A közismert rockoperát idézve: „Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk / E földön nála nincs nagyobb erő.” Nagyon jól tudták ezt Szent István korának magyarjai. Az „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű középkori énekvers-ciklus egyik strófája szerint ugyanis „Virágos kert vala / Híres Pannónia / Mely kertet öntözé / Híven Szűz Mária.” Miért is volt virágos kert, illetve kinek volt köszönhető ez?
Amikor augusztus 20-án, Szent István temetése és 1083-ban Szent László király által való szentté avatása napján első magyar királyunkról megemlékezünk, rendszerint a bölcs államférfiút, államalapítót szoktuk hagyományosan köszönteni. Büszkén emlegetjük birodalomalkotó és államszervező tehetségét, erényes életét, azonban mégis olybá tűnik, mintha éppen legnagyobb tettéről feledkeznénk meg.
Mi volt ez? Szent István fiához, Szent Imre herceghez írt „Intelmei” (1028) legelső fejezetében a katolikus hit megtartását hangsúlyozza a magyar birodalom megtartása érdekében (a belőle közölt idézetek forrása: Szent Imre-Emlékkönyv halálának kilencszázados évfordulójára. Szerkesztették: Harsányi Lajos és Tordai Ányos. Budapest, 1930. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Rt. 175-177. old.):
„Mivel a királynak katholikus vallású hívőnek kell lennie, azért intelmeink között az első hely a szent vallásé.
Kedves Fiam! Különösen megparancsolom és tanácsolom neked, hogyha a királyi korona dicsősége szíveden fekszik, a katholikus és apostoli hit megőrzésében minden alattvalódnak példányképe légy és az egyházi férfiak téged méltán nevezzenek a keresztény vallás hívének. Ezen vallás nélkül pedig, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem tartanak. Mert akiknek nincs igaz hitük, vagy ezt jó cselekedetekkel ki nem egészítik: sem itt nem uralkodnak tisztességesen, sem az örök élet részesei nem lesznek. Ha pedig a hit paizsát megtartod, megleszen neked az üdvösség sisakja is. Ezen fegyverekkel igazán harcolhatsz látható és láthatatlan ellenségeiddel.”
Ma is roppant időszerű szavak. Sokan úgy gondolják jelenleg is, hogy életünkben a vallás mellékes. Mindegy, ki miben hisz. Csak higgyen. Nem. Szent István teljesen ellentétesen gondolkodott. S miért?
„A hit, amelyről itt szó van, ím ez: Hidd és minden kételkedés nélkül valld a mindenható Atyaistent, minden teremtménynek alkotóját; az ő egyszülött fiát, a mi Urunkat Jézust, aki az angyal üdvözlésére Szűz Máriától született és az egész világ üdvösségeért a keresztfán szenvedett; a Szentlelket, aki a próféták, apostolok és evangélisták nyelvén szólott; a tökéletes, föloszthatatlan és szeplőtelen egy istenséget. Ez a katholikus vallás, melyet – mint szent Athanáz mondja – ha valaki igazán és erősen nem hisz, nem üdvözülhet.”
Legalább két és fél évszázada állandó támadásoknak van kitéve a katolikus hit hazánkban is. Magukat nagyon magyaroknak tekintő honfitársaink részéről is, sajnos. Ám kérdés, tudnak-e helyébe jobbat ajánlani, és mégis mi történt volna hazánkkal, ha nagyjai neme hittel éltek volna?
„A királyi palotában a vallás után a második hely az egyházé, melynek magvát Krisztus rakta le, az apostolok és a szentatyák meg tovább ültették s végre az egész világra szétterjedt. S ámbár mindig új sarjat hajt, némely helyeken mégis ősinek tartják. Ez, kedves fiam, a mi országunkban még egészen fiatal. Ezért óvatosabb és gondosabb őrökre van szükség, hogy az a jó, amit az isteni kegyelem nekem érdemtelennek megengedett, a te hanyagságod által tönkre ne menjen.
Aki az egyház méltóságát kisebbíti vagy bemocskolja, az Krisztus testét megcsonkítja. Ha valamely szerencsétlen az egyház tagjait vagy kisdedeit megbotránkoztatja, az evangélium szavai szerint méltó arra, hogy a nyakára malomkövet kössenek és a tenger mélyébe vessék. Azért, fiam, napról-napra buzgón állj őrt az egyházban, hogy inkább gyarapodjék, mint kárt szenvedjen. A régi királyokat is azért nevezték Augustusoknak, mert növelték az egyházat. Te is így tégy, hogy koronád minél dicsőbb s életed minél boldogabb és hosszabb legyen.”
