Mi is az uzsora? „Más megszorultságának kihasználása a felek kölcsönös szolgáltatásai közt mutatkozó nagy aránytalanság által. Ily értelemben uzsora az ártúllépés, áruuzsora, árdrágítás (lánckereskedés), áruelvonás, árukicsempészés, munkabér-uzsora.”
Így fogalmaz a Bangha Béla szerkesztette Katolikus Lexikon (IV. köt. 425. old.). Nem véletlen, hogy hosszú évszázadok óta folyt az uzsoraellenes küzdelem szerte Európában. Különösen is élessé vált a vele szembeni harc a tizenkilencedik század második felében, a szabadversenyes kapitalizmus felvirágzásakor. Szinte nincsen olyan akkor megjelent keresztény sajtótermék, amely ne ítélné el. Most álljon itt közülük egyből az alábbi szemelvény:
„Az uzsora egyik leggyakoribb oka a német paraszt tönkrejutásának. Németországban az uzsorás rendszerint zsidó. A zsidó uzsorás az uzsorások között legveszedelmesebb. A zsidó nem elégszik meg azzal, hogy csak azokat keríti hálójába, akik önként jönnek hozzá. Ő fölkeresi a parasztgazdát saját házában, beavatja magát ügyeibe, tanulmányozza gyengeségeit, kifirtatja titkait és mikor a zsákmányt már késznek találja, rája veti magát és fölfalja. A hálójának egyik szögletében lesben levő pókhoz lehetne a zsidót hasonlítani, amely gyorsan tör a légy életére, mihelyt ez elég oktalan a hálóba jobban belekeveredni. A kis gazdának tehenet, földet, vetőmagot és pénzt kínál. Ha a szerencsétlen valamit elfogad, adóslevelet irat vele alá és száz közül kilenczven esetben a gazda menthetetlenül el van veszve. Szinte észrevehetetlenül a zsidó uzsorás áldozatává lesz. Ettől fogva a zsidó beleegyezése, vagy közvetítése nélkül se el nem adhat, se nem vehet. Ezé minden, ami a szántóföldön terem, ami az istállóban gyarapodik. A zsidó kénye szerint rendelkezik a borjuval, az ökrökkel, a terméssel. A tizenharmadik század szolgasága csak játék volt a mai eladósodott gazda függő viszonyaihoz képest. Ha a gazda kedve szerint akar egy csirkével vagy juhocskával rendelkezni, ott terem a zsidó a kötelezvénynyel és a pénzt kéri. Ez a fenyegetés az adósnak minden bátorságát megtöri és meggörnyedve megy el az uzsorás kandiumi igája alatt. Személyes tapasztalás kell arra nézve, hogy fogalmunk legyen a zsidó zsarnokságáról a német falvakban. Ezt a szörnyűséget látni kell, hogy megmagyarázhassuk, honnan az a több milliárd teher, mely a német földre nehezül. A mezőgazdasági válság, melyben benne vagyunk, természetesen a zsidó pénzügyi műveleteinek szörnyen kedvezett. Az arany kor kezdetét látta benne. Minél több bajban volt a gazda, a zsidónak annál jobban hatalmában volt. A földmivelő néposztály nehéz helyzete végre tehát az uzsorának rettenetes elhatalmasodásához vezetett.”
(Kannengieser A.: A német katholikusok. Fordította: Hérics Márton-Rudnay Alajos. Győr, 1896. Győregyházmegye Könyvnyomdája. 131-132. old.)
Persze mindehhez azért van két hozzáfűznivaló. Az egyik, hogy az uzsorát nem csak zsidók űzték:
„A háború utolsó esztendeje teljesen materialistává tette az egész társadalmat. Ennek a materialista irányzatnak természetes dudva-kinövése az óriási áruuzsora, melyet nemcsak batyus zsidók, hanem földesurak és asszonyok, a jámbor falusi nép is éppoly lelketlenséggel űztek, mint a kaftános kereskedők. A pénzbőségnek természetes következményei sem maradhattak el: a fényűzés és az élvezetvágy, melyek nemcsak a hadimilliomosok bűnei, hanem a mándlis falusi lányoké és asszonyoké is.”
(Mihályfi Ákos dr.: Lélekmentés a nagy világégés után. Budapest, 1920. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 11. old.)
A másik, hogy nem volt kötelező belemenni az uzsorába. Csak kényelmesnek tűnő megoldás volt. Mindenesetre az uzsorapolitikával kapcsolatos ijesztő tapasztalatok rávilágítanak arra, milyen sok olyan ember volt s van, aki olvasatlanul is aláír bármit, amire rábeszélik, aki képes egy tál lencséért akár ingét is eladni. Aztán csodálkozik, mire ment vele.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info