Amit eszel, azzá leszel, tartja az ősi közmondás – és milyen igaz! Érdekes, jómagam sohasem térek be a sokak szerint oly ínycsiklandozó McDonalds – köznyelven meki – éttermeibe. Volt gyermekszobám ugyanis, így tudom, mi a természetes és mi nem.

Újra kereng a világhálón egy amúgy vagy öt évvel ezelőtt megosztott hírcikk arról, hogy Jamie Oliver bebizonyította: a marhahús használhatatlan részeit ( inak, zsiradék, porcok) ammónium-hidroxidban áztatják, amely feloldja az ehetetlen részeket, és egységes péppé változtatja azokat. Jamie Oliver szerint az így keletkezett „rózsaszín iszap”, amelyből a hamburger húst készítik, emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan, sőt még háziállatokat sem szabadna etetni vele, mert az ammónium károsan hat az ő szervezetükre is. A világhírű szakács, aki amúgy nagy hamburger rajongó, régóta küzd a „fast food” ipar ellen, dokumentumfilmet is forgatott erről, és több interjúban, televíziós műsorban is szót emelt már a legnagyobb gyorsétterem-lánc eljárásai miatt.

Persze mondhatnók, semmi baj nem lenne a hamburgerrel. Nyisztor Zoltán egyik memoárjában (Ami a vallomásból kimaradt, 1971) arról ír, hogy a huszadik századelőn a máramarosszigeti piacok lacikonyháin megszegtek egy cipót, majd mindenféle sülttel és végül savanyúsággal bélelték, s ez tekinthető valójában a később hamburgernek elkeresztelt étek elődjének. Hogy nem magyar eredetű? Annyi minden más sem – gondoljunk csak a borsra, a paprikára, a paradicsomra, a burgonyára.

Nem az eredet hát a tragédia, hanem a készítés, vagyis, hogy miből is van ama gusztusosnak látszó húsos zsemlyeszerűség. Jamie Oliver szakember. Gasztronómus. Ha valaki, ő tudja, hány az óra e téren. De nekem, engedtessék meg, továbbra is csak Nyisztor jut eszembe. Ugyanezen művében olvassuk:

„A friss kiomló vért egy edényben felfogták s valami hagymás zsírban azonnal kisütötték. Aztán jött a legszebb jelenet, az ünnepélyes perzselés, hogy a szőre leégjen és lekaparható legyen. Mi gyerekek hordtuk a máglyához a szalmát s a felnőttek egyengették el, hogy a lángok egyenletesen érjék. A boncoláshoz leakasztották a fáskamara ajtaját s a konyhában már nagy kondérokban főtt a víz a hurkába való zsinegek megfőzésére. Aznap szokatlanul bőséges ebéd volt orja-levessel és friss hurka-kolbásszal. Ilyenkor még mi gyermekek is bort kaptunk, hogy a zsíros ebéd meg ne ártson. De most már nyugodtan néztünk a tél elé. A nagy zsíros bödön tele volt habfehér tiszta zsírral, a töpörtyű garmadával állott a spájzban, a kéményben meg ott lógtak a kolbászok, sajtok, bordák, karmonádlik. A sonkákhoz azonban húsvétig nem volt szabad hozzányúlni.”

Más világ volt, bár mintha már abban az időben is ágáltak volna amellett, hogy legyenek mesterséges élelmiszerek. Sőt jóval régebben. Tessék csak elővenni Madách tragédiáját és felütni a tizenegyedik (a falanszteri) színt. Mintha a McDonalds hálózatot prófétálta volna meg benne. Szóval vannak igazmondók, Madách Imrétől Jamie Oliverig.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info