1920. június 4-éért gyakorta szokás a franciákat szidni. Hadd ne nyissunk most vitát arról, mennyire jogos ez, annyi azonban bizonyos, hogy ezzel az országgal (is) jó régóta komoly bajok vannak.
Ha valaki a boldogult Ferenc József-i idők hazai keresztény (kiváltképpen katolikus) sajtóját olvassa, azt tapasztalhatja, hogy csak úgy dől belőlük a panasz, mivé lett Franciaország. Hihetetlen, de csak ismételni tudom ezúttal is: az ilyen orgánumokban nálunk akkor megjelent hírcikkek dátumát nyugodtan felcserélhetnők maira.
Most csak három következzék belőlük, éspedig egy, interneten világszerte terjengő videofelvétel kapcsán (https://www.facebook.com/VFdPatriotismo/videos/1669922419989096/?fref=mentions), amint rajta két perszóna egy köztéri feszületet elfűrészel, szájtáti hallgatóság közepette. Mondhatnók, mindennapos közelkép Franciaországból. Ámde nem minden előzmények nélküli. Lássuk tehát az első hírcikket!
„Egy bellevillei (Franciaország) templomban két hitszónok nyilvános vitatkozást tartott, melyet a socialisták és anarkisták, „Éljen a commune!”, „Le a jezsuitákkal!” kiáltásokkal zavartak meg. A jelen volt katholikus hivek viszont szenténekeket zendítettek rá. Ebből összeütközés támadt. A rendőrség közbelépett, de a gáz lecsavarása után is csak nagynehezen tudta helyreállítani a rendet, mert a tüntetők meggyujtott gyertyákkal ujra behatoltak a templomba. Egy lelkésznek végre sikerült lecsillapítani a tömeget, de a templomon kívül a lárma egy ideig még tovább tartott.”
(Katholikus Hitvédelmi Folyóirat. Szerkesztette és kiadta: Lepsényi Miklós OFM. 1892. április. 186. old.)
Az istentelenségnek azonban további gyümölcsei is voltak. Erről íme a második hírcikk:
„A franczia parlament feloszlatása és az uj választások kiirása alkalmából a franczia sajtó mostanában igen sokat foglalkozik az ország helyzetével. A párizsi konzervativ szellemü „Autorité” hiteles adatok nyomán a következő sötét képest festi az istentelenné lett ország jelenlegi helyzetéről: 1875-ben csak 35 000 bűnbe visszaesőt büntettek meg a francia biróságok. 1890-ben már 100 000-et; 1884-ben 1657 házasságot választottak el a biróságok, 1890-ben már 5457-et; 1883-ban a törvénytelen szülöttek száma 7 %, 1890-ben már 14 % volt; a korcsmák száma 1880-ban 300 000, 1890-ben 470 000 volt! Ijesztően emelkednek a közkiadások, az élelmi cikkek árai, az önálló kézmivesek, gazdák és magánzók száma. Ellenben ijesztően apad a házasulók száma, mert 1884-ben 289 000 volt ezek száma,1880-ban már csak 245 000; 1880-tól 1890-ig 39 000-rel apadt a besorozott használható katonák száma; fogy a feddhetlen jelleműek, a becsületesek, a munkabirók, a bizalmát érdemlő egyének száma.”
(Katholikus Hitvédelmi Folyóirat. Szerkesztette és kiadta: Lepsényi Miklós OFM. 1893. augusztus. 380-381. old.)
Nem volt más a helyzet a házassággal sem, felbonthatóságával és a válásokkal. A harmadik hírcikk e tárgyban is döbbenetes információkkal szolgál:
„Most midőn nálunk is a polgári házasság behozatalával foglalkoznak a kormánykörök, nagyon érdekesnek és tanulságosnak fog mutatkozni, ha figyelemmel kisérjük azt a hivatalos kimutatást, melyet a francziaországi igazságügyminiszterium most adott ki. Tudvalevő, hogy a francia törvényhozás csak 1881-ben hozta meg a házasság felbonthatatlanságát kimondó törvényt. A törvény az év elején lépett életbe s ime még is abban az évben csak 50 esetben inditották meg az eljárást a házasság felbontására nézve. De már 1890. évben 6557 házasságit bontottak fel a francia biróságok, míg a házasság felbontását ebben az évben 7456 esetben kérték a felek s így csak 7/100 részét utasitottak vissza. 1890-ben minden 1000 megkötött házasságból 24-et bontottak fel a biróságok. Magában a Szajna-departeméntben 1886-1890 évig minden évben átlag 2083 esetben bontották fel a házasságot, ami a kötött házasságok 37 %-át képezi. De legnagyobb számban fordulnak elő a házasság felbontását kérő eljárások a szegényebb néposztályok közt, mert a szabadkőmivesek által inicialt törvény a szegény sorsban levőknek válópereiknél bélyeg és illeték mentességet biztosit. Igy aztán nem csodálhatni, hogy a párizsi munkás osztályok, ingyenes lévén az eljárás s különben is kiveszőben lévén nála a közerkölcsösség iránti érzék, csakhamar a megkötött házasság után annak felbontását kéri a biróságnál. Ezt ugy már nem mondja az igazságügyminiszteri jelentés, de katholikus körök azt állítják, hogy a párizsi néposztályok házasságainak majd nem ¾ részét bontják fel a biróságok.”
(Katholikus Hitvédelmi Folyóirat. Szerkesztette és kiadta: Lepsényi Miklós OFM. 1893. november. 576. old.)
Három hírcikk, ami után csak egy a kérdés, mint mindig, ha a múltból idéz az ember: meddig tart ez az őrület, Isten meggyalázása Franciaországban (is)?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
