Tetszik, nem tetszik, még ilyenkor is oly sokan a képernyő előtt ülnek és filmet néznek. De ha már így van, történetesen karácsonykor milyen filmet érdemes ajánlani?
A Magyar Nemzet karácsonyi száma a politikai és egyházi élet képviselőinek feltette a kérdést: „Milyen filmet ajánl megtekinteni az ünnepek alatt?” Most nem idézem ide, kik voltak a megkérdezettek és mit feleltek. Csak elgondolkodtam. Mit felelek erre – én?
Nehéz kérdés, mivel ha van is rá válaszom, a valóban nagy filmek nemcsak ilyenkor, hanem mindenkor biztos iránytűk lehetnek lelki-szellemi életünkben. Mégis, ha szűkítjük a kört, s a megtestesülés titkának megértését elősegítő filmeket nézzük, választásom egy régi magyar filmre esik, a „Férfihűség”-re. 1942-ben készült Rodriguez Endre rendezésében, Daróczy József, Nagyiványi Zoltán és Rodriguez Endre forgatókönyvével, Buday Dénes zenéjével, olyan filmszínészek alakításával, mint Bulla Emma, Tolnay Klári, Ajtay Andor, Lehotay árpád és – főleg – Páger Antal.
Bizonyára akadnak, talán sajnos nem is kevesen, akik giccsesnek, szentimentálisnak, vagy pesti aszfaltnyelven „gagyi”-nak tekintik történetét, de remélhetően vannak, akik nem. Lássuk történetét röviden!
Egy igen tehetséges fiatal magyar mérnököt, Sándorffy Pétert a magyar kormány támogatásával vezérigazgatója valamilyen találmány tökéletesítésére Dél-Afrikába küld, ámde ott egy különleges növény szúrásától halálos betegséget kap. Egy ottani orvos ugyan talpra állítja, de megmenteni nem tudja. Ahhoz, hogy találmánya végső kísérleteit befejezhesse, az orvos, magyar származású felesége emlékére, egzotikus szépségű orvos leányát, Mayát adja mellé kísérőül. Így utaznak vissza hazánkba, ahol állandóan együtt mutatkoznak, s így az a látszat keletkezik mindenkiben, mintha Maya elválasztaná őt családjától, sőt mintha a szeretője lenne. A minden erre irányuló érdeklődés elől elzárkózó két gyermekes Péter egyre különösebben viselkedik – amiért rendre megszólják legjobb barátai is –, míg a találmány sikere után ágynak dől. Halálos ágyán azonban egyszerre mindenre fény derül. Magához hívatja egykori kedves tanítóját, akinek elmondja, miért viselkedett így: egy társát csak egy növény halálos szúrása árán tudta megmenteni, s az így szerzett, érintéssel fertőző betegség miatt senkihez nem érhetett – ezért viselt állandóan kesztyűt –, nem ölelhette meg gyermekeit, csókolhatta meg feleségét, Júliát. Megkéri, halála után ebből mondjon el majd valamikor annyit feleségének, amennyit alkalmasnak ítél. Ámde mindezt az ajtóban hallja közben maga Maya, valamint Júlia, akit Maya még idejében hívatott Péter halálos ágyához. Júlia előtt minden tisztázódik tehát, amikor Péter vallomásából megtudja, Maya minő áldozatot vállalt magára azért, hogy halálra ítélt férjét elkísérje, s mennyi meg nem értést, sőt megvetést szenvedett el emiatt. Testvériesen megcsókolja Mayát, a megjelent miniszter pedig a kormány elismerését fejezi ki előtte. Végül Péter egyik legjobb barátja szemlesütve elismeri, minő tévedés volt, hogy még ő is kételkedett Péter hűségében, s kijelenti Júliának: megígéri, meg fogja szolgálni őt, ámde Júlia, megköszönve ezt, rendületlen marad, s kijelenti: „Az én utam a síron túl is Péterhez vezet.”
