Száz évvel ezelőtt alighanem szó szerint szemberöhögték volna azt, aki azért, mert tud írni és olvasni, írónak neveztetik. Vagy egyáltalán – értelmiséginek. Illetve mégsem. Bocsánat, nem száz éve, hanem fele ideje óta azonban ez másképpen van mégis.

Mindenki mindenhez ért. Tud beszélni a drága, tehát szónok. Sőt írni is az eszemadta. Ergo – író. Mitől? Ne kérdezzük. Ingoványos a talaj. Aki szakmaiságot kér rajta számon, gyanús. Ügynök. Besúgó. Pribék. Három-per-hármas. Vagy három-per-kettes. Mindegy!

A Facebokon egymást követik a műveltségi tesztek. Kiváló készítői egyből letegezik az első útjukba kerülő delikvenst. Elemista színvonalú kérdősorral tesztelik tudásukat. Így a minap például a következő „tesztsor”-ra bukkantam:

„Át tudnál menni ezen a vezetői teszten? A következő 15 kérdés egy valódi elméleti járművezetői tesztből származik. Meg tudod őket válaszolni helyesen, azonnal? Válaszolj erre a kvízre, és hasonlítsd össze magad a barátaiddal!”

Soha életemben nem vezettem autót. Mégis kitöltöttem a tesztet. Tizenöt kérdésből tizenkettőt eltaláltam. És a zseniális tesztkészítő portál minő értékelést adott? „Biztonságos sofőr vagyok!”

Ha nem ütközöm fának, hazánk vezetésére is képes vagyok? Hát ennyit az efféle tesztek értékeléseit illetően. Csak az lehet biztonságos sofőr, aki száz százalékot ér el. Tizenötből tizenötöt. Arról nem is beszélve, ennél azért mennyivel többet kell tudnia…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info