Ezt írta valaki a minap Facebookjára. Így módosította a marxi mondatot. Telitalálat volt. Mert látott már valaki olyan régi-új marxistát, aki az általa rablott vagyont közcélra fordította penitenciaként, azaz, villáját (vagy pontosabban villáiból csak egyet is) odaadott volna csóró megválasztóinak?
Emlékszem a kádári idők „történelemtankönyvei”-re. Ezek előszeretettel szóltak arról, hogy amikor az 1919-es kommunisták nyeregbe ültek, milyen jó lett minden regnálásuk 133 napja alatt. Május elsején volt ingyen kakaó és cipó az eladdig éhező gyerkőcöknek. Meg beköltözhettek a fránya urak, grófok, bárók és papok villáiba. Minden közkincs lett!
Ámde vissza a fentebbi kérdéshez, amit Botka László kapcsán különösen is feltehetünk. Szegedi barátaim, ismerőseim a megmondhatói, mennyit kommunizált (argóval: nyúlt le) ez a drága jó elvtárs ottani polgármestersége során. Hja, Szeged. Pedig milyen gyönyörű város amúgy! – kiálthatnók fel. Csakhogy Botka viselt dolgaival szembesülve (nem, nem részletezem most őket) bizony déjà vu-érzésem van. E jobb sorsa méltó magyar metropolist valami rágja. Éspedig meglehetősen régóta.
Régóta, ismétlem. Íme ennek bizonyságául két idézet. Mindegyik Bangha Béla néhai jezsuita atyától. Íme az első:
„Szegedre 2500 példányban jár egy elég selejtes, sőt rossz hírű heti magazin, míg ugyanakkor a keresztény szellemű Képes Krónika mindössze 30 példányban jár a nagy, katolikus, alföldi metropolisba. Kell-e ehhez kommentár?”
(Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 1932. június 5.)
Költői kérdés. De lássuk mindjárt a másik citátumot!
„A már akkor [mármint a huszadik századelőn – Ifj. T. L.] 130 ezer lakosú, túlnyomóan katolikus Szegeden például olyan terrort fejtett ki a zsidó-szabadkőművesség, hogy a város egész szellemi, művészeti és irodalmi élete egy zsidó többségű város benyomását keltette. Akkoriban hat napilapja volt Szegednek, mint a hat zsidó s egyik túltett a másikon szabadszájúság és egyházgyűlölet dolgában. Az Urak Mária-Kongregációjába sem sikerült Szegeden 3-4 fiatal tanárnál többet tömöríteni s mikor egy szerzetes hitszónok Szegeden az Isten létéről hitvédelmi előadást tartott, másnap a zsidó lapok durván nekitámadtak s annyi szitokkal és gúnnyal halmozták el, mintha legalábbis nemzetfelforgató tanokat hirdetett volna. Még a katolikusok is oly kevéssé vették komolyan a kötelességüket, hogy a Katolikus Kör elnöke, míg a Kör nagytermében az említett előadás folyt, maga is a szomszéd helyiségben tarokkozott.”
(Világhódító kereszténység. A társadalom visszavezetése Krisztushoz. Budapest, 1940. Pázmány Péter Irodalmi Társaság-Korda Rt. Nyomda.225. old.)
Hát nem tudom, miként is folytassam, sőt hogy folytassam-e egyáltalán? Most itt van Botka. Szeged, te csodás, mikor leszel már – magyar?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info