„A magyaroknak nincs mit büszkélkedniök Budapesttel. A zsidó ész, szorgalom, intelligencia csinálta meg ezt a szép várost, valamint az teremtette meg az ország tagadhatatlan nagy fejlődésének előfeltételeit is.” Nem, nem mai sorok ezek. Kezembe vettem a „Katholikus Hitvédelmi Folyóirat” 1895-ös évfolyamát – hja, akkor még volt ilyen orgánum is –, s a „Zsidó hencegés” című cikkére lettem figyelmes:
„A Pesti Napló levetette az álarcot és nyiltan, minden habozás és tartózkodás nélkül ir. Elérkezettnek látja az időt, a mikor már nem kell a hajdani Magyarországon az Alliance Izraelite elveit, törekvéseit és szándékait aknamunkával, az eddig ismert zsidótaktikával propagálni, hanem lehet nyilt sisakkal, szégyen nélkül, titkolózás nélkül kijelenteni, hogy Magyarország nincs többé, helyét elfoglalta az uj Zsidóország, a honfoglalás be van fejezve.
Mit is ir a Pesti Napló? Cikkét azon kezdi, hogy kijelenti, miszerint „a zsidók a legrégibb és legtisztább(!) arisztokrácia”. Azután szépen elkezdi fejtegetni, hogy nekünk magyaroknak tulajdonképen semmi közünk és jogunk nincs Budapesthez, az ország fő- és székvárosához, mert hiszen „a sugár utat és körutakat nem magyarok csinálták, hanem zsidók” és egyáltalán „a magyaroknak nincs mit büszkélkedniök Budapesttel. A zsidó ész, szorgalom, intelligencia csinálta meg ezt a szép várost, valamint az teremtette meg az ország tagadhatatlan nagy fejlődésének előfeltételeit is.”
De nemcsak Budapest nem a mienk többé, hanem az egész ország, Kárpátoktól Adriáig tulajdonképen a zsidók tulajdona, mi magyarok csak bitor és szemtelen náció vagyunk, a kiket megtűrnek itt – egy ideig még. Addig, a míg elég erősek nem lesznek arra, hogy kiverjenek bennünket végképen ebből az általunk csak némi csekély részben még jogtalanul birtokban tartott Kánánból.
Egész Magyarország az övék, „a mi kulturális haladás Magyarországon az utóbbi 25 esztendő alatt történt, az nem a magyaroknak, de a zsidóknak az érdeme. A zsidók uralkodnak most Magyarországon, ők találták ki a magyar állameszmét, az ő sajtójuk propagálja azt, zsidó ész rakta le ennek az alapjait”.
És végre kereken, ellentmondást nem türőleg kijelenti, hogy a „magyar államot a zsidók csinálják meg!”
Emberi véges elme megáll ilyen irtóztató szemtelenség előtt! A toll nem tud kifejezést találni, a mely méltó módon jellemezze a pesti Napló „legrégibb és legtisztább arisztokrata” lovagjainak az arcátlanságát. Tehát már most merik azt mondani? Hát a most kezdődő zsidó-ujév már a magyarság végpusztulását és a zsidóuralom proklamálását hozza magával?
Szégyent, szemérmet és tisztességtudást sohasem ismert a „világ legrégibb és legtisztább arisztokráciája”, de hogy ismert gyávaságát és óvatosságát félretéve, igy merjen nyilatkozni, azt nem hittük. Ez azt jelenti, hogy nincs már szükség óvatosságra, nem kell már félniök semmitől, szemtelen hencegésüket és ujongatásaikat nem kell titkolni.
Van-e magyar ember, a kinek nem szökik a vér arcába a Pesti Napló cikkét olvasva, van-e megvásárolható gyalázatos magyar még most is, a ki ezentul is a zsidókkal tart?
Vagy el kell pusztulnunk? Tatár, török, német nem tudott elpusztítani bennünket, a zsidó, ez a leggyávább faj fogja azt megtenni?”
(Katholikus Hitvédelmi Folyóirat. Kiadótulajdonos: Lepsényi Miklós OFM. Szerkesztik: T. Pelikán Krizsó OFM-Keményffy K. Dániel. VII. évfolyam. 1895. október. Pozsony, 1895. Wigand F. K. Könyvnyomdája. 478-479. old.)
Persze, mondhatnók, ne vádaskodjunk, ne általánosítsunk, szélsőségek mindenütt vannak, messze nem minden zsidó vélekedett így s a Pesti Napló pedig nem volt hivatalosan zsidó orgánum. Mindenesetre ettől még azért felettébb érdekes – beszédes – kordokumentum.
Olvastán mi is jut az ember eszébe, ha nem az, hogy az oly üdítően liberális Ferenc József-i korszakban is megvolt, akárcsak napjainkban, a sajtó kétpólusúsága. Azaz, inkább egypólusúsága. Sokszor idéztünk már eddig is akkori emlékírókat, akik keresztények voltak s ők is amiatt panaszkodtak folyton, hogy nem ritkán vezető tollforgatók mennyire lenézték, sőt semmibe vették a magyarság teljesítményeit.
Ma sincsen ez másként. Egy médiaminoritás éjt nappallá téve arról beszél világszerte, hogy Magyarországon elnyomják a „másként gondolkodókat” a hatalmon lévők. A valóság, amint tudjuk, egészen más. Vannak ők és vannak a – tények.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info