Amikor kérdeznek, akkor is hazudnak, és akkor is, amikor szembe néznek. Régi bölcsesség ez, eredendően azoké, akik már 1919-ben is láttak hazánkban kommunistákat. Ma már nem így nevezik magukat, mégis, lényük – lényegük – változatlan.
Lényegük az anarchia. A felforgatás – minden szinten. Teljesen mindegy, mi ellen tiltakoznak, legyen szó benzinárról vagy túlóráról. Nem ez a lényeg, hanem az akár vélt, akár valóságos problémákat meglovagolva való kormánymegdöntés.
Ilyenkor eszébe jut az embernek Csurka István, aki a „Vasárnapi Újság”-ban 1990. január 14-én beolvasott rádiójegyzetében így fogalmazott:
„A demokráciát sokan összetévesztik az anarchiával. A demokráciában vannak kényszerítő erejű szabályok, ezeket azonban a többség elfogadott akarata kényszeríti rá az összességre, és a törvények betartásának elsősorban belső késztetés az indítéka. Most mi, magyarok azért vagyunk zuhanófélben, mert a régi parancsuralom már megszűnt, a demokrácia szabályrendszere még nem alakult ki. És így, ahogy most történnek a dolgok Budapest városállamban, nem is fognak egyhamar.”
Mondta ezt Csurka akkor, amikor a tőkés elvtársak ijedten várták, mikor csomagolhatnak. De nem sokáig. Maradtak a helyükön. E méltán legendás műsorban Csurka nem rejtette véka alá az igazságot a rendszerváltozás-rendszerváltás elsikkasztásának okairól. A műsor egykori főszerkesztője, Győri Béla írja:
„Csurka szólt a rendszerváltás elsikkasztásáról. A privatizációról elmondta, „az uraknak” az volt az elképzelésük, hogy térdre kényszerítik a kormányt, de elsősorban a magyar gazdasági rendszert, hogy az egész magyar gazdaság áron alul kerüljön árverésre. És tudja-e a kedves olvasó, hogy ennek a kótyavetyének ki írta meg a forgatókönyvét? Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, meg Hetényi István, Kádár majdnem örökletes pénzügyminisztere. És arra hivatkoztak, hogy a szakma nevében beszélnek.”
(Győri Béla: Vasárnapi Újság. Különkiadás. Budapest, 2014. Kairosz, 154-155. old.)
Megpróbálták elhitetni, hogy már nem olyan vaskalapos, moszkvai kucsmákhoz tapadó marxisták vannak nyeregben, hanem olyan derék szocialisták, akik tudják a tutit – a „szabad demokraták”-kal egyetemben. És a valóság? Ismét Csurka fentebbi rádiójegyzetét idézhetnők:
„A gátlástalan érdekérvényesítés most a legnagyobb gátja annak, hogy eljussunk az áhított demokráciába. Amíg Magyarországon lehet népnemzeti gerincű magyarokat rágalmak özönével lehetetlenné tenni, amíg a megkülönböztetés alapelve a klikkhez, szektához tartozás, amíg ami népi, az eleve gyanús, amíg egy törpe kisebbség el tudja fogadtatni az egész társadalommal, hogy csak az ő igazsága az igazság, és minden, ami az ő körén kívülről jön, elvetendő, és amíg ez a magyarságnak mutatott – most radikálisan liberálisnak mondott – irányvonal ugyanazokból a marxista-lukácsista baloldali gyökerekből táplálkozik, mint a Kádár–Aczél-korszakban, addig nincs kilátás arra, hogy a magyarság nagy népi tömegei jól érezzék magukat a saját hazájukban.”
Aki nem hiszi, járjon utána, mondhatnók. Olvassa el Csurka „Dr. Utólag visszaemlékezése” című, remekbe szabott memoárját! Ám most csak maradjunk az 1990-es rádiójegyzeténél! Íme, alighanem az alábbi részlete verte ki végső soron a biztosítékot:
„Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Lenin-fiúk. Mi jöhet erre? Terror. Katonák. Vér és végső összeomlás.”
Hányan hittek mégis 1989-ben a Lenint szidó új Lenin-fiúknak! Akkor még ez talán megbocsátható volt persze. Sokan nem tudták, hogy zömük tényleg a Lenin-fiúk ivadéka. A „Dr. Utólag”-ban leírja Csurka, eleinte maga sem tudta, kicsoda Soros, és kik is a mellette felsorakozó „demokratikus ellenzék” tagjai.
Ma azonban, 2018 decemberében, látva, hogy a minap mit műveltek a Lenin-fiúk az Országháza körül és annak épületében, már nem lehet senkinek sem illúziója velük kapcsolatban. Elmúltak már azok az idők. Most a „kard ki kard!” ideje van.
Szóval Lenin-fiúk, Lenin-lányok jönnek. Igen, hát a szebbik nemből is verbuválódik ez a kaszt, bár amúgy náluk lassan mindegy, milyen neműek. Dolgoztak ezek életükben akár csak két percig is fizikai munkát? Egy tény: jönnek. De ugyebár csak akkor, ha – hagyjuk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info