Az „Intelmek” e két további részlete szintén rendkívül időszerű. Sokan ma is azt vallják – az 1789-es francia forradalom szellemisége alapján –, hogy a katolikus egyház ne avatkozzon bele az állam életébe. Válasszuk szét az egyházat az államtól teljesen! Legyen egyház az államban, de ne több, mint egy kulturális vagy karitatív intézmény a sok többi között.
„A főpapi rend a királyi szék dísze; s ezért a királyi méltóság előtt a harmadik hely a főpapoké. Kedves Fiam! úgy őrizd őket, mint a szemed világát. Ha ők jóindulattal vannak irántad, egy ellenségtől se félj. Ha ők megbecsülnek, biztos leszel mindenben; az ő könyörgésük ajánl téged a Mindenhatónál. Mert őket tette az Isten az emberi nem őrzőivé, a lelkek és valamennyi egyházi méltóság gondviselőivé s a szentség kiszolgáltatóivá. Náluk nélkül nincsenek sem királyok, sem országok. Az emberek vétkei az ő közbenjárásukra töröltetnek el. Nekik adatott hatalom, hogy a bűnösöket vétkeiktől föloldják vagy megkössék. Isten örök törvényt szabott reájok; elkülönítette őket az emberektől; saját nevének és szentségének tette őket részeseivé és megtiltotta, hogy az emberek őket meg ne feddjék. Isten fölkentjeit sérti meg, aki az egyházi renden levő embereket, az isteni és egyházi határozat ellenére, hamis vádakkal illeti és őket a világi törvényszék elé idézi. Meg is tiltom neked, fiam, hogy így ne tégy, ha boldogul akarsz élni és királyságodat meg akarod dicsőíteni; mert az ilyen dolgok legjobban megbántják az Istent.”
Vagyis Szent István tudatában a katolikus hit és a katolikus Egyház, Jézus és Róma egyazon fogalmak voltak. Soha a keresztény katolikus világ székhelyével, Rómával, nem volt konfliktusa. A korabeli egyházi krónikások semmilyen kifogással nem éltek személyével és uralkodásával szemben.
Mindemellett nagysága talán legfőbb záloga, hogy 1038. augusztus 15-én, közvetlenül halála előtt felajánlotta hazánkat a Boldogságos és Szeplőtelen Szűz Máriának e szavakkal:
„Mennyei Királyné, megváltónk dicső eszközlője! Pártfogásodra legyen bízva végső esdeklésemmel az ország, a honnagyokkal s az egész néppel együtt, akiktől végbúcsút véve kezedbe ajánlom lelkemet.”
(Strecke Ernő: A királynő apostolai. Elmélkedések, szentbeszédek, lelkigyakorlatos naplók, kongreganista nyilatkozatok. Budapest, 1938.Apostolok Királynője Úrhölgyek Mária Kongregácója-Korda Rt. Nyomda, 49-50. old.)
Szent István tudta, hogy Mária által jutunk el Jézushoz (per Mariam ad Jesum). Ezért, hogy történelmünkben Szűz Mária a legfőbb oltalmunk. Gondoljunk csak bele, mi minden őrzi emlékét! Ennek illusztrálására álljon itt az alábbi részletesebb összeállítás:
Szűz Mária képe őseink fegyverein és zászlóin
„I. Szűz Mária nevét rávésni a fegyverekre, kopjákra, már az Árpád-házi királyok alatt volt szokásban őseinknél. Főképpen dívott e kegyeletes szokás szent László királyunk idejében. Magáról szent Lászlóról írja Fridvalszky: »Sisakja, pajzsa, kopjája szűz Mária képével és nevével volt díszítve.« (Balogh, B. V. Maria, p. 321.)
Hollós Mátyás királyunk (1458-1490) pajzsán, mely jelenleg is a bécsi fegyvertárban látható, a következő felirat olvasható:
»Sancta Dei Genitrix Maria,
Interpella Filium Dei pro rege Mathia.«
Azaz:
»Istennek szent szülője Mária
Kérd Istennek Fiát Mátyás királyért.«
1895-ben gróf Zichy Jenő a Kaukázusban tett tanulmányútja alkalmával az egyik törzsfőnöknél talált egy kardot, melyen a következő felirat volt rávésve: »Maria Patrona regni Hungariae«: »Mária Magyarország Pátrónája«. A kard miképp került Kaukázusba, azt nem sikerült megtudnunk; de mind a mellett fényes bizonyítéka annak, hogy őseink nem a vasban és kardjukban bizakodtak, hanem szűz Mária hathatós segítségében. (Kath. Nev. 1896. 166. l.)
