„Magyar hölgynek születtél, / Tedd hivatásodat! /Egy hon nemtője lenni, / Mi szép egy gondolat! / Oh hölgy, ki ezt betöltéd, / Mi szép vagy és mi nagy! / Rendeltetés az égből, / A földön áldva vagy.” Így írt 1847-ben Garay János. De hát nem mindenki gondolja ezt jó ideje így…Maradjunk Garay sorainál. Nemtője egy honnak! Gyönyörű megfogalmazása ez az anyaság mindenkori értelmének. Nem is lehet elégszer idézni – főleg ma. Ma, amikor az „emberi jogok”, a „haladás”, a „demokrácia” szószólói hallani sem akarnak már anyaságról.
Nem olyan új keletű ez persze. Nem ama 1968-as lázadás és az azóta rákként tovaterjedő ultraliberalizmus gyermeke. Sokkal régebbi, mint gondolnók.
Kezemben Mindszenty József bíboros egyik könyve, amit úgyszólván mindenkinek ismernie kellene. Ennek egyik fejezetéből idézek. Címe: „Az anyák és a vallás.”
„A szabadkőműves szertartáskönyv a felvételi eskü után két emelvényhez vezeti az új „testvért”; az egyiken a pápai hármas korinával, a másikon a királyi koronával fedett koponya áll; az első előtt a nagymester azt kiáltja: „Gyalázat, gúny és halál az impostornak!”; a másodiknál pedig: „Gyalázat, gúny és halál a zsarnoknak!”. Ezt ismétli a „testvér”. De – jól látja a szabadkőmívesség – a két szent koronát megelőzően egy harmadik, drága koronát kell összezúznia.
A kárhozat üzen
„Hogy a katolicizmust megronthassuk – mondja az Instruction de la Vente – elsősorban a női nem valláserkölcsi érzületének teljes kiirtására kellene törekednünk; de minthogy ezt tökéletesen elérnünk lehetetlen, úgy legalább de annál nagyobb erővel oda kell törekednünk, hogy a női nemet erkölcsileg megrontsuk, meggyalázzuk. A női nem erkölcsi megrontása az a gyilok, amely a katolikus Egyházat szíven találja.”
(Cretinean-Joly: Le Église romaine en face de la Revolution. t. I. p. 50.)
Azóta (1864), hogy ezt a jelszót kiadták, kezdték megrendezni a francia páholyok a mindkét nembeli szabadkőmívesek titkos éjjeli üléseit, éspedig ennek az elvnek érvényesítése érdekében förtelmes orgiákkal. És így indulnak el a páholyok mélyéről az ördög és pokol ihletésével a női „jogok”.. Azok a romboló törekvések (hitetlenség tudománya, divat- és démon-kultusz, az erkölcsromboló mozi, színház, irodalom, freudizmus, feminizmus, szociáldemokrácia, bolsevizmus stb.) […] innét indulnak útjukra. Hazug szemforgatással, farkcsóváló hízelkedéssel. Ígérnek hírnevet és becsülést, közszereplést és nagy jogokat; hozzá mindehhez hatalmas piacot; és csak egyet kérnek, csak egyet: mondj le édesanya az életcélodról; arról, amit eddig szentnek tartottál, amiben eddig csodát műveltél! Mondj le fájdalmon szerzett boldogságodról, a gyermekedről! Térj le az Istentől eléd tűzött életirányról, lökd el magadtól a családi életet! Felejtsd el azt, ami eddig a lelked kedves légkörét megadta, amivel gyermeked lelkét telítetted; Istent, hazát szeretni többé ne taníts, a régi erkölcsöket többé ne hirdesd!…
Évtizedeken át hallatszottak hangok, hogy a vallás magánügy a nőmozgalom terén is, sőt a vallás felesleges a nőnek is. Azt a mélységes vonzalmat, amely a keresztény nőt Krisztushoz fűzi, azzal támadják meg és akarják gyengíteni, hogy Krisztustól megtagadnak minden fensőbbséget Confucius, Mohamed és Zarathusztra felett, amint ezt 1908-ban a római feminista világkongresszus megtette. […] A női finomságot, tisztaságot és szemérmet nem kímélik. A legkényesebb dolgokat felháborító nyíltsággal, hamisítatlan angol hidegvérrel tárgyalják, amint ez akárhányszor megtörtént a női »felvilágosító« gyűléseken Budapesten is. Tiszta lelkű nőket gyermekirtásra, ördögi rafinériákra oktatnak nyilvános gyűlések keretében: „Nők, szeressetek, mert ehhez jogotok van, de a termékenység nem kötelességtek. A nő életét felemészti az anyaság s amikor élhetne, szenved s amikor fiatalsága jogán élni akar, ugyanakkor mártírja a társadalomnak… Esztétikai szempontból is meg kell kímélni a nőt attól az állapottól, amely elrútítja termetét.”… Bocsánat, hogy ilyen szavakat ide iktattam! Nő, „művelt” hölgy, Mrs. Nelly Roussel előadásaiból ragadtam ki őket.”
(Mindszenty-Pehm József: Az édesanya. 3. bővített kiadás. Zalaegerszeg, 1942. „Zrínyi” Nyomdaipari Rt. II. köt. 279-280. old.)
Íme tehát a válasz a címbeli kérdésre. Sokkoló sorok. Egy azonban bizonyos: ha van Európában ország, melyben a többihez képest a legkevesebbet tudtak ártani nőinknek a páholybeliek, az a – miénk. Aki nem hiszi, menjen el Németországba vagy Franciaországba. Vissza fog ide kívánkozni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
