A Mazsihisz honlapján tegnap a „mai születésnapos” Konrád Györgyről olvastunk. Ebből megtudtuk, hogy Konrád megvallotta úgy két évvel ezelőtt, igazán hiányzik neki Csurka: „Bár gyakran kísértették antiszemita érzelmek, nem volt szükségszerű, hogy azzá legyen, akivé élete utolsó évtizedeiben vált szegény. És végül kibökte azt a megható és szomorú mondatot, hogy „kedveltem, ezt a nagy böszme alakot”. Mindennek ellenére. És jó, hogy van ilyen, szeretet annak, aki nem is érdemli meg, szeretet mindennek ellenére.”

Próbálom ízelgeti az utolsó mondatot, de nem megy. Kényes vagyok, pláne ízlés dolgában. Nem érdemelte meg Csurka a szeretetet? És ezt ki, mi alapján dönti el, tessék már megmondani?

Nekem e sorok olvastán az ókori keresztény tudósok jutottak eszembe. Ők nem mérlegelték, ki méltó a szeretetre, ki nem. Mi több, ellenségszeretetet hirdettek. Íme egy kis csokor ebbeli gondolataikból:

„A keresztény ember senkinek sem ellensége.”
(Tert.: Ad Scapul. I. 1.)

„Barátait mindenki, ellenségeit csak a keresztény szereti.”
(Tert.: Ad Scapul. c. 1.)

„Várjunk türelemmel a bosszúállás napjára; ne siessünk panaszos elhamarkodottsággal elégtételt szerezni megbántásunkért.”
(Cypr: De bono pat.)

„Semmi sem tesz bennünket annyira Istenhez hasonlóvá, mintha rosszakaróinknak és bántalmazóinknak megbocsátunk.”
(Chrys.: Hiom. 20. in Mtth.)

„Istent utánozni annyi, mint az ellenséget szeretni. Szívleld meg, hogy ezzel nem ellenségednek, hanem önmagadnak teszel jót; nem ellenségedet szereted, hanem Istennek engedelmeskedel.”
(Chrys.: Hom. 7. in Ep. ad Eph.)

„Nagy erényre vall az, ha nemcsak azokat szeretjük, s nemcsak azokkal teszünk szívesen jót, akik irántunk jóindulattal vannak, hanem azokat is iparkodunk gyakori szolgálatok által megnyerni, kik rosszindulattal viseltetnek irántunk.”
(Chrys.)

„Keresztény mivoltunk összfoglalata az, hogy viszontszeressük azokat, kik minket szeretnek, és türelemmel legyünk azok iránt, kik megbántottak bennünket.”
(Ambr.: Serm. 10.)

„Barátainkaz szeretni: emberi, ellenséget szeretni: isteni dolog.”
(Hier.)

„Ha ellenségeidet szereted, akkor megérdemled, hogy Istennek nemcsak barátja, hanem gyermeke légy.”
(Aug.: Serm. 37. de Sanctis.)

„Felette nemesebb érzületnek nyújtod tanúbizonyságát, ha ellenségedet is szereted és annak, aki neked rosszat akar és tesz, folyton javát akarod és amennyire tudod, előmozdítod.”
(Aug.: Ench. c. 73.)

„Kutasd át az Úr parancsolatait, nincs köztük csodálatosabb és nehezebb annál, mely szerint mindenkinek szeretnie kell ellenségeit.”
(Aug.: Serm. 7. in Ps. 113.)

„A keresztények áldozata: az ellenségszeretet.”
(Aug.: Hom. 29. in 1. de 50.)

„Nem alázza le a keresztényt, ha azt teszi, amit Krisztus tett.”
(Aug.)

„Az Úr parancsolja ezt: nehezet parancsolt, de sokat is ígért.”
(Aug.: Serm. 254. de Temp.)

„Az ellenségszeretet a jóság magaslata, a szeretet teljessége, az isteni bölcsesség bizonysága.”
(Petr. Chrysol.)

„Valamint óhajtod, hogy Isten neked megbocsásson, úgy bocsáss meg te is másoknak; tudd meg óh ember, hogy mikor másoknak megbocsátasz, magadnak biztosítod a bűnbocsánatot.”
(Petr. Chrysol.)

„Oh ember, nálad a bocsánat hatalma, tied a megbocsátás joga, te magad vagy magad számára a bűnbocsánat osztogatója.”
(Petr. Chrysol.: Serm. 71.)

„A tiszta lelkiismeret azt fogja mondhatni Krisztus ítélőszéke előtt: bocsáss meg Uram, mert én is megbocsátottam.”
(Caes: Admonit. 2.)

„Az az igazi szeretet, ha barátainkat Istenben, ellenségeinket pedig Istenért szeretjük.”
(Greg. M.: Hom. 38. in Ev.)

„Méltatlanság által legyőzetni, de engedelmesség által győzi akarok: segíteni akarok még akaratom ellenére is másokat és jót akarok tenni a hálátlanokkal: tisztelni akarom azokat, kik engem elítélnek.”
(Bern.: Ep. 253.)

„Gondoljon az ember saját esendő voltára, akkor majd a bocsánatot fogja szeretni, nem pedig a bosszúállást.”
(Petr. Chrysol.: Serm. 139.)

„Ne merje szomjazni a bosszút az, akinek magának is a bocsánatért kell esedeznie.”
(Leo M. Serm. 5. de Quadrag.)

(Promptuarium Patristicum. Ascetica. Összeállította: P. Hermann Hermenegild OFM. Bp. 1937. Kapisztrán Nyomda, Vác. 5559/1937. sz. Váci Egyházmegyei Hatósági és 1240/1937. sz. rendi jóváhagyással. 36-38. old.)

Kár, hogy ott, a Mazsihisz berkeiben, e gondolatok nem találnak termőtalajra. Más arrafelé a világ ábrázatja. Nem csókos lipótvárosi? Nem érdemel szeretetet!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info