»És végre mily eleven hit égette be a pallos aczélába a könyörgő fölírást: »Mater Dei, Memento mei« (»Isten anyja, emlékezzél meg rólam«), hogy még a halálra ítélt is, élete utolsó pillanatában, mikor feléje suhint a hideg vas, emlékeztetve legyen Mária közbenjáró irgalmára.« (Ruschek, Üdvözlégy Mária, Bp. 1898. 131. l.)
II. A boldogságos Szűz képével ellátott hadi lobogót először használt Máriasi Márk szepesi főúr 1328-ban. Midőn a magyar sereg inogni kezdett, fogta a szent Szűz képével ellátott lobogót s felkiáltott: »Senki ne féljen, Isten vagyon velünk, ihon vannak az máriás seregek«! (Balogh, i. m. 45. p.)
A törökök elleni harczokban Hunyadi János és Kapisztrán szent János a hadi zászlókon szűz Mária képét használta. 1453-ból való zászló jelenleg is meg van Fraknó várában. Vörös szövetből készült. Rajta Magyarország Védőasszonyának a képe. A szent Szűz vonásai eléggé jól észrevehetők. (Balogh, i. m. 322. p.)
1526-ból Zalka prímás bandériumának zászlója Mohácsnál szintén Máriás lobogó volt, melyet Mária királyné saját kezűleg hímzett volt. A zászló zöld selyemből készült, rajta e fölírás: »S. Maria ora pro nobis Amen. Regina Anna Maria Aeppo Strigoniensi 1526«. (»Sz. Mária könyörögj érettünk. Ámen. Anna Mária királyné az esztergomi érseknek. 1526«). A másik oldalon: »Pro Deo, Rege et Patria«.(»Istenért, királyért és hazáért«). A zászlórúd végén szűz Mária szobrocskája volt megerősítve. (Balogh, i. m. 322. p.)
Mily eleven bizodalom és kegyelet a boldogságos Szűz iránt sugárzik az alábbi emlékből: »Zászlórészlet, piros damaszt selyemből, beszőtt virágdísszel. A hosszúkás négyszög alakú zászlódarab, melyhez a rúd egy darabja is hozzá van fűrészelve, egyik oldalán a szűz Anya, balján a gyermek Jézussal, aranysugarak által körülvéve, szépen van festve; fölötte pedig e hiányos fölírás: …RIA PATRONA H… (Kiegészítve: Maria Patrona Hungariae; Mária Magyarország Védőasszonya) olvasható. A másik oldalon Magyarország czímerét és a szintén hiányos fölírást látjuk. A zászló mindkét oldalát a fölirat fölött növényi ornamentikával festett és aranyozott szalag ékesíti.«
»A hagyomány szerint: Batthyány Károly a mohácsi csatában nem akarván a boldogságos Szűz alakjával ékesített zászlaját a pogány törökök kezébe jutni hagyni, miután a nagy zászlót egészen el nem vihette, kivágta abból a Szűz Anya képét és ruhája alá rejtve szerencsésen eljutott németújvári várába, hol azt azóta kegyelettel őrzi a család«. ((Dr. Szendrei János: Magyar hadtörténeti emlékek az ezredéves országos kiállításon. 265. l.)
Az 1741. október 10-iki országgyűlésen a karok és rendek azt követelték a királytól, hogy ezentúl is a hadi zászlók egyik oldalán ott legyen a boldogságos Szűz, mint »Magyarország Védőasszonyának« a képe, a másikán pedig az ország czímere.”
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 3. szám, 81-83. old.)
A szombatnak, mint Szűz Mária napjának, megülése őseinknél
„Őseink, mint szűz Mária buzgó tisztelői, kezdettől fogva szombat napját, mint szűz Mária napját ülték meg.
Így szent Gellért csanádi püspökről életírói feljegyezték, hogy minden szombaton szűz Mária oltáránál mondotta a szentmisét. (Balogh. B. V. Maria 37. l.)
Muthmerius szepesi prépost 1273-ban hagyatékának nagyobb részét a káptalannak hagyta ama kikötéssel, hogy minden szombaton szűz Mária kápolnájában a boldogságos Szűzről szóló mise mondassék, s a »Salve Regina« kar-ima énekeltessék. (Balogh. i. m. 43. l.)
