, de most azzá lettem és kezdem sajnálni mindazt, amit üldözésük enyhítésére az előbbi kormánynál tettem. Nem érdemelték. Elég csak a kommunista mozgalmat és az ott elhangzott beszédeket mérlegelni: nyilván áll mindenki előtt, hogy a zsidók az ország uralmára törnek: amilyen pipogya a polgárság és a diplomás osztály, ezt a törekvésüket hamarosan és akadálytalanul el is fogják érni.”

(U. ott, 204. old.)

Ugye nem kell egyik citátumhoz sem további kommentár?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info