Nem csitul ama kultúrkampf. Balog Zoltán miniszterelnöki biztosról szól a fáma most – hiába, vannak, akiknek Jézus születése sem ünnep. Az ember csak fogja a fejét. Másról sincsen szó, mint hogy megvédjük nemzeti identitásunkat és keresztény kultúránkat. És mi a helyzet a valóságban?
Van Szabó Dezsőnek („A elsodort falu” elsodort írójáról van szó) egy regénye, a „Segítség!” (1925) Ebben az 1920-as évek eleji „keresztény kurzus”-t állítja pellengérre. Egyik jelenetében a szerkesztőségben a főnök meghagyja valamelyik beosztottjának, hogy el ne felejtse hangúlyozni cikkében: csak a keresztény-nemzeti irány mentheti meg a magyarságot és ennek nyomatékosítása közben ne feledkezzen meg a „ zsidó métely” szidásáról.
Valahogy ez ötlik az ember emlékezetébe, ha ismeri Szabó Dezső életművét s annak pozitívumait értékelve Balog Zoltán tiszteletes megnyilatkozásaival szembesül. Igen, mi aztán megvédünk mindenkit, minden magyart mindentől, ami rossz, pláne a migrációtól. Azután síri csend. A migrációtól függetlenül is prosperáló liberalizmusról a derék kálvinista tiszteletesnek hogy, hogy nem, alig van szava. De emlékirataiban talán pótolja majd ebbeli mulasztását.
Balog Zoltán – nem, nem ama hajdanvolt Balogh páterről van szó! – a „ Magyar Idők” mai számában ezt nyilatkozta: „Nem volna szabad abba a hibába esni, hogy az alapján nézzük a művészetet, hogy az alkotó kormánypárti vagy kormányellenes. Hibának tartom, hogy úgy közelítsük meg a kultúrát, hogy jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális.”
Vannak helyzetek, amikor nincsen helye a finomkodásnak, az irénizmusnak, az indiferentizmusnak. Ilyen a mostani is. S innentől hiába is határolódik el Balog tiszteletes a jelenlegi váci püspöktől, amiért is az a kormányellenes tüntetőket bátorította „kitartásuk ”-ban, rajta marad a stigma: ő is liberális. Modern magyarsággal szólva ráadásul fullra.
Igen, Balogh tiszteletes rákos fekély a Fidesz testén, még ha ünnepi megnyilatkozásaiban, mint a mostaniban is, nem köti magát a kormánypárthoz. A lényeg, hogy annak jobbközepes (azaz valójában mégiscsak baloldali) szárnya alatt szórja szét a rákos sejteket. A liberális szárny képviselője, aki kétkulacsosságával többet árt, mint egy ellenzéki tüntető. Tekintettel arra, hogy amúgy sem egy szellemi potentát, kérdés, mikor szabadulnak meg már tőle az érintettek?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info