Egyházdeáki (most Divék, Nyitra megye) Péter és Egyed 1342-ben elősorolván a plébánia számára tett adományokat, a következő feltételt fűznek az adománylevélhez: »Ezt az egészet a plébánosnak hagyjuk, oly kikötéssel, hogy örök időre minden szombaton a boldogságos Szűzről szóló misét »Salve Sancta Parens« mondja, s a kántor a mise alatt énekelje az »O Maria Mater Xti« kezdetű antiphonát«. (Balogh. i. m. 776. l.)
Bolessón (Trencsén vármegye) 1381-ben létesült plébánia. Ellátásáról gondoskodott a szkalkai apát; a bolessói pap ennek fejében, a többi közt, minden szombaton szűz Mária tiszteletére (honori Magne Domine) tartozott misézni. (Dr. Chorényi. Adatok az illavai r. k. plébánia történetéhez. 4. l.)
Herczeg Eszterházy Pál nádor (1635-1713) minden vára és kastélyának kapuja fölé szűz Mária-szobrot tétetett s elrendelte, hogy e képek előtt minden szombaton lámpa égjen. Utódai ezen rendelkezésnek mai napig is eleget tesznek. (»Sz. Cs. Napt.« 1897. 39. l.)
Szörényi László, a szentség hírében megholt (1670-1752) szerémi püspök, midőn még Nyitrán kanonok volt, »tiszteletét a boldogságos Szűz iránt az által tanúsította, hogy minden szombaton éjjeli 11 és 12 óra között a lakástól félórányi távolságra fekvő kövesdhegyi szűz Mária-templomhoz hű és titoktartásra kötelezett szolgája kíséretében mezítláb zarándokolt; és ezen 15 évig folytatott ájtatossági gyakorlatai közben alig találkozott valakivel, és senki sem tudott azokról«. (Vagner, Adalékok a nyitrai székes-káptalan történetéhez. 290. l.)”
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 4. szám, 100-101. old.)
Szűz Mária képe a koronázási ékszereken
Ott találjuk szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának a képét a koronázási ékszereken is.
A korona alsó részén, Jézus Krisztus és az apostolok képei között, ott látható a boldogságos Szűz képe is.
A paláston szintén meg van szűz Mária képe. A képet ezen fölírás övezi kiörül: Emicat in coelo sancte genitricis imago. (Az égen tündöklik Isten szent Anyjának a képe.)
Szűz Mária tisztelete a czéheknél
Gyermeki kegyelettel és tisztelettel viseltettek a boldogságos Szűz iránt az egyes czéhek is. Szűz Máriát védőasszonyukként tisztelték, képét a czéh czímerében vésették, és zászlójukra hímeztették.
Így például a mézeskalácsosok és viaszárusok azért tisztelték védőasszonyuknak szűz Máriát, mert ő hozta e világra a minden édesség forrását, és a világ világosságát. Szűz Mária képe ott ragyog a mézeskalácsosok czímerében és zászlóján. Így volt ez nálunk, de más országokban is.
Igen érdekes például a bécsi pékek czéhének pecsétje a XIV. századból. Góth mennyezet alatt áll a boldogságos Szűz, karján az isteni kisdeddel. A szent Szűz lábai mellett látható süteménnyel telt kosár.
Szintén szép vallásos lelkületre vallnak az alsó-meczenzéfi (Abaúj-Torna megye) hámorkovácsok czéhének szabályai, melyek III. Ferdinánd idejéből valók. Az I. §. a czéh zászlajáról szól, és meghatározza, hogy az egyik oldalon szűz Mária képe legyen festve.
Szűz Mária tiszteletének általános és népszerű voltáról ez irányban számtalan adat tanúskodik.
Szűz Mária tisztelete és a megtértek
A megtértek közül igen sokan még megtérésük előtt igaz bensőséggel tisztelték szűz Máriát.
Veresmarti Mihály (1572-1645) megtérése előtt a boldogságos Szűz tiszteletét kegyeletesnek és magasztosnak tekintette, s jól esett neki hozzá fohászkodni, a hymnus szép szavaival:
»Tu nos ab hoste protege,
In hora mortis suscipe.
(Ellenségtől légy védelmünk,
Végóránkon segedelmünk.)
(Ipolyi, Veresmarti élete. II. k. 200. l.)
Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor neje, sok gúnynak volt kitéve, mert a katholikus egyházba visszatért. Az egyik gúnyversben azt vetik szemére, hogy a szent Rózsafüzért imádkozza:
»Olvasókra
Sok szapora
Avékat mondék.«
(U. o. 661. l.)
