Tegnap korszakos nap volt nemcsak a magyar könyvkiadás, hanem a magyar tudomány életében is. Dr. Domölki János könyve („A népért, a sötétség ellen, az igazsággal!” A szabadkőműves szövetség magyar nyelvű irodalmának kalauza és bibliográfiája 1786-2017) belvárosi bemutatóján nem maradt üresen ülőhely.
Jó, de kikkel, kérdezhetnők. Aki csak egy kicsit is ismeri a témát, talán azt hihette, hogy valamiképpen hallatják majd hangjukat az eseményen a szabadkőművesek. Ám egyáltalán nem ez történt. Amikor a moderátor jelezte ugyanis, lehet kérdezni a mű szerzőjétől és bemutatóitól (Raffay Ernőtől és e sorok írójától), néma csend volt a válasz. Lehet könyvbemutatót tartani a szabadkőművesekről – szabadkőművesek nélkül?
Dr. Dömölki János jó húsz éve gyűjti hangyaszorgalommal a hazai szabadkőművességgel foglalkozó kiadványokat és dolgozza fel azokat. Két lábon járó szabadkőműves enciklopédia, de szó szerint – azzal együtt, hogy csak külső szemlélője a szabadkőművességnek. Bibliográfiája – ennek ellenére, vagy ezzel együtt – historiográfiai alapmű. Ámde nem hagy nyugodni a címbeli kérdés.
Mindenesetre a szerző oknyomozó kutakodása során a bemutatón felolvastatott két felettébb döbbenetes dokumentum a két világháború közötti negyedszázadból. Amikor is kormányszinten tiltva volt Magyarországon a szabadkőművesség – és mégis működött. Íme mindkettő:
„A Rákospalotán megjelent rend című nyomtatványban Török Géza hírlapíró „Lámpavasra a szabadkőművesekkel!” címen cikket írt. E sajtóközleményt a királyi ügyészség izgatás vétsége címén inkriminálta, mert a szerző többek között azt is írta, hogy „ott kell kiirtani a szabadkőműveseket, ahol érjük és az első lámpavasra huzzuk fel őket a népitélet jogán”. De vádat emelt az ügyészség Török Géza szerző ellen amiatt is, mert ugyanebben a sajtótermékben egy másik cikk keretében üdvözölte a Szittyakürt című lapot abból az alkalomból, hogy a vizsgálóbíró hitfelekezet elleni izgatás miatt lefoglalta. Ezt a bírói intézkedést a szerző a lapot ért megtiszteltetésnek nyilvánította.
A büntetőtörvényszék bűnösnek mondotta ki Török Gézát egyrendbeli sajtó útján elkövetett izgatás és egyrendbeli ugyancsak sajtó útján elkövetett bűncselekmény feldicsérésének vétségében és ezért háromheti fogházra ítélte. Fellebbezés folytán ma foglalkozott ezzel az üggyel a királyi ítélőtábla dr. Harmath Jenő tanácselnök vezetésével. Dr. Vudy Oszkár királyi főügyészhelyettes és dr. Bodnár István védő felszólalása után a tábla a vádlott háromheti fogházbüntetését helybenhagyta, azonban annak végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette olyan indokolással, hogy Török Gézát az inkriminált közlemények megírásánál politikai elfogultság vezette. Az ítélet ellen úgy a vád, mint a védelem, semmisségi panaszt jelentett be.” (Magyar Országos Tudósító. Törvényszék 1938. szeptember 9.)
„Dr. Nagy Elek budapesti ügyvéd egy hetilapban cikket közölt, amelyben hosszabb névsort adott olyanokról , kik a Virradat nevű szabadkőműves páholy tagjai voltak. A felsoroltak közül 14-en rágalmazás vétsége miatt feljelentést tettek dr. Nagy Elek ellen, akit a büntetőtörvényszék bűnösnek mondott i és 100 pengő pénzbüntetésre ítélte! Az ítélet indokolása szerint meg kellett állapítani a vádlott bűnösségét, mert a nemzet köztudat szerint nemzeti tragédiánk egyik nagy tényezője volt a nemzetközi szabadkőművesség tevékenysége. A forradalom után azért tiltotta be a kormányzat ország területén a szabadkőműves páholyok működését. Nem kétséges – mondja az ítélet – hogy a nemzetbomlasztó szabadkőműves páholyok tagjai a nemzeti közvélemény megvetésének súlyát viselik. Amikor a vádlott azt állította a sértettekről, hogy szabadkőműves páholyok tagjai voltak, olyan tényt állított, amely valóság esetén őket közmegvetésnek tenné ki. Ezt az ítéletet a tábla és a királyi kúria is helybenhagyta 1940-ben!” (Magyar Országos Tudósító. Törvényszék 1940. június 5.)
Kommentárként elég legyen talán csak annyi, hogy az oly sokak szerint dühöngően antiszemita, kirekesztő „Horthy-korszak”-ban így jártak azok, akik darázsfészekbe nyúltak szabadkőműves oknyomozások folyamán.
A rendezvény végén hiába adódott alkalom arra, hogy kérdezzenek a jelenlévők a mű szerzőjétől és bemutatóitól, erre nem került sor. Vajon miért nem? Másként fogalmazva, vajon hol voltak az érintettek? Csak nem féltek attól, hogy nemcsak sötétség létezik, hanem világosság is?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info