Szeptember 19-én megtisztult a lelkünk. A Szentmihályi Szabó Péter tiszteletére megjelent emlékkönyv belvárosi bemutatóján a költő-író özvegye egymás után szólította fel a kötet egyes szerzőit vallomástételre. Ki volt, mi volt nekik Szentmihályi Szabó Péter, a máig oly húsba vágó „Térdre, magyar!” költője?

Nehéz lenne visszaadni a közel két órás est során elhangzottakat. Csak elgondolkodom. Ha a költő-író özvegye (mint a kötet egyik szerzőjét) hirtelen felszólított volna, ejtsek pár szót magam is, mit mondhattam volna? Nagyjából az alábbiakat.

„2017. január 8-án, Wass Albert születése és Szentmihályi Szabó Péter halála napján Raffay Ernő és köztem pódiumbeszélgetés volt a közeli Club Hungaricumban kettejük életművéről. Szentmihályi Szabó „Térdre, magyar!” című versét igyekeztem elhelyezni irodalmunkban. Rámutatni arra, hogy mennyire nem minden előzmény nélküli e költeménye. Benne van Berzsenyi Dániel nemzetféltésből fakadó feddése legnemesebb hagyományainktól való
elfordulásunk miatt, vagy éppen Ady Endre keserűen látlelete:

Ez a hőkölő harcok népe
S mostani lapulása is rávall,
Hogy az úri kíméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Csak soroltam, ki mindenki írt hasonló szellemben, aztán a pódiumbeszélgetés után a költő-író özvegye, Ilona asszony, odalépett hozzám, átadta névjegyét és megkért, hogy mielőbb küldjem el neki az általam elhangzottakat. Noha soha életemben nem váltottam egy szót sem férjével, mégis úgy éreztem – s érzem ma is –, mintha ő szólt volna hozzám.

Azután megtudtam Ilona asszonytól, kéziratom milyen kötetbe fog belekerülni. Csak áhítattal tudtam kezembe venni az emlékkönyvet, amelynek célja, amint címe is mutatja, az ébresztés. Miként is írta Petőfi?

Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!

S hogy ez ne így legyen, azért Szentmihályi Szabó is megharcolta ama nemes Szent Pál-i harcot. Ebben volt nélkülözhetetlen társa Ilona asszony. Mert ahogyan Ravasz László írta egykor Tormay Cécile-ről, „a nemzet sorsát a férfiak alakítják ugyan, de a férfiak lelkét az asszonyok, azért kell a magyar asszonynak hívőbbnek, nemesebbnek és önfeláldozóbbnak, tehát a szó igazi értelmében nőiesnek lennie, hogy a nemzet magyarabb, emberibb és férfiasabb legyen”.”

Ifj. Tompó László – Hunhír.info