Hasonló közbeszéd tárgya volt, midőn az egyik udvarhölgy kibeszélte, hogy a fejedelemnő esténkint az »Ave Mariá«t szokta imádkozni. (Frankl. Pázmány Péter és kora. II. k. 306. l.)
Szűz Mária ünnepeinek megülése hazánkban
Buzgó szívvel ülte meg a magyar Nagyasszonyának az ünnepeit.
Szent István első királyunk rendelete szerint szűz Mária mennybevitelének ünnepét (augusztus 15.) mindig a legnagyobb ünnepek közé sorozták őseink. Innét az elnevezés is: »Nagy-Boldog-Asszony napja«.
Szent László, a Mária-király, törvényeiben a megtartandó ünnepek közé sorozta a boldogságos Szűz ünnepeit is.
Midőn II. Lajos 1525. február 2-ára – Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén – magához tanácsra kérette az urakat, azt üzenték neki, »hogy Istennek hála, még nem lutheránusok, és Magyarország Védőasszonya ünnepét ájtatosan meg akarják ülni«, s nem is mentek el.
Érdekes ama rendelet is, melyet 1733-ban bocsátott ki Pálffy János gróf Pozsonyban. E rendeletben, mely szigorú büntetést szab ki az ünneprontókra, következő Mária-ünnepek fordulnak elő: Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.); Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (márczius 25.); Sarlós Boldogasszony napja (július 2.); Nagyboldog Asszony napja (augusztus 15.); Kisasszony napja (szeptember 8.) és Boldogasszony fogantatása napja (deczember 8.).
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 5. szám, 130-132. old.)
Szűz Mária tisztelete és a hazai tanulóifjúság
Jámbor elődeink szeges gondját képezte az, hogy a tanulóifjúság minden jó iránt fogékony szívébe átplántálják a boldogságos Szűz Mária tiszteletét.
Így a pozsonyi káptalan 1365. április 15-én elrendelte, hogy Jakab városbíró lelke üdveért, mivel a pozsonyi iskolát saját költségén helyreállította, a tanító az iskolás gyermekekkel naponkint a boldogságos Szűz tiszteletére a »Salve Regina«-t énekelje. (Dr. Schönvitzky. A pozsonyi kir. kath. főgymn. története. Pozsony, 1896. 487. l.)
Zsolnán az egykori gimnázium épületét egy nagyobb méretű szűz Mária-kép ékesíti. A kép eredete a Jézus-társasági atyák idejébe nyúlik vissza, kik 1673-ban kezdték meg a tanítást a zsolnai gimnáziumban. Ezen Mária-kép előtt minden szombaton a tanuló ifjúság elénekelte a loretói litániát. 1780-ban a gimnáziumot szent Ferenczrendiek vették át, kik alatt az a változás történt, hogy a litánia helyett a szombati szent mise alatt a tanuló ifjúság a rózsafüzért imádkozta. (Tek. Ballay K. szíves közlése 1901. IV. 15.)
Prachner János, egykor főhadbiztos, a pozsonyi trinitáriusoknak 1730-ban oly czélból hagyott 275 forintot, hogy abból havonkint két szegény tanuló jutalmaztassék, a kik kolostoruk (ma vármegye háza) mellett álló Mária-szobor előtt esténkint a loretói litániát s a megfelelő antiphonát énekeljék.
A trinitáriusok eltörlése után (1782-ben) a vallás-alap javára foglalták le az alapítványt, azonban teljesen az alapító szándéka szerint kezelték.
A XIX. század huszadik éveiben az alapítvány természetében az a változás állott be, hogy a tanártestület az év elején kiszemelt két tanulót, kiknek kötelességük volt minden szombaton elimádkozni a loretói litániát az alapító emlékére. (Dr. Schönvitzky i. m. 438. l.)
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 6. szám, 163-164. old.)
Szűz Mária, mint hazánk Védőasszonyának ábrázolása
Szent István királyunk hagyományából tiszteljük és valljuk a boldogságos Szüzet hazánk Védőasszonyának. Több festőművész iparkodott a boldogságos Szüzet úgy festeni, hogy a kép őt mint hazánk Védőasszonyát ábrázolná.
Lássunk egy-két képet.
