Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén méltán gondolhatunk az Édesanyák Édesanyjára, a boldogságos és szeplőtelen Száz Máriára, de mindazon nőkre, asszonyokra is, ráadásul az év minden napján, akik Hozzá hasonlatosan Isten leghívebb képmásai történelmünkben.

Nemcsak ez ünnepnapkor, hanem úgyszólván minden nap eszünkbe kellene, hogy jussanak Mindszenty József bíborosunk egyik könyvének alábbi sorai:

„Az anya láng, a gyermek a világosság: a világosságból ítéljük meg, minő erős a láng.
Az anya a szőlőtő, a gyermekek a szőlő: a szőlőről ismerjük meg, minő fajta a tő.
Az anya a tőke, a gyermekek a kamat: a kamatból következtetünk a tőke nagyságára.
Az anya élőfa, a gyermekek a gyümölcs: az Üdvözítő szerint a gyümölcsről ismerjük meg a fát.
Az anya, a gyermekek a mutatók: ezek mutatják, hogyan is jár az óra.
Az anya írótoll: a gyermekek az írás: a vonásokból ismerjük meg a szerzőt.
Az anya evező, a gyermekek a hajó: ez oda megy, ahova irányozzák.
Az anya a trombita, a gyermek a visszhang: ez mutatja a trombita jóságát.
Az anya királynő, a gyermekek az alattvalók: ezek boldogok okos anyjuk jogara alatt.
Az anya szent deszkaszál, megvédő pajzsunk: megment az élet tengerén, felfogja a támadásokat.
Az anya az élet forrása, a gyermekkor napja, tanító, papnő, az örök szeretet fáklyája, maga a hűség, Isten kertjének kertésze: út, csillag, kikötő, vigasz a halálban. Hős és vértanú…
Az anya a titkok titka. Az emberiség minden boldogsága és minden nyomorúsága remeg ebben a szóban.”

(Az Édesanya. 3. bővített kiadás. I. kötet. Zalaegerszeg, 1940. „Zrínyi” Nyomdaipar Rt. 73. old.)

Igen, az anya a titkok titka. Az édesanya, aki, amint Szűz Mária, belénk lát, velünk érez és szenved, ha kell. Érettünk, helyettünk. Száz szónak is egy a vége. Édesanyáink nemzetünk megmentői

Ma olvastam egy történetet. Pontosan erről szól. Idemásolom:

„Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
– a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
– a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
– mert elmentem tejért: 100 ft
– mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
– mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
– mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
– mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
– az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
– a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
– könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
– mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
– minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
– az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyermek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.”

Hol vagyunk mi ettől? Minden magunkon múlik, felelhetnők.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info