Mi, akik a vasfüggöny mögött éltünk, bármennyire is paradoxonnak tűnik, talán mégsem voltunk kitéve olyan vallástalanságnak, hitetlenségnek, mint a nyugati világ embertömegei. Hiába, Európában, pláne hazánkban, a keresztény tradíciók a reformáció, a törökdúlás és az újkori liberalizmus sáskajárása ellenére is jobban tartották magukat, mint a művelt nyugati világban.
Ám ez volt a helyzet már a két világháború között is. Az Amerikába jobb megélhetés végett kitántorgó másfél millió magyar minő hitbeli felvilágosításban vagy erkölcsbeli nevelésben részesült a farmerek megirigyelt hazájában, vagy hogy ne is menjünk annyira messze mindjárt, a brit világban?
E kérdésre drámai feleletet ad az alábbi hírcikk:
„Az angolszász világ szereti a közönséghez intézett körkérdéseket. Az újságok, folyóiratok egyszerűen leszavaztatják bizonyos kérdések körül az olvasóikat s aztán közlik a beérkezett válaszok vagy szavazatok eredményét. Újabban két ilyen tömeges körkérdésről olvasunk hírt, egyről angol, a másikról amerikai lapokban, azzal a különlegességgel, hogy ezúttal világnézeti kérdés körül forog a vita. A beérkezett válaszok erősen megingathatnák azt a hitet, hogy az angol s az amerikai nép valami erősen vallásos, ha nem kellene szem előtt tartanunk, hogy protestáns lapokról lévén szó, ezekből a körválaszokból elsősorban az angol és amerikai protestánsoknak vallási és világnézeti lesüllyedéséről nyerünk képet. Ez a kép aztán eléggé megdöbbentő.
A Nation című angol hetilap főkérdései s a beérkezett válaszok eredménye a következő:
»Elfogadta-e ön a teremtés mózesi előadását, mint történelmi tényt?« – Igennel felelt 88, nemmel 1216 (93%).
»Hisz-e az Oltáriszentség s a transsubstantiatio tanában?« – Igen: 60, nem: 1253 (95%).
»Hisz-e valami formában a kereszténységben?« – Igen: 660, nem: 585 (47%).
»Elismeri-e valamely keresztény egyház tételes tanait?« – Igen: 325, nem: 920 (74%).
»Részt szokott-e venni egyházának istentiszteletein?« – Igen: 571, nem: 742 (56%).
Vagyis: a brit állampolgár, legalább a protestáns, jórészt még kereszténynek tekinti magát, de csak abban a kényelmes formában, amely semmire sem kötelez.
Ugyanakkor Amerikában is lenyomtattak egy csomó világnézeti tárgyú körkérdést, még pedig egyszerre 200 különböző napilapban. Ezek közül 153 napilap küldte be egy középponti irodába a beérkezett válaszokat. 125 000 ember felelt a kérdésekre s több is felelt volna, de kikötés volt, hogy a válasz csak »igen« vagy »nem« lehet, ami sokaknak nem volt ínyükre. A válaszadók ezúttal mindenféle hitvallás embereiből kerültek ki.
A kérdések és válaszok ezek voltak:
»Hisz ön Istenben?« – Válasz: 91% igen, 9% nem.
»Hisz ön a halhatatlanságban?« – 88% igen, 12% nem.
»Hisz ön az imában, mint az Istennel való személyes érintkezés eszközében?« – 88 % igen, 12 % nem.
»Hiszi ön, hogy Jézus isteni lény volt, oly értelemben mint semmiféle más ember?« – 85% igen, 15% nem.
»Hiszi-e a Szentírás sugalmazottságát, mint semmi más könyvét?« – 85% igen, 15% nem.
»Cselekvő tagja-e ön valamely egyháznak?« – 77% igen, 23% nem.
»Jár-e rendesen istentiszteletre?« – 76% igen, 24% nem.
»Szívesen laknék-e családjával oly helyen, ahol nincs templom?« – 13% igen, 87% nem.
»Van-e házában rendes, közös imádság?« – 42% igen, 58% nem.
»Vallásos környezetben nevelkedett-e ön?« – 87% igen, 13% nem.
»Gyermekeit küldi-e vallásoktatásra?« – 72% igen, 28% nem.
»Hiszi ön, hogy a vallás valami formában szükséges eleme az egyes ember s a társadalom életének?« – 87% igen, 13% nem.”
(Világnézeti körkérdések. Magyar Kultúra, 1927. február 5.144. old.)
Persze elismernők, az lenne a nagy kunszt, ha ma tennék fel ugyanezeket a kérdéseket a művelt világ e két szegmensében. Pláne Amerikában. Gyanítom, hogy a fentebbi hetven-nyolcvan százalékok ma a fordítottjára változnának. De hát így járnak országok, melyek életében mellékes a hit, a vallás, az erkölcs. Lehet, hogy lassan eljutnak az értékválasztók körében a nulla százalékhoz?
A kérdés költői persze. Aqinói Szent Tamás azt mondta, nem lesz olyan idő az emberi nem történetében sohasem, amikor ne lenne hívő és pap. Ez így igaz, csak hát azok az arányok! Ez az, ami azért nagyon nem mindegy. De erről persze nem az aquinói szent tehetett.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
