„Istentisztelettel kezdődött meg a házasság hete országos programsorozata Debrecenben” – közli a Magyar Kurir. A tiszántúli református főpásztor ezen úgy fogalmazott: „Ahogy az Egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjünk mi, asszonyok és férfiak egymásnak is.”
Egyre gyakoribb a válás. Álljanak itt ennek dokumentálásául a Központi Statisztikai Hivatal adatnyilvántartásából az alábbi számok:
Házasságkötések száma
1900: 61 466
1930: 77 907
1949: 107 820
1959: 90 313
1982: 75 550
2015: 46 137
Válások száma
1900: 1075
1930: 5495
1949: 12 556
1959: 21 927
1982: 28 587
2015: 20 315
Kérdés persze, hány szószékről hirdetik a lélek pásztorai nyomatékkal a házasság védelmének fontosságát, a válások megengedhetetlenségét? A minap került kezembe egy 1944-es kiadvány, benne egy prédikációba beillő írás, amit talán még időszerűbb ma, mint volt megjelenésekor, ezért hát ide is iktatom:
EZERSZER ISMÉTELJÜK…
Sőt még többször is elmondjuk, hogy összes bajainknak, egyéni és országos szerencsétlenségünknek oka az Istentől elszakadás és annak egyik szörnyű kivirágzása, a családi élet lezüllése, a polgári házasság és a benne foglalt könnyelmű elválás következtében. Ez a szabadkőmíves és zsidó ravaszság által ránk erőszakolt törvény rontotta meg magyar népünk egészséges, józan felfogását a szentségi házasságról, és vitte bele a műveltebb, de istentelen elem rossz példájával a népbe is a válás ragályát.
Most már mindenki látja a baj forrását és tudja azt is, hogy az ország és a magyar nemzet sírját ássa ez az istentelen törvény, de annyira megromlott a közfelfogás és oly sokan keveredtek bele Isten és Egyház színe előtt törvénytelen, tehát házasságtörő viszonyba, és oly mélyen romlott meg a vezető körök lelki világa a tisztább, nemesebb erkölcsi felfogással szemben, hogy a legmagasabb helyről jövő és a legvilágosabb érvelés sem indítja meg őket, hogy komolyan foglalkozzanak a polgári házasság eltörlésével és alapos megváltoztatásával.
Csak a katolikusok segíthetnek!
Sajnos, nem katolikus magyarok megértő támogatására ebben a pontban nem számíthatunk, mert ha vannak is köztük, akik utálják a polgári házasságot, de vallásuk mégis a polgári házasság mellé állítja őket, mert a házasság az ő szemükben is csak világi szerződés, melyet a felek tetszése szerint felbonthatnak. Nekünk katolikusoknak tehát magunknak kell kiküzdenünk, hogy a magyar törvénykönyvből a polgári házasság szégyenfoltja töröltessék és ne rútítsa többé Szent István országának törvényeit. Ha a nem katolikus magyaroknak annyira tetszik a polgári házasság, ám tartsák meg a maguk használatára, de reánk ne erőszakolják és ne rontsák vele népünk felfogását a tiszta, Krisztus által alapított és 2000 év óta gyakorlatban lévő, népeket, nemzeteket mentő házasság szentségéről. Ha ők pusztulni akarnak, legyen nekik, de minket ne taszítsanak sírba, a lelkünket pedig kárhozatba.
A családi élet gyökere
Katolikus ember tehát tudja jól, hogy a családi életnek, mely a nemzet és társadalom alapsejtje, gyökere a házasság. A katolikus Egyház mindig jól tudta, mily nagy fontosságú a házasság, azért a legnagyobb gondot fordította rá és alaptörvényeit a 16. század eretnekeivel szemben a legvilágosabban meghatározta.
Isteni rendeltetés
A tridenti szent zsinat alapján tehát tudnunk kell, hogy a házasság nem emberi találmány, hanem maga Isten alapította már a paradicsomban. E szerint a házasság egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetsége. Azért mondotta Ádám Évára: ez most hús az én húsomból és csont az én csontomból, ezért elhagyja az ember atyját és anyját és hitvestársához ragaszkodik. Istennek ez az eredeti terve az ember bukása miatt és az abból származó gonosz szenvedélyek miatt idők folyamán eredeti tökéletességében kárt szenvedett, a házaséletbe visszaélések csúsztak be, azért Jézus Krisztus megváltói munkájában a házasságot is megreformálta és nemcsak eredeti tisztaságába állította vissza, hanem magas méltóságra emelte.
A hetedik szentség
A házasság végtelenül fontos először is a házastársakra nézve, de a gyermekekre és a családra, és vele együtt az Egyházra és államra nézve is. Azért Jézus Krisztus kegyelmet adott neki és saját összeköttetésének és Egyházzal mintaképévé tette. Mivel pedig a házasság megbecsülése és a vele kapcsolatos kötelességek hűséges megtartása rendkívül fontos, de egyúttal nehéz is, azért az Üdvözítő gondoskodó irgalmasságában szentségi méltóságra emelte, hogy a házasfelek benne a nekik annyira szükséges kegyelmeket megnyerjék.
Jézus irgalmas szeretete a családok és a gyermekek iránt adta tehát nekünk a mi hasznunkra és üdvünkre a házasság szentségét, hogy könnyebben boldogulhassunk a gyarló emberi természetünkkel és megőrizzük az emberhez méltó nívót. Az ember pedig elutasítja magától a természetfeletti segítséget és mindenáron állattá akar süllyedni, hogy párját erkölcstelenül váltogathassa. Így értjük meg, hogy süllyedt le az emberiség a házassági elválások által állati fokozatra.
Felbonthatatlan kötelék
A házasság tehát szentség. Amikor a katolikus jegyesek tiszta szívvel és tiszta szándékkal veszik fel a házasság szentségét, szentségi állapotba jutnak, felbonthatatlan szent kötelék fűzi őket össze egész életükre. Az Üdvözítő maga biztosítja őket segítségéről, hogy tudniillik erőt és kegyelmet ad nekik, hogy a házasélet szent törvényeit megtarthassák, gyermekeiket a földi és örök Isten-országának neveljék és házassági hűségben kitartsanak egymás mellett az élet minden bajában és szenvedésében egészen a sírig.
Amint Jézus Krisztus sohasem hagyja el Egyházát, éppúgy nem hagyhatják el egymást a házastársak sem. Krisztus is megszenteli az Egyházat, úgy kell a házastársaknak is egymás lelki üdvén munkálkodniok. Amint Krisztus is szereti és védelmezi az Egyházat, úgy kell a házastársaknak is egymást szeretniök és kölcsönösen egymást támogatniok. És amint az Egyház engedelmes Jézus Krisztusnak, úgy kell a feleségnek is engedelmeskednie férjének minden megengedett dologban, a házasélet szent törvényei szerint.
Jézus Krisztus tehát az ember legnagyobb jótevője a házasság alapításával és felemelésével a szentségi méltóságra. Hogy minden embernek tisztességes atyja és anyja legyen, hogy minden gyermek tisztességes atyai és anyai nevelésben részesüljön, hogy a gyermek ne kerüljön a szülők életében árvaságra, hogy a gyermeknek, míg fel nem nő, támasztéka legyen és a szülőnek elaggott korára segítsége, támasza legyen, azért akarja Isten a szentségi felbonthatatlan házasságot.
Jöjjön a revízió
Ezért küzdjünk tehát, és azt a másik úgynevezett polgári házasságot, mely az embert állati sorsba süllyeszti, töröltessük ki a törvénykönyvből.
Ismételjük tehát: le a polgári házassággal, éljen a krisztusi, szentségi házasság, az egyetlen méltó összeköttetés az emberi életben.
(Jézus Szíve Naptár 1944. Budapest, 1943. Kiadja a Jézus Szíve Szövetség. 52-54. old.)
Kizárólag ott fordul elő a válás, ahol nincsen igazi szeretet a házastársakban egymás iránt. Tudjuk persze, Nyugat-Európában még rosszabb a helyzet, mint minálunk, de azért a fentebbi statisztika így is lehangoló.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info