Sokan talán még ma is úgy gondolják, hogy a szabadkőműves szervezet Magyarországon nem lehetett negatív szerepű a kommunizmus alatt, hiszen – betiltották. Megszűnt tehát – úgymond – a vakolás. És a valóság?

Legjobb, ha az érintettek, vagyis maguk a szabadkőműves szövetség tagjai nyilatkoznak erről. Már amelyikük erre hajlandó, persze. Pedig vannak ilyenek.

Itt van például Jászberényi József irodalomtörténész, aki a hazai szabadkőműves szövetségről megjelent munkájában arról ír, hogy noha a szabadkőműves szövetséget 1950. június 12-én betiltották hazánkban – a betiltó határozatot maga Kádár János belügyminiszter írta alá –, azonban ez messze nem jelentette a páholymunka „elalvásá”-t:

„A betiltó rendelet azonban nem tartalmazta azt a döntést, hogy Magyarországon bárkit szabadkőművessége miatt hátrányos megkülönböztetés érjen – pusztán a titkos szervezet megszüntetéséről szólt. Ennek megfelelően hazánkban nem voltak szabadkőműves perek, de még arról sem tudunk, hogy valakit háttérbe szorítottak volna szabadkőműves múltja miatt. A szabadkőművesség tehát Rákosiék személyében nem esett azonos megítélés alá a kuláksággal, az arisztokráciával vagy a nagypolgársággal.

Ugyanez volt a helyzet a Kádár-korban is. Az 1957 és 1989 között összetételében jelentősen megváltozó és dogmatikusságában nagymértékben enyhülő kommunista vezetés ismerte, de minden retorzió nélkül eltűrte a szabadkőművesség illegális működését, s nem gördített akadályt az elé sem, hogy a megfelelő törvényi keretek betartásával a magyar szabadkőművesek külföldön páholymunkákat látogassanak. Ennek logikus következményeként gyakorlatilag 1989-ig folyamatosan zajlottak Magyarországon illegális szabadkőműves találkozók, s nem ismert olyan eset, hogy bármelyikre rátört volna az elhárítás vagy a rendőrség, bár ma élő szabadkőművesek visszaemlékezéseiből kiderül, hogy figyelték az összejöveteleket, és tudtak a szabadkőművesekről.”

(A magyarországi szabadkőművesség története. Budapest, 2005. PrintXBudavár Kiadó, 129-130. old.)

Kár, hogy Jászberényi József nem közöl semmi konkrétumot arról, mégis mi mindenre terjedtek ki a páholymunkák. Mert hiába is, hogy titkos szövetségről van szó, ám az mégsem feltétlenül titkolandó, hogyan viszonyult valójában magához a kommunizmushoz.

Titkolódzás kíséri hát nyomon a szabadkőműves szövetség létét. Egy azonban biztos: mítosz, hogy a vakolás üldözött volt ezen időkben.

Jó lenne mindenesetre, ha egyszer végre megjelenne egy olyan mű, éspedig szabadkőműves szövetségbeli szerzőtől, mely fellebbenti a fátylat ezekről a folyamatosan zajlott szabadkőműves találkozókról. Van rá igény. Vagy naivitás ilyet elvárni?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info