»Az egykor szent Adalbertről czímzett, de 1453-ban Széchi Dénes bíboros esztergomi érsek által a boldogságos Szűz tiszteletére is fölszentelt főszékesegyházban volt a szép szeretet édesanyját ábrázoló kép, a mint ő isteni gyermekét karjain tartva, balról szent István királytól, és karddal fegyverzett angyaltól, jobbról pedig szent Béla püspöktől és kezében tömjénfüstölőt tartó levitától környeztetik. A szent király e könyörgést intézi az Isten anyjához: Suscipe Virgo pia! mea regna regenda Maria! Melyekre a kegyes Szűz e szavakkal felel: Suscipio servanda tuis si iura sacrorum sumat Adalbertus! Szent Béla pedig e szavakat tartja kezében: Annuo Virgo tuis iussis, ac exequar, quod vis!«
1778-ból bírunk szintén egy képet, mely a boldogságos Szüzet, mint hazánk pátrónáját ábrázolja. »Jobbján szent István térdelve ábrázoltatik, a mint a szent koronát neki fölajánlja, hátterében szent Imre és szent László állanak. Vele átellenben három, a szentek dicsfényével, a középső a vértanúság jelvényeivel is ékes főpap térdel, a fölajánlást a királlyal egyértelműen végezvén.« (Ruschek, Üdvözlégy Mária. 135. l.)
Az újabb időből Szoldatics festette meg a boldogságos Szüzet, mint Magyarország Védőasszonyát. Képe művészi alkotás, melynek eredetije mélt. s főtiszt. br. Hornig Károly veszprémi püspök úr birtokában van. Szoldatics képe ezen eszmét fejezi ki: »Szentjeit a magyarnak: szent Istvánt, szent Lászlót, szent Imrét, szent Erzsébetet s a három szent nőtestvért: Margitot, Jolántát és Kunigundát, Nagyasszonyunk égből áradó segítsége vezette életök útjain, föl az oltárra, mely előtt tisztelettel könnyezzük szent emléküket.« (Dr. Mohl, A Mária-congregatiók története. IX. l.)
Az 1900. évi téli tárlaton Csók István állított ki egy képet »Patrona Hungariae« (»Magyarország Védőasszonya«) czímmel.
A képen szűz Mária ölében tartja a gyermek Jézust, míg jobbjában a kettős kereszttel ellátott magyar birodalmi almát. A bírálók a szűz Anya kidolgozását ihletett és művészi munkának mondják, azonban az egyházi művészettel össze nem egyeztethető dolog, hogy valaki szűz Máriát magyar, vagy más nemzetiségű ruhában ábrázolja.
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 6. szám, 164-165. old.)
Szűz Mária képe a régi magyar pénzeken
I.
Szűz Mária tiszteletét hirdették a régi magyar pénzek is, melyeken ott ragyogott a boldogságos Szűz képe. Az első Mária-képpel vert pénz IV. Béla rézpénze a tatárjárás utáni időből (1260 körül). A pénz körirata »Sancta Maria«. Az egyik felén a boldogságos Szűz igen elmosódott képe látható.
Ezután megszűnik Hunyadi Mátyás idejéig, 1471-ig, kinek arany és ezüstpénzein előjön szűz Mária képe a kis Jézussal. A »Patrona Hungariae« körirat legelőször Mátyás ezüstpénzein fordul elő. A körirat az egyes pénzeken »Patrona Hungariae« változatban van rávésve. (Egyesek Mátyás király pénzeit aquilleai befolyás alatt készülteknek mondják, s azt hiszik, hogy Rajmund aquillejai patriárka példájára verettek. Ezen utánzás azonban csak a pénzek technikájára vonatkozik, s nem a boldogságos Szűz képére, mert mint fentebb láttuk, szűz Mária képe »Sancta Maria« felirattal IV. Béla pénzén fordul már elő.)
Jogarral baljában II. Ulászló pénzein látható legelőször a boldogságos Szűz; I. Ferdinánd óta sugaraktól övezve ábrázoltatott 1849-ig. 1742. aranyokon jobb kézben a jogar.
Nevezetes az 1550-iki pozsonyi országgyűlés 40. fejezete, mely elrendeli, hogy az ország pénzein a régi magyar hagyomány szerint ott legyen a boldogságos Szűz képe. (»In cusione numismatum, sive grossorum tum maiorum, tum minorum juxta propositam picturam suae Majestatis eam Ordines et status Regni rationem habendam esse censent, ut Majestas Regia antiqua Regni Hungariae Insigna mutari abolerique minime patiatur, sed ab altera parte omnis generis numismatum sive glossorum. Imaginem B. V. Mariae de veteri more Hungarico ponere… faciat.« Ezen végzemény újból megerősíttetett Sopronban 1582. dec. XIV. art. 23.) S ezen szokást hűségesen betartották Erdély protestáns fejedelmei is, mint: Zápolya János Zsigmond, Bocskay István és Bethlen Gábor.
