Ma, a pünkösd utáni kilencedik vasárnap evangéliumi szakasza különösen is fontos – sőt égbekiáltóan fontos! – igazságra figyelmeztet bennünket: „Az időben, amint Jézus Jeruzsálemhez közeledett, látván a várost megsiratá azt, mondván: Vajha te is megismerted volna legalább ezen a te napodon, amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid előtt!” (Lk 19, 41-42)
Vagyis a megváltásunkért az emberi természetet felvevő isteni Üdvözítő megsiratta saját e világi városát, Jeruzsálemet – tudván, lerombolják majd (ami Krisztus születése után 70-ben be is következett). Ezzel Jézus a hazaszeretet erényének fontosságára figyelmeztetett, a Tízparancsolatból a negyedik betartásának, betartatásának elemi szükségletére. Hiszen a latin „patria”, s a belőle származó, a hazaszeretet szinonimájaként értelmezett patriotizmus nem a házhoz, hanem a „pater”-hez, az atyához köthető.
Először kereszténynek születünk, Isten gyermekeinek, s csak azután leszünk valamelyik nemzet tagjai. A kereszténység tanításai noha egyetemesek (katolikusak), mégis, akik képviselik, valamely nemzet képviselői. A keresztény tanvilág tehát kultúrákhoz, nyelvekhez, művészetekhez kötődik. Modern szóval „inkulturálódik” a nemzetek sokféleségében, vagyis egy kultúrába születik bele. Éppen ezért nem lehet közömbös egy keresztény számára a nemzet, a haza – a földi – sorsa.
Ezt bizonyítja ékesen a katolikus Egyház történelme. A nemzetellenes politikai, gazdasági, kulturális ideológiák csak ott ereszthetnek ugyanis gyökeret, ahol kihunyóban a kereszténység. Ellenkezőleg, ahol erős, ott a nemzeti hagyományok is azok. Tudvalevő, hogy a katolikus országokban (ha vannak még ma ilyenek persze, mondhatnók) alig van válás, a családok erősek és sokgyermekesek, s polgárai készek testükkel is megvédeni földi territóriumukat.
Nézzük csak például, hogy a pápák mennyiszer segítették csupán a magyarság földi hazáját! A példák sokaságából álljanak most itt bizonyságul az alábbiak:
„1000-edik évben II. Sylvester Istvánnak koronát küld s öt apostoli jogokkal ruházza fel.
1088. VII. Gergely megvédte Magyarország függetlenségét IV-ik Henrik császárral szemben.
1198-1216. III. Incze kibékiti Imrét lázongó öcscsével Endrével, a gyermek Lászlót megvédi Endre ellenében; Endre hallatlan önkénykedésének és erőszakoskodásának gátat vet.
1216-1227. III., Honorius kényszeriti Endrét, hogy az elidegenitett és az izmaelitáknak bérbe adott javakat vissza vegye. Az Endre és fia közötti pártviszályokban védi a királyi tekintélyt,.de nem engedi elnyomni az ifju királyt sem, mikor igazságért küzd. A nemzet az aranybulla egy példányát Rómába küldi, hogy vegye azt a pápa pártfogása alá.
1243-1254. IV. Incze megvédi IV. Bélát és az ország függetlenségét Frigyes ellen.
1251-1264. IV. Orbán kibékiti Bélát fiával Istvánnal.
1278-1280. III. Miklós a szerencsétlen Kun Lászlónak levelet ir, Fülöp, fermói püspököt az országba küldi ki a nemzetet a felbomlástól és királyának erőszakoskodásától megmenteni igyekszik.
1308. V. Kelemen Gentilis bibornokot küldi a király választás viszályaitól zaklatott országba; a követ fáradtságot nem ismerő buzgalmának sikerül a békét helyreállitani, a testvér-harczot megszüntetni, Róbert Károlyt a trónra ültetni és az Anjouk dicsőségteljes uralmát biztositani.
1372. XI. Gergely nagy Lajos alatt a tatárok és törökök ellen keresztes hadat rendel.
1448. V. Miklós a nemzet vészteljes állapotában egységre inti.
1455. III. Calixtus Konstantinápoly elfoglalása után valamennyi európai fejedelmet felhivott a fenyegetett magyar királyság védelmére.
1456. Ugyanazon pápa inti az egymás ellen agyarkodó főurakat a nemzet rettenetes sorsára, ha belviszályok közben a török utat nyit az ország szivébe.
