Bizonyára vannak, nem is kevesen, akik azt mondják, próbáljunk kölcsönösen fátylat borítani a történelem folyamán kialakult konfliktusokra a nemzetek között. Ámen, mondhatnók, csakhogy kettőn áll a vásár.
Erdélyi László néhai bencés történész mintha fején találta volna a szöget. Idézem őt:
„Krisztus születése előtt 700 esztendővel nagy prófétát támasztott az Úristen Zsidóországban, Izaiást. E próféta ajkára és tollára ily szavakat adott az Úr:
„Halljad ég és figyeld meg föld, mert az Úr mondta. „Fiakat neveltem nagyra, ők azonban megvetettek engem. Az ökör megismeri gazdáját és a szamár ura jászolát. Izrael pedig nem ismer meg engem, népemnek nincs esze! Jaj a bűnös népnek! Elhagyták Urukat s hátat fordítottak neki”… Mondjátok meg a kishitűeknek: „Íme az Isten maga jön el és megment benneteket…. A vakok látni fognak, a sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak s a szegényeknek hirdettetik az evangéliom! Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!”
És 500 évvel Krisztus előtt újra támasztatott, működésre indított az Úr egy prófétát, szent jóst, Malachiást, hogy hirdesse ezen igéket:
„Nem örülök nektek – mondja a seregek Ura – s nem tagadok el többé áldozatot a kezetekből! Mert napkeltétől napnyugtáig nagy lesz az én nevem a népek közt és minden helyen áldozni fognak nekem és tiszta ételáldozatot mutatnak be nevemnek… Íme elküldöm angyalomat, hogy előkészítse utamat.”
E jóslatok pontosan beteljesedtek Izaiás próféta után hétszáz, Malachiás után ötszáz esztendővel. E tanúbizonyságokat, amelyek úgy beszéltek a messze jövőről, mint ahogy mi biztosan beszélünk a magyar történet legnevezetesebb eseményeiről, a tatárjárás és Zsigmond után megerősödött Magyarországról, IV. Béla és Mátyás király reformjairól, Zsidóország és az egész földkerekség számára beteljesítette Isten Jézus Krisztusnak, a világmegváltónak és az ő korabeli követének, Keresztelő Szent János prófétának személyében.
Ez a szent próféta tömlöcbe vetve, mert kárhoztatta Heródes király házassági elválását és állandó házasságtörését egy új feleséggel, másnak a feleségével, a tömlöcből elküldte két tanítványát Krisztushoz és megkérdeztette: „te vagy-e, aki eljövendő, vagy mást várjunk?”
Jézus azt felelte, hogy íme az történik most, amit Izaiás próféta hétszáz esztendeje előre megmondott a Messiásról: a vakok látnak, a sánták járnak stb. Megjött tehát a Messiás és ez nem más, mint aki ama csodákat műveli: maga Jézus Krisztus.
Aztán magasztalta Jézus Keresztelő Szent Jánost a köréje sereglő zsidó népnek. Akihez ti, úgymond, kimentetek a jordáni pusztába, hogy megbámuljátok, az nem széltől ingó nádszál, nem gyönge jellem, nem elpuhult, kényelemszerető ember, aminők a királyi udvarok emberei. Az próféta, sőt a legnagyobb próféta, ő az, akiről Malachiás próféta félezer éve jósolta, hogy „íme elküldöm angyalomat”.
A legszentebb emberek, sőt Isten-ember egy személyben tanúskodott arról, hopgy a viláégmegváltó Messiás eljött.
Izrael, a zsidó nép nem ismerte meg az Isten-embert. E népnek nincs esze. Jaj a bűnös népnek! De még bűnösebb a keresztény nép, mely nem ismeri meg s nem tiszteli méltóan Urát. Advent első vasárnapján este a szegedi korzón egy szocialista suhanc megint rettenetes káromlást mondott Istenre, mikor keresztül mentem a korzó tömegén papi reverendában. Jaj a bűnös népnek, mely megint népámító farizeusokra hallgat és felbőszült, mikor Isten szolgáját, papját követét látja békén, tisztességgel keresztül haladni az úton, s ezen ily szörnyű gonoszsággal vagy vaksággal megbotránkozik. Félnünk kell, hogy egyszer csak elfogy az Úristen türelme s reánk is kimondja az elvető határozatot: „Nem fogadok el többé áldozatot a kezetekből!” S ez lesz a káromkodó, szocialistával nem bíró magyar állam teljes vége. S míg ez így tart, addig rettegve mondom ki ezen szavakat: „Hiszek egy isteni örök igazságban!”… Jobb lesz, ha könyörgünk kegyelmeért?”
(Erdélyi László OSB: Ünnepi gondolatok. Egy egyetemi tanár íróasztalánál. Szeged, 1943. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 247-249. old.)
Ebben a prédikációnak beillő szövegben alighanem minden benne van. Vagy minden nemzet elfogadja Krisztus Urunkat legfőbb királyának és törvényadójának, vagy nem. Ha nem, akkor viszont ne csodálkozzon, ha semmi sem működik.
Úgyszólván divat lett ma hol „keresztény-zsidó”, hol „zsidó-keresztény” párbeszédről beszélni. Pláne ez utóbbiról. Csakhogy ilyen nincsen. A kereszténnyé válás nem egy szimpatikus vallás mellé való odaállást jelent, hanem az egyetlen igaz élet elfogadását.
Csodálatos, mennyit tudnak ankétozni a politikai paletta mindkét felén arról, miként lehetne megváltoztatni, sőt megváltani a világot. Nos, receptekből egyik oldalon sincsen hiány. Az csak egyből van. A Názáreti Jézus Krisztus maradéktalan elfogadásából.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info