Érdekes I. Lipót (1687.) pénzeinek a felirata, melyek ezen köriratot viselik: »S. Immaculata Virgo Maria, Mater Dei, Patrona Hungariae«.
Nevezetesek az 1848-iki arany- és ezüstpénzek, melyek magyar köriratot viselnek: »Sz. Mária Istennek Anyja Magyar Ország Védője 1848.«
II.
Néhány magyar pénznem felsorolását adjuk e pont alatt, fősúlyt fektetvén az egyes föltűnőbb eltérésekre. Az elősorolásban a korrend szerint fogunk haladni.
a) Árpádház (1000-1301)
IV. Béla (1235-1270.) rézpénze. Körirata: »Sancta-Maria«. Közepén szűz Mária képe. Ezen pénz 1260 körül készült.
b) Vegyesház
Hollós Mátyás (1458-1490.) ezüst dénárján szűz Mária, jobbján a kis Jézussal. Körirat: »Patrona Ungariae«.
II. Ulászló (1490-1516.) 1512-ból való dénáron szűz Mária képe, »Patrona-Ungarie«.
II. Lajos (1516-1526.) 1519.dénáron szűz Mária képe, »Patrona-Ungariae« körirattal. 1521-ből levő ezüst dénáron csak szűz Mária a kis Jézussal, felirat nélkül; az 1522-iki dénár hátulján szűz Mária képe; körirat: »Patrona-Ungarie«.
c) Habsburgház
I. Ferdinánd (1527-1564) 1534-ben vert ezüst dénáron szűz Mária képe »Patrona-Ungarie« körirattal. 1563. ezüst dénár »Patrona-Ungarie« körirattal és a szent Szűz képével.
II. Miksa (1564-1576.) Ezüst dénár 1572-ből szűz Mária képével, karján a kis Jézussal s »Patrona-Ungarie«. Körirattal. Ehhez teljesen hasonló ezüst dénárok verettek 1575-ben és 1576-ban.
II. Rudolf (1576-1608.) 1576-ban vert ezüst dénáron szűz Mária koronával, karján a kis Jézussal. Körirat: »Patrona Hungariae«. 1579-ből való dénáron csak szűz Mária képe, az 1585-ikin szűz Mária képe és alatta: »Patrona Hung.«
II. Mátyás (1608-1616.) 1614-iki ezüst dénáron szűz Mária koronával, bal karján a kis Jézussal, dicsfénnyel fejük körül, szűz Mária jobbjában jogart tart. Körirat: »Patrona Hungariae«. Egy másik ezüst dénáron 1614-ből a kép mint a fenti, csak a körirat más: »Patro. Hung.«
II. Ferdinánd (1619-1637.) 1621-ben vert körmöczi ezüst dénáron szűz Mária képe, mint II. Mátyás pénzein, a körirat: »Patrona Hungari«. Az 1630-iki pénzen a kép ugyanaz, körirat: »Patrona Hungari«. Az 1630-iki pénzen a kép ugyanaz, körirat: »Patrona Hunga.«
(Bethlen Gábor (1620-1629.) pénzein csak szűz Mária képe látható körirat nélkül.)
III. Ferdinánd uralkodása alatt 1640-ben vert ezüst dénáron ott díszlik szűz Mária képe »Patro. Hung.« körirattal.
I. Lipót (1657-1705.) 1661-iki ezüst 15 krajczároson ott látjuk szűz Mária képét s a »Patrona Hungariae« köriratot. Az 1678-ban vert pénzen szűz Mária félholdon áll, jobb karján a kis Jézussal, a képet fénysugarak veszik körül. Körirat: »S. Immaculata. Mar. – Mat. Dei. Pat. Hun.« Ehhez teljesen hasonlók az 1683. és 1684-iki pénzek. Az 1687-iki pénzen a kép ugyanaz, csak a körirat változik: »Patrona-Hungariae«. Az 1696-iki körmöczi talléron csak szűz Mária képe látható körirat nélkül. 1667-ben vet hat krajczáros szűz Mária képével s a »Patrona-Hungariae« körirattal van ellátva. Az 1680. pénzeken szűz Mária félholdon áll, körirat: »Immaculata + Vi + Ma + Dei + P + H.« 1697. miskolczi krajczáron látjuk szűz Mária képét »Patrona Hun-garie« körirattal. 1695. polturán kis Mária-kép, oldalain »P.-H.« betűk (vagyis Patrona-Hungariae). 1696. körmöczi duariuson (fél poltura) szűz Mária kisebb képe, oldalain »P.-H.« betűk (vagyis Patrona-Hungariae). Az 1661. és 1673. denárokon szűz Mária képe, »Patrona. Hunga.« körirattal.
(Rákóczy Ferencz. (1704-1707.) 1704. rézpolturán szűz Mária képe, a körirat: »Patrona-Hungariae«. 1705. réz tízkrajczároson szűz Mária kép. 1705. réz húszkrajczároson szintén kisebb Mária-kép, oldalán P. H. betűk (vagyis Patrona Hungariae).
I. József. (1705-1711.) 1705. ezüstgarason szűz Mária ismert képe »Patrona-Hungariae« körirattal. 1709. ezüstpolturán szűz Mária kis Jézussal, oldalon P. H. betűk (vagyis Patrona-Hungariae).
III: Károly. (1711-1740.) 1717. körmöczi féltallér szűz Mária képével, körirat nélkül. 1715. ezüst háromkrajczároson, szűz Mária, karján a kis Jézussal, fénysugaraktól körülvéve. Körirat: »Patrona-Hungariae«. 1733. ezüstkrajczár, közepén szűz Mária képe, körirat: »Patrona Hunga.« 1715. ezüstpoltura, szűz Mária a kis Jézussal karján, lábai alatt felhők. Oldalon P. H. betűk (vagyis Patrona Hungariae).
Mária Terézia. (1740-1780.) 1780. féltallér körirata: »S. Maria Mater Dei – Patrona Hung.« Szűz Mária képe, lába alatt a félhold, karján a kisded Jézus. 1759. huszason szűz Mária trónuson ül, karján a kisded Jézus. Körirat: »Patrona Regni-Hungariae«. 1769. huszason a körirat ugyanaz, szűz Mária félholdon áll. 1756. körmöczi ezüstkrajczáron szűz Mária képe, jobbján a kis Jézussal. Körirat: »Patrona-Hung.« 1752. ezüstpolturán szűz Mária képe, balján a kis Jézussal. A kép oldalain P. H. betűk (vagyis Patrona Hungariae). Az aranyon 1742-ből: Patrona Regni Hungariae.
II. József. (1780-1790.) 1787-ből való talléron szűz Mária félholdon áll, bal karján a kisded Jézussal. Körirat: »S. Maria Mater Dei – Patrona Hung.«
V. Ferdinánd. (1825-1849.) 1839. körmöczi ezüsthuszas körirata: »S. Maria-Mater Dei – Patrona Hung.« Szűz Mária, balján a kis Jézussal, a képet fényözön veszi körül.
1848. ezüsthuszas, körirata magyar: »Sz. Mária. Ist. Annya – Magy. Or. Védője.« Szűz Mária szokott képe. Az aranyon szűz Mária képe alatt a teljes magyar czímer, s a fentebbi magyar körirat.
Marianus
(Szűz Mária Virágos Kert-je. Szerkeszti Kalocsán Tóth Mike SJ. XVII. évfolyam. 1901. 7. szám, 194-197. old.)
Tanulság?
Mindezen történelmi tényekből eredő végső tanulságul idézhetnők a „Sarcra Corona” film (Koltay Gábor-Nemeskürty István) utolsó mondatát, Szent László király testamentumát:
„Uram, tudom, hogy ez az ország addig lesz erős és hatalmas, addig létezik, amíg a Szent Korona és a Boldogasszony iránti szeretetünk összetartja. Amint a Korona eszméje elvész, az ország is elveszett. Területe csonkul, lakóinak önérzete pedig szertefoszlik, mint a rosszul szőtt vászon:”
„király vagyok Uram, a Te akaratodból, / Minden magyarok királya, / És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. / Veled Uram, vagy nélküled.”
Búcsúzásul ismét az elején idézett rockoperából idéztünk. Szomorú, sőt tragikus, hogy Szent István király szájába ez került: „Veled Uram, vagy nélküled.” Nem. Csakis Veled, Uram!
Ideje lenne hát alázattal elismernünk, hogy a Boldogasszony, azaz Szűz Mária pedig Magyarország örökös királynője. Ha oltalma alá futunk, megmenekülünk minden rossztól.
De csak akkor.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info