Egy fiatalember trienti szentmisére érkezett, s alig foglalta el helyét, amikor odalépett hozzá Savonarola: – Örülök, hogy itt vagy, feltéve, hogy nem vakolsz valahol. Ma már senkiről nem tudja az ember bizonyosan, honnan jön s hová tart. A fizimiska nem minden. Bizony az a gyanús, aki nem gyanús! Ott tartunk, hogy minden lehetséges.

Meglepte a fiatalembert e nem hétköznapi bemutatkozás. Azt hitte, hogy Virág elvtárs már a régmúlté. De hát nem. „Minden lehetséges” – visszhangzott a fülébe a most újra hallott mondat.

A szentmise elején és végén valami hetilapot is osztogatott aztán Savonarola, amiben mindig kiátkozott valakit. – Ez modernista, az cionista, a harmadik meg katolikus ugyan, de nem tomista, hanem skotista vagy molinista, vagy egyenesen zsinatos. A szertartás befejeztével már a kápolnán kívül is hallani lehetett fennhangon mondott monológját:

– Gyerekek, nézzétek ezt a lapot! Ebben nemcsak az áll, hogy nyugdíjas és autóvezető vagyok, hanem hogy tomista is. Nem tudom, magamon kívül létezik-e még ilyesvalaki ma Magyarországon, de nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy…

– Nohát, te meg hogy kerülsz ide? – szakította félbe hirtelenül mondandóját, amikor megpillantott egy betoppanó, általa amúgy már régóta ismert újságírót. – Gondolom, téged se Szent Tamás vonzalma hozott ide, hanem valami más. De ne szólj semmit, így is mindent leolvasok rólad.

A fiatalember vigasztalódott. Eszébe jutott, volt, akit meg azzal üdvözölt Savonarola, hogy nagy utat tett meg a zsinagógától a templomig. De szeme idegességet árult el ezúttal is. – Miért nem hisznek nekem, amikor pedig tudom, hogy mindenki gyanús. Ma is pont az a gyanús, aki nem gyanús, minthogy – minden lehetséges. – fortyogott magában.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info