Ja kérem, nagyon nem mindegy ám, kikről nevezünk el köztereket. Akár csak egy közt is. Szimbólumértéke van. Sőt annál is több.

Mindezt most annak apropóján írom, hogy a fészbúkon beszédes történetet olvasok arról, hogy valaki öreg nénik maga mögötti beszélgetésére lett figyelmes a buszon, a Normafáról jövet, ahol van egy olyan megálló, hogy Őzike köz:

– Jaj, Évikém, hová süllyed még ez a világ?!
– Mire gondolsz pontosan, Ildikém?
– Hát, hogy erről a Győzikéről is már el lett nevezve egy közterület. Azt még megérteném, ha valami jó színészről neveznék el, de hogy arról a semmirekellő Győzikéről…?!
– Jaj, az Győzike volt, nem is hallottam, hát tényleg szomorú.

Eddig az épületes párbeszéd, ami után nem, nem kezdek el nyomozni, tényleg létezik-e a nevezettről ilyen közterület. Én sem lennék ugyanis különösebben meglepve, ha kiderülne, hogy tényleg létezik.

Azon kezdetem el töprengeni egyből, mikor lesz mondjuk Bangha Béla tér vagy Nyirő József köz? Meg hogy mit írna ma Nyisztor Zoltán (hányan tudják, ki volt?), ha látná, milyen közterek léteznek. Mert vannak még ma is eléggé, hogy is mondjam csak, cifrák. Gyulán például Kuznyeck Lakótelep, márványba vésve.

Nos, Nyisztor valaha azon panaszkodott, hogy utcaelnevezésekkor az igazi nagyságokról elfeledkezünk:

„Nem tudunk lelkesedni az utcaelnevezésekkel űzött túlzott udvariaskodásért. Annyi ismeretlen nagyság neve ragyog már a pesti és budai utcák és utak jelzőtábláin, hogy nem hisszük, akadna egyetlenegy ember is Budapesten, aki valamennyit csak hírből is ismerné s tudná, miben rejlik az illetőknek az a szörnyű nagysága, amelyet mindjárt utcaelnevezéssel kellett honorálni. Még veszedelmesebb ez a túlzott elsietése az utcaelnevezéseknek akkor, amikor mégiscsak tegnap letűnt vagy éppen még élő politikai nagyságokat tisztelnek meg vele; hiszen ilyenkor sohasem tudni, mennyi a megtiszteltetésben a megérdemelt hódolat s mennyi a merőben politikai taktika, az opportunizmus és pártpropaganda. Ki ne venné észre például a Kossuth-kultusz bántó eltúlzását az utcanevekben, amely annak idején nyilván központi nyomásra történt s talán nem is annyira Kossuthnak szólt, mint inkább a függetlenségi mozgalomnak s egy kicsit a dinasztia-ellenes hangulat szításának? Bántó az az aránytalanság is, amely ezen a téren oly sokszor mutatkozik: az igazi nagyságokról elfeledkezünk (van-e például Budapesten Zichy Nándornak, a keresztény Magyarország mozgalma első elindítójának utcája?), a talmiakat pedig megokolatlanul magasztalják.”

(Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. Főszerkesztő: Bangha Béla SJ. Felelős szerkesztő: Nyisztor Zoltán. 1940. március 20. Tollheggyel rovat (jegyzője Nyisztor Zoltán), 111. old.)

Szóval, amint írtam, töprengek. Mikor lesz mondjuk Bangha Béla tér vagy Nyirő József köz? Vajon megérem – megérjük?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info