A film konstruktív korabeli kritikusai közül Nyisztor Zoltán elismerte ugyan a film történetének „alapjában jó és használható” gondolatát, ugyanakkor azonban úgy látta, hogy azt „ponyvává” süllyeszti: a lényeg, a csattanó csak a film legvégén derül ki, nagyon későn, s „addig halvány sejtelmünk sincs, hogy a mérnök mit különcködik s miért vág oly szenvedő arcokat s még kevésbé, hogy az idegen nő miért adja az ártatlant? A meglepetés kell és helyénvaló, de ennyire a végére hagyni s lehetőségeit addig nem is jelezni, a ponyvák eszköze és találmánya!” (Magyar Kultúra, 1942. november 5. 142. old.)
Lehet vitatkozni tehát – joggal – a forgatókönyv milyenségéről, annyi azonban így is bizonyos, hogy ha a fentieket tényleges hibákként is rójuk fel, a film üzenetének mélységesen evangéliumi, keresztény szelleme vitathatatlan. És ez a fő! Az „Férfihűség” az önfeláldozás hősiességéről szól, ama „holdtodiglan-holtomiglan”-ról, vagyis a férfi-női kapcsolat hűségéről. S kell-e ennél időszerűbb filmtéma ma, amikor vagy alig születnek házasságok, vagy ha mégis, többnyire hamarosan bekövetkező válással végződnek, s „marad” az élettársi adok-veszek kapcsolat?
A film – éppen ezért – messze nemcsak keresztények, hanem vallásilag-erkölcsileg nihilisták, sőt ateisták figyelmébe is ajánlott. Ne legyintsük előre, hogy – minek! Sőt e sorok írója éppen az ő figyelmükbe ajánlja leginkább. Szinte észrevétlenül „téríti meg” nézőjét – ha csak annyira nem csüng az a házasság, a család szükségtelenségét hirdető Engels és Marx emlőin, hogy emberileg reménytelennek látszik megnevelhetősége. Igen, hála Istennek, vannak filmek, még ha nem is maiak, melyek anélkül is jó útra térítenek, hogy kifejezetten szakrális jeleket halmoznának. A (még ha csak áttételesen) keresztény filmre is igazak az alábbi sorok:
„Nem okvetlenül az a katolikus könyv, ahol minden lapon hetvenhétszer emlegetik Isten, Jézus, a Szentek nevét, hanem az, amely tökéletesen mutat rá egy igazságra. Oly tökéletesen, hogy élhetsz szerinte. Nem mindenki megy be a mennyekbe, aki váltig hajtogatja, hogy Uram, Uram, hanem az, aki az Atya szelleme szerint cselekszik. Aki ismeri a tíz parancsolatot, megállapíthatja, hogy melyik könyv katolikus.
Ezeket itt azért kell megemlíteni, mert erősen tartja magát az a vélemény katolikus közönségünkben, hogy csak az katolikus, amiből „csöpög” az ájtatoskodás. Nem minden könyv katolikus, ami értékes, viszont vigyáznunk kell a katolikus selejtmunkáktól, azoktól a „katolikus íróktól”, akik meggyőződés, tartalom nélkül darálják Isten nevét, vagy olyan módon adják elő, hogy a jó ízlésű ember megbotránkozik. Bizony az ilyen selejtmunkák közelebb vannak az istenkáromláshoz, mint az Istendicsérethez; megérdemelnék, hogy külön indexre rakják őket.”
(Sinkó Ferenc: A katolikus ember könyvtára. In Bíró Lucián OSB (szerk.): Kincses könyv II. Galánta, 1936. Szent Ágoston Társulat-Concordia Könyvnyomda és Kiadóvállalat (Pozsony), 36. old.)
Száz szónak is egy a vége: az internetről letölthető „Férfihűség” szolgáljon mindig, de különösen Jézus Krisztus születését ünnepelve iránytűként életünk alakításában, szeressük egymást úgy mi is, mint ahogyan az Isteni Kisded, a Megváltó Jézus Krisztus szerette az Anyaszentegyházat s az emberiséget, legyünk Őhozzá hűek mindhalálig, legyen a férfi és nő házasságban megszentelt kapcsolata örökre szóló!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info