1456. Ugyanazon pápa Magyarországba küldi Kapisztrán Jánost, ki 60 000 keresztessel csatlakozik nagy Hunyadinkhoz és kivivták a fényes belgrádi győzelmet.
1459-1464. II. Pius küld Mátyás királynak 120 000 darab aranyat. (Akkoriban a pénznek hasonlithatlanul nagyobb értéke volt, mint most van.)
1464. Ugyanaz néhány ezer lovas és gyalogossal segiti hazánkat.
1464. II. Pál évenkinti segélyül kiköt Mátyásnak 10 000 arany forintot; azonkivül 1465-1471. küldött 268 000 darab aranyat.
1476-1481. IV. Xistus Mátyásnak küldött 429 000 darab aranyat.
1500-1501. IV. Sándor II. Ulászlónak a török elleni segélyül 80 000 darab aranyat és évekint 40 000 drb aranyat.
1514. X: Leo Ulászlónak 70 000 darab aranyat küld, hogy a határszélek várai kijavitassanak: 1515. ugyanazon pápa 10 m. lőport, 100 m. kénkövet, 5 m. salétromot, ágyukat és 49 000 darab aranyat.
1526. X: Leo II. Lajos királynak 35 000 darab aranyat.
1526. VII: Kelemen felszólitott minden európai uralkodót, segitsék a magyart; a pápa küldött 50 000 drb aranyat a királynak és 40 000 darab aranyat Tomorinak és pápai engedéllyel minden templom és kolostor ezüstjeinek és más pénzek felét köteleztetett a haza oltárára letenni. II. Lajos katonáinak nagy része pápai zsoldos volt.
1532. VII. Kelemen 10 000, a török ellen küzdő katonának zsoldját fizette.
1537. III. Pál küld pápai zsoldosokat, ágyukat és egyéb hadikészleteket. 1542. ismét 3000 általa fizetett fegyverest Budának visszafoglalására. 1543. 4000 felszerelt gyalogos olaszt a magyarok megmentésére.
1565. IV. Pius küld Miksa magyart királynak 50 000 darab aranyat.
1566. V. Pius ugyanannak szinte 50 000 darabot.
1572. XIII. Gergely Rómában magyarok részére intézetet alapitott, melyből katholikus egyházunk legnagyobb főpapjai kerültek ki.
1595. VIII. Kelemen 10 000 embert küld Esztergom visszavivására.
1597. ugyanaz a 40 000 főnyi lengyel csapatok egy harmadát zsolddal ellátja.
1632. VIII. Orbán a királynak havonként 24 000 darab aranyat ajánl fel.
1685. XI. Incze küld 1 545 300 forintot: 1686. ugyanaz Budavár visszavétele örömében, szent István napját szeptember 2., az egész kereszténységben megtartani rendeli.
1692. XII. Incze Várad felszabaditására és a vár erősitésére 168 000 forintot áldoz.
1758. XIII. Kelemen megerősiti királyaink „apostoli” praedicátumát.
1878. XIII. Leó 80 000 lirát küld a szegedi árvizkárosultaknak.”
(Katholikus Hitvédelmi Folyóirat. Kiadótulajdonos: Lepsényi Miklós OFM. Szerkesztik: T. Pelikán Krizsó OFM-Keményffy K. Dániel. VII. évfolyam. 1895. május. Pozsony, 1895. Wigand F. K. Könyvnyomdája. 238-240. old.)
Amint a felsorolásban olvashattuk, Mohács idején a Szentatya felszólított minden európai uralkodót, segítsék a magyart. De ez csak egy felszólítás volt a sok közül. Ha netán valaki viszont ezek után sem találná eléggé bizonyítottnak a pápaságnak a magyarsághoz viszonyított tényleges jóindulatát a történelemben, lapozza fel Tower Vilmos két művét (A pápák szerepe hazánk megmentésében és fennmaradásában, Mit köszönhet Magyarország a pápaságnak?).
Nincsen más dolgunk tehát a földön, mint hogy – amint az egyik oly szép katolikus népénekünk is mondja – az igaz hitben végig megmaradjunk. Mi, magyarok, magyarként, büszkén vallva, hogy megmaradásunk mennyire a kereszténységnek – éspedig a rómainak – köszönhető.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info