Hosszasan idézhetnők statisztikákat, hány tudós volt a múltban mélyen istenhívő, és hány nem. Az utóbbiak száma elenyészőnek bizonyult az előbbiekhez képest.
Viszont ahol felütötte fejét a létező szociális bajokat meglovagoló, azokra azonban teljesen hamisan reagáló ateista propaganda, ott sajnos más volt a helyzet mindig is, főleg a nyugat-európai világban, éspedig a munkások, iparosok, kereskedők és parasztok köreiben.
Vegyük például Németországot! Ez az ország a tizenkilencedik század utolsó harmadában gazdaságilag Európa vezető hatalmává lett, ámde az első világháború idején bekövetkezett megroppantása előtt is már ijesztő volt ateistáinak arányszáma: 1912-ben bányászainak 40, fémmunkások 60, textilipari alkalmazottainak 75 %-a nyíltan ateistának vallotta magát, s eközben mindössze 7-17 % tartotta önmagát hívőnek, vallásosnak! (Kriege-Au Emil: Mentsük meg a proletár-gyermekeket! Katholikus Nevelés. A Magyarországi Római Katholikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesületének szakközlönye. 1918. március 20. 66. old.)
Próbáljon meg valaki ugyanilyen pontosságú statisztikával előállni a mai ottani viszonyokról! Bizonyára beszédes lenne e statisztika. Pedig 1912-ben ugyan kinek jutott volna eszébe mecsetet építeni Berlinben? Álltak, álltak a templomok, de…
Kár persze, mondhatnók, egyik országnak a másikra mutogatnia ateizmusügyben. (A fentebbi arányszámok, olvassuk az idézett lapszámban, „Magyarországon sem lehetnek sokkal jobbak, ha nem rosszabbak”.) Egy azonban mindig biztos: ahol felüti a fejét az ateizmus, ott léket kap a társadalom. Sőt bármi, ami emberi. Csak emlékeztetőül: amikor 1912-ben útjára indult a Titanic, jelmondata ez volt: „Ezt a hajót az Úristen sem tudná elsüllyeszteni!” El is indult hódító útjára. Az Úristen azonban másként döntött. (Tudjuk, hogyan.) Csak hát kérdés, vajon tanulunk-e döntéséből legalább azóta?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info