83 éve, 1934. március 27-én született Csurka István. Nem nagyon olvastam ez alkalomból megemlékezéseket róla. Persze nyilván nem véletlenül.

83 év nem matuzsálemi idő egy nemzet életében sem. Mégis, mi minden történt ennyi idő alatt! Akkor még megcsonkítottságunk ellenére is volt nemzeti tartás, magyar öntudat honunkban. 2012-ben, elhunytakor, hogyan is álltunk ezzel?

Nincsen olyan beszéde vagy publicisztikája, ami ne erről szólna 1989 után. Az ember csak kapkodja a fejét. Pláne, ha arra gondol, mit szólna ma, látva a pártpolarizációk mentén szétforgácsolódott „nemzeti erők” hatalmi játékának ezernyi fortélyait?

„Adjuk fel nemzeti értékeinket, vezessük be azt a demokráciát, amelyben a leszbikusok és homoszexuálisok házasságát törvényesítik, noha a nemzet vészesen fogyatkozik, és legyünk egy nagy áruházlánc itt, a Kelet kapujában, elfelejtve mindent, ami eddig magyarrá és kereszténnyé tett bennünket? Látnunk kell, hogy Európa egyesítése és bővítése ma már nem cél, hanem eszköz, a manipuláció eszköze, a globalizmus egyik működési formája, az európai történelmi nemzetek felszámolásának, feloldásának eszköze, amely számunkra éppen ebben a formájában életveszélyes. Komolyan csatlakozni talán jó volna, de a csatlakoztatás szándékát csak akkor lehetne komolyan venni, ha Európa és Amerika elszánná magát a komoly rendezésre, az elmaradott térségek fejlesztésére, bizonyos áldozatokra, legalább olyanokra, amelyeket Németország nyugati fele meghozott a keleti felének felemelése érdekében.”

2000. március 15-én mondta ezeket. Nem tudom, hányan hallották e szavait akkor s utána milyen arcfintort vágtak. Egyet tudok csak, azt, hogy minden sora beigazolódott azóta. Éppen úgy persze, mint Széchenyi István megannyi mondata. De nem kezdem most el idézni a nagy vátesz prófétálásait – kissé hosszúra nyúlna. Mástól idézek.

„Ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.”

Nem kell barchobázni, elárulom: Csengey Dénest citáltam. A ha másban nem is, de nevében magyar országgyűlésben mondta 1990. október 15.én. Kulcsmondat. Értse, aki érti. Én értem. Remélem, nem egyedül. Csurkának pedig legyen könnyű a föld, melyből vétetett – a meg nem értett próféták földjén.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info