Nem mentem el a szombati Pride ellentüntetésére – nehogy rosszul legyek a deviánsoknak már a puszta látványától is. Amire hajlamos vagyok. (Ha valaki még netán nem tudná: gyűlölöm a liberalizmust.)
Amúgy nagyjából ezt mondtam volna el ott:
A homoszexualitás azonos neműeknek egymáshoz való rendetlen (szodomitikus) vonzalma: ha gyermekekkel szemben érvényesül, akkor neve pederasztia, pedofília: nőknél e jelenség az amor lesbicus, vagy sapphicus, s rendszerint különböző korúak között fordul elő. Mindezek tehát testi-lelki alkati kóros rendellenességek. (Lásd erről Evetovics Kunó: Katolikus erkölcstan, II. köt. 135. old.)
Az ilyen rendellenességeket normális jelenségekként hirdetőkkel szemben mi, akik Isten rendelésén, a heteroszexualitáson alapuló, házasságon belül megvalósuló nemi viszonyt tartjuk a két nem egyedül természetes kapcsolatának, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a homoszexualitást sportszerűen népszerűsítsék nagy nyilvánosság előtt. „Minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész / Róma ledől s rabigába görnyed.” – írta klasszikus költőnk, Berzsenyi Dániel, 1810-ben. Pedig akkor még hol volt a homoszexualitás nyilvános képviselete! Hol lenne az emberi nem, ha a homoszexualitás polgárjogot nyert volna valaha is a történelemben?
Ezért követeljük itt és most valamennyien a közjó, az emberi méltóság, az isteni teremtésrend megsemmisítésén alapuló homoszexuális felvonulások hazánkban való betiltását.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info