„Áldja meg Magyarország dicsőséges lelkű Kormányzóját, hogy bölcselmével és lángoló szívvel irányíthassa hazánk hajóját vágyaink révébe. Oh, hogy ennek a drága földnek minden lakója önzetlen munkával, testvéri megértéssel szolgálhassa hazánkat. Gyűlölet helyett szeretetet, félreértés helyett megértést, széthúzás helyett összefogást, szenvedés helyett jólétet küldj, oh Istenünk…”

Ez egy „Mirjam” címmel 1942-ben zsidó leányok számára megjelent imakönyv 543. oldaláról való imarészlet Kiss Arnold (1869-1940) nagybecskereki rabbi, filológus tollából.

Aztán van itt egy újságcikk is a Magyarországi Zsidók Lapja 1944. június 18-i számából, amely a kormányzót köszönti hetvenhatodik születésnapja alkalmából: Ebből is álljon itt egy röpke részlet:

„A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, ünnepi beszédében emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát. […] Az istentisztelet a Hiszekeggyel kezdődött és a Himnusz eléneklésével ért véget.”

Tucatnyi hasonló idézetet lehetne egyébként idemásolni az akkori hazai zsidó sajtóból. Ehelyett vegyük csak szemügyre a mellékelt képet, amin a besztercebányai rabbi köszönti Horthyt és bakáit az 1940-es bevonuláskor. S most végül, de nem utolsósorban következzék még egy idézet:

„1919 után, a háborúvesztés, a legalábbis biológiai-származási szempontból a közvélemény által zsidónak tekintett kommunisták vezette Tanácsköztársaság után nem az a csoda, hogy olyan sokan antiszemiták lettek, hanem inkább az, hogy voltak olyanok, akik nem lettek azok.”

Ezt pedig Karsai László történész vetette papírra ama „Befogadók” címmel 1993-ban megjelent antológiájának 20. oldalán. S mégis, a numerus clausus és a négy zsidótörvény miatt bizonyos véleményformáló körök által rendre fasisztának, nácinak, antiszemitának nevezett Horthy-korszakban hivatalos zsidó orgánumokban így vélekedtek az ország első emberéről.

Közmondásosan vannak színek. Nemcsak koromfekete és hófehér van. Nincsen ez másként a történelemben sem. Csak hát ugye vannak, akik kizárólag e két színt ismerik és elvárják, hogy mások is így legyenek ezzel.

Mit is mondhatnók konklúzióként? Semmit, illetve mégis. Feltesszük a – persze költői – kérdést, ismerik-e a fentebbi citátumokat azon mai zsidók, akik továbbra is csak szidalmazni tudják Horthyt? (Hangsúlyozandó: nem A zsidók, hanem AZON